Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-04-26 / 17. szám
templomkőmüves tizenkét éves Mária leánya iránt ! táplált forró szerelme. Ez érzelem indította reá, hogy 1 gazdáját megrabolja, s Sancz 15 éves fiának, kérész veiével és bizonyítványával a kőmives Csehország- ban, Elbe Kr sitz bért lakó öreg atyjához, Józsefhez szökjön, ahová szerencsésen meg is érkezett. Az ellopott, több mint ezer forintnyi pénzösszeg legna- j gyobb részét, az elcsent aranyórát és eziistlánczot és egyéb apróságokat a Sancz-családnak adta át, mely közelebbről utána vala utazandó. A sors könyvében azonban máskép volt megírva. A megindított erélyes vizsgálat Sanczékat vallomásra bírta, 550 frt, több arany, az óra és láncz és egyéb ellopott portékák már előkerültek onnan, ahová el voltak ásva: a fóthi temetőből. Sancz Jánost ma már a váczi járás- bíróság börtönébe kisérték és remélhetőleg nemsokára szembesítik a tolvajinassal, kinek nem sokáig volt alkalma a rendőrség által lefoglalt leveleiben szidott cseh koszt ellen panaszkodnia. Közgazdaság. Assicumioni CínsíeraJii. E társaság legújabban díjtáblázatot bocsátott közre, mely szerint az életbiztosítási ágban, egyelőre balál és elélés esetére azonnali vagy meghatározott esedékességgel szóló vegyes biztosításokra nézve eg'y osztályt állított fel, melyben a biztosítottak a nyeremény nyolczvan százalékát kapják oly módon, hogy az a biztosításnak három évi fennállása után évenkint az igényre jogosultak közt osztatik fel a mérlegből netalán eredő veszteséget azonban kizárólag a társaság viseli. Az Assicurazioni Generali, mely mindenkor azon van, hogy a közönség méltányos kívánalmainak lehető legjobban megfeleljen, első volt azok közül, melyek az életbiztosítás terén igen liberális biztosítási feltételek életbeléptetése által dicséretre méltó reformokat hoztak be és úgy ez által, valamint uj biztosítási módosítások létesítése közül nagy érdemeket szerzett. A 80%-nyi nye- reményrészesités oly újítás, mely az életbiztosítás népszerűsítése érdekében bizonyára igen czélszeríí, annál is inkább, mivel az ezen társaságnál az 1852-ik év óta az egyszerű haláleseti biztosításokra nézve fennálló nyeremény részesítési osztály a résztvevőknek 29.77%-nyi átlagos osztalékot fizetett ki, Irodalom és zene. = ,ASmí$ipöst sí kiiiäSäÄ.sls aíatB4 Ily czimü munkát küldött be hozzánk a Dobrowszky és Franké fővárosi könyvkereskedő czég. A kiállítás alkalmából az ország minden i észéből nagy számú közönség készül a fővárosba, a főváros megtekintése és a kiállítás tanulmányozása czéljából. A DoLrowsky és Franké által az országos kiállítási bizottság támogatása mellett kiadott és Gelléri Mór által több jeles író közreműködése mellett ügyesen szerkesztett e fővárosi kalauz minden látogatóra nézve nél- külözhetlen kézi könyvet képez, melyet előre megszerezve és figyelmesen átlapozgatva, mindenki bizonyos tájékozottsággal mehet a fővárosba és a kiállításba. A mtt a Baedecker-féle és a leiró könyvek előnyeit egyesíti magában, amennyiben a legszükségesebb tájékozást nyújtja a fővárosba érkezőknek az utazásra, és az elszállásolásra nézve : közli a hordárok és bérkocsik tarifáit, a társaskocsik, a közúti vasút, a helyi hajók, a csavargőzösök menetrendjét és szállítási dijait - kimeríti mindazt, a mit a posta, távirda, telefon, színházak, mulatóhelyek, vendéglők, sorházak, kávéházak, czukrázdák, fürdők, a sport, a tudományos és közintézetek, közhivatalok, a rendőrség, a fővárosi és országos hatóságok, országos és közhasznú intézetek, egyletek stb. iránti tájékozás szempontjából tudni kell. Szóval kalauz és tájékoztató e könyv minden látogatónak bármily hivatalos vagy magánügyben akarjon a fővárosban eljárni, akár csak szórakozás kedvéért, akár komolyabb czéllal megy Budapestre. Időfelosztási javaslatában továbbá tájékozást nyújt a főváros és a kiállítás megtekintésére szánt idő legczélszerííbb beosztására nézve. Körséta a fő váéosban czimü fejezetében számos gyönyörű illusztráczió kisére tében elvezet bennünket a mű a főváros minden nevezetes és megtekintésre méltó közintézetéhez és középületéhez, tömören és nehány vonással jellemzi a főváros legkiemelkedőbb alkotásait és látnivaló nevezetességeit; majd a főváros környékén a közelben és a távolban eszközölhető kirándulásoknak szentel kiváló figyelmet, végre egy függelékben a kiállításról nemcsak a legszükségesebb tájékozását nyújtja, hanem igen praktikus javaslatot tesz a kiállítás miként való Iátogatásárá nézve is. A főváros nevezetesebb pontjait 48, a kiállítás legkiválóbb épületei (5 művészi kivitelű kénben ismerteti, végre tartalmazza a fővárosnak nagyter- jedelmü, nyolcz szinnyomatban díszesen kiállított, pontos térképét és a kiállításnak ugyanily kivitelű kisebb helyzetrajzát, a kiállítási épületek felsorolásával. A főváros térképének magyarázatául szolgál a főváros utczáit és tereit tartalmazó fejezet, melyből bárki a legkönnyebben tájékozhatja magát a főváros bármely pontjára kívánjon is menni. Mindez előnyök és gazdag tartalom és a díszes kiállítás daczára. a könyv ára csak hatvan krajczár, oly ár, melyet az abban lévő térképekért is bátran lehet adni. A kiadók e gyakorlati szempontból is kitünően szerkesztett és a hasonló czéllal biró könyvek között magasan kiemelkedő mü- vecske kiadásával a tömeges szükségletre számítottak és bizonyára nem csalódtak számításukban, mórt a „Budapest a kiállítás alatt“ czimü mü megszerzése által minden a fővárosba rán- duló látogató időben és pénzben is jelentékeny megtakarításokat esx.közöiket és legalább, előre tudja mit, mikor, hol és mikép lehet és kell megnézni. G5 krajczár előleges beküldése mellett a kiadó czég (Budapest Egyetem-utcza 2.) a müvet bérmentve küldi meg a megrendelőknek. A legmelegebben ajánljuk e mü előleges megszerzését a fővárosba ráiululú közönségnek. = A „Magyar Háziasszony*‘ szerkesztősége által hirdetett pályázatra beérkezett összesen 117 pályamunka, a mi mennyiségileg minden esetre oly fényes eredmény, mely legjobban bizonyítja nevezett lap népszerűségét és elterjedtségét. A bíráló bizottság az első dijat (2 drb cs. kir. arany) egyhangúlag „Miben áll a nő boldogsága?“ czimü munkáuak ítélte oda; a második dijat (egv diszkötésü irodalmi mü) „Férfiakról a nőknek“ czimü munka nyerte el. A jeligés levélkék felbontatván, kitűnt, hogy az első dijat nyert munka szerzője Czuppon Sándor evang. lelkész Szendén (Komárom megyében), a másodiké, mely győri postabélyeggel ellátott levélben érkezett: Margit, ki teljes nevének közlésére a „Magyar Háziasszony“ által felkéretett. Azonkívül a bíráló bizottság még 53 pályamunkát talált dicséretre érdemesnek. A pályázat eredménye tehát szellemileg is a lehető legfényesebbnek mondható. A pályalcoszoruzott munkák a „Magyar Háziasszony“ legközelebbi számaiban fognak közöltetni. = Varsányi CJyaSa felkéri mindazokat kik tőle előfizetőket gyűjtő iveket bírnak, hogy azokat e hó végéig hozzája szíveskedjenek beküldeni, hogy a nyomatandó példányok száma iránt intézkedhessek. = «,Ä zaj«?! aszis&S ssiíilS©!“ czimmel egy érdekes kötetet bocsátott közzé Futó Ferencz lapunk rendes dolgozó társa, melyből lapunk múlt számában a „Protekczió“ czimmel mutatványt is közöltünk. A kötet a jogidolgokról és a bírósági terem- . bői közöl karczolatbkat érdekes könyed modorban. Czélja szerzőnek a jogi dolgokat mintegy népszerűsíteni, s ezért a leggyakrabban előforduló jogi dolgokat ismerteti, rajz alakjában, a nélkül hogy kimerítően tárgyalná, könyü modorban tárja az olvasó elé. E kötetben kiválóan a nőket megillető jogokról ir-s a zöld asztaltól, a törvényszéki és hatósági teremből elhozott dolgokat teszi le a hölgyek asztalára. A legmelegebben ajánljuk ez érdekes kis müvet kivált hölgyeink figyelmébe. Ára l frt kapható Bpesten Révai testvéreknél váczi utcza 11. és szerzőnél Bpest torony utcza 1 szám. Levelező lapon is megrendelhető. = Jókai Mór ajjaM» regéjsyeájiok füzetes kiadásából már a 24—26 füzet is megjelent Révai testvérek kiadásában. A lőcsei fehér asszony befejezést nyert és már a „Kis királyok“ első füzetei, illetve ivei feküsznek előttünk. Az egyik remekmű után a másik, az egyik élvezetből még ki sem fogytunk, még most is benne úszunk az ábrándos hangulatban, melyet az utolérhetlen költő teremtett bennünk, és már feszült figyelemmel kisérjük az uj regényt, alig bírva megvárni folytatását. Irodalmi vállalat szebbet még sob sem nyújtott, mint e füzetes kiadása a koszorús iró legújabb regényeinek és ha elgoudoljuk, hogy rövid idő múlva, csekély pénzért, mily gyűjteménynek válunk tulajdonosaivá. nem győzünk a kiadóknak elég elismeréssel adózni, hazafias törekvésük támogatását szívvel, lélekkel ajánlva mindenkinek. Egy-egy iíizet ára csak 25 kr. és a ki egész évre 6 írttal fizet elő, bizony el is van látva olvasmánynyal egész évre. Az előfizetési pénzeket legczélszerííbb egyenesen a kiadókhoz Révai testvérekhez küldeni (Budapest, váczi-utcza 11.) — Uj zesseaaíL Táborszki és Barsch zeneműkereskedésében Budapesten megjelent: „Magyar királydal szerzé: Liszt Ferencz. Hétféle kiadásban: 1. Összvezérkönyv, 3 frt. 2. Férfikarra, 2 frt. 3. Vegyes-karra, 2 frt. 4. Vegyes gyermek-karra, a hazai iskolák számára 30 kr. 5. Magán baryton hangra zongora Figyelmeztetnek tehát a lótulajdonosok, hogy e ha- j tárnapon a vörösház téren az úgynevezett ezédula- j háznál lovaikkal megjelenjenek, mert akik lovaikat az osztályozás elé vezetni elmulasztanák az 1873. évi XX-ik t. ez. 9. §. értelmében a költségekben el- marasztaltatnak s azon kívül minden egyes ló után 10 írttól 100 írtig terjedő pénzbirságban fognak az illetékes tisztviselő által ejmarasztaltatni. = Veszett e8> kóborolt tegnap városunkban s nem csak számos kutyát megmart, hanem több egyént is, nevezetesen egy Endrédy nevű egyént, egy kocsist, egy dunakeszi embert és egy leányt; mig végre a fegyház előtt az utczát seprő rabok által agyon veretett. Első sorban megbocsáthatlan könnyelműség rendőrségünktől, bogy a kóbor ebekre nagyobb gondot nem fordít, pedig a hetivásárokon a falusiakkal számos kutya jön be a városunkba s gazdáját eltévesztve itt marad s ében kóborolván könnyen megvesz. Másod sorban képviselő testületünket terheli a felelősség, hogy mért nem fogadnak egy rendes peezért a városnak, ki a kóbor kutyákat összefogdosná, s ez által eleje vétetnék a tegnapihoz hasonló szerencsétlenségnek. — Óva intjük közönségünket hogy kutyáikat a leggondosabban vizsgálják meg, nehogy a megmart kutyák még nagyobb veszedelmet idézzenek elé, s a legelső kórtünetnél azonnal kötözzék meg a kutyát és jelentést tegyenek. = Tolvaj iuas. Somhegyi József fóthi prelatus apát plébánost f. hó 20-án mig ő Nesz- v e d a István felszentelt püspökkel bérmálási körúton volt Kókán, Molnár János nevű inasa meglopta. A tolvaj inas a prelátus irószekrényének Wertheim- zárját vésővel letolta s abból 90Ó frt készpénzt, s egy drótfonatú tárczából egy napoleon-, egy körmöci- s egy tiz frankos aranyat lopott el. Elvitte továbbá a prelátus unokanővérének arany óráját is egy ezüst lánczczal, melynek végén egy fölnyitható dió van. A hűtlen cseléd, a lopás után megugrott. Többen látták őt Vácz irányában gyalogolni, de ezzel csak a nyomozást akarta félrevezetni, mert csakhamar visszafordult s Budakeszire ment. Itt a vasúti állomásnál Csehországba kért jegyet, s mikor a pénztáros azt kérdezte, hogy Csehország melyik városába akar utazni, zavarában nem tudott mit felelni. Végre Pozsonyba váltott jegyet s mikor fizetett, a pénztáros látta, hogy sok pénze van. Ez a körülmény, s a tolvaj feltűnő viselkedése felkelték a pénztáros gyanúját, hogy nem igaz emberrel van dolga s figyelmeztette a vonatvezetőt, hogy tartsa szemmel ezt az embert. Molnár azonban úgy latszik, szerencsésen eljutott Pozsonyba, mert elfogatásáról még nem jött bir. A korán megérett jó madár 15 éves, alacsony, barna hajú és szemű, nagy pufók képű, fejét előre lógatva hordja. A jelentés megtétetett az újpesti csendőrparancsnokságnál bonnét a legújabb hir a következő, mely világosságot dérit, a megugrott tolvaj inas titkos útjaira. Sós Lajos újpesti csendőrőrmester erélyes és eszélyes vizsgálata kiderítette, hogy a megugrott jómadár nem egyedül, hanem méltó czinkostársak szövetségében követte el a lopást, melynek tervét rég kifőzték Sancz János csehországi származású helybeli templomkőmüvessel és annak családjával. A szerelem sötét verem és a tolvaj inast most még sötétebb verembe juttatja a baj az ilyesmit ismételni! Előbb én mindegyiket kü- lön-külön megmutatom s önök minden mutatás után rögtön utánam csinálják a pozicziókat. Megtörténik. — Bravó! Nagyon jól van! Oh a hölgyek mindig ügyes tanítványok! No az is igaz, hogy önök közül sokan már egy két év óta tanulnak táuczolni, és a ki tőlem tanul, az ügyes. Mi ? He ? Hehehe ! Lássuk már most az urakokat. A fiatal emberek szintén sorra csinálják az öt pozicziót. Kissé merev, nehézkes lábaik azonban nem idomulnak oly könnyen, mint azok a parányi nő lábak. — Hehehe! Az urakok kissé nehezen tanulják a kezdetet. No! No! Azért ne haragudjanak! Aller Anfang ist schwer! Önök még nagyszerű tánezosok lesznek. Jótállók! Ez után kinek-kinek külön kell öt pozicziót megcsinálnia. A szép Anna, ki ez idén tanul először tánczol ni, most sehogy sem tudja lábait az ötödik poziczióba helyezni. Kezeivel légben kapkod, fél az eleséstől, és mikor a tánezmester gyöngéden ide s tova tolja a parányi lábakat, kogy segítsen Annának, s az urfiak ezen nevetnek: a ■ szép lány elfordul, kezeibe rejti arczát és sir. — De kérem, kisasszony, hiszen nagyszerűen tudja az ötödik pozicziót! Vagy úgy ! Talán az urakok valamelyikén akadt meg a kisasszony szeme s azért könyezik?! . . . Johann Prcsek ez alatt álomba merült. Feje mellére horgad, hegedűje pedig ölében pihen, mig a vonó a gyantával együtt földre pottyant. Az öt poziczió után más tánczlépések következnek, melyeknek tanításához már zenekiséret is kell. Csak hogy a muzsikus — mint mondám — alszik. A tánezmester hasztalan kiáltja: „Johann! Johann!“ A mennyei álmot meg nem zavarja e prózai hang. Pintyőke József Prcsekhez megy s a muzsikus bíbircsókos orrát néhányszor megfricskázza. E jelre felriad álmából a jámbor Johann s legott hegedül (tudja ő, mit kell az első tánczleczke alkalmával játszani!) s bár csakhamar játék közben.is szundikál, oly ütemszerüen játszik, hogy e szempontból a leg- pedánsabb muzsikus sem tehetne kifogást játéka ellen. Tánczleczke végeztével a lánykák sugdosni kezdenek. — Játszunk valamit ! S a fiatal emberekre tekintgetnek, kik szeretnének a bölgyikékbez közeledni, csak azt nem tudják, hogyan ? Úgy vélik, legjobb lenne, ha azok közülök, kiknek nővéreik vannak, őket először nővéreiknek bemutatnák s ezek közvetítése által történnék a többi bemutatás. Végre úgy is történik. „A tanár szamár“ czimü dráma szerzője a fiatal embereket nővérének bemutatja és Lili (miután őt drámairó bátyja erre fölkérte!) reszkető hangon nevezi sorra barátnőit, kik előtt az urfiak nagyokat haj longnak. Az iménti sngdosás ismétlődik és már most a fiatal emberek előtt is hallható. Játszunk valamit! S az urfiak visszhangozzák a csókolni való (de azért csókolni tilos!) flányajkakról ellebbenő óhajt: „Játszunk valamit!“ És lánykák, fiatal emberek kölcsönösen elhatározzák, hogy „hogy tetszik“-et fognak játszani. Körbe ülnek. A lánykák eleinte egymás mellett akartak ülni, de egy csinos jogász (az, a ki Olgát naponkint haza kisérgette — bárom lépésnyi távolban !) a többi urfi előtt bámulatot keltő merészséggel mondja: —- Ohó, kisasszonyok! Társas játéknál, kérem az a szokás, hogy mindegyik hölgy mellé egy fiatal ember ül. Kegyeskedjenek nekünk megengedni, hogy önök fmellé ülhessünk. És ő megelégedve a pirulásból álló válaszszal, Olga mellé ül. A tánezosok követik példáját: a kisasszonykák mellé, ülnek. Én édes Istenem ! Mily zavartak lettek erre azok a lánykák! Hogy szökött a pir arezukba, hogy dadogtak, ha a fiatal emberek kérdeztek tőlük valamit. Olgának, ki a lánykák előtt azzal dicsekszik, hogy őt egy fiatal ember sem hozza zavarba, dugába dől bátorsága, midőn az a fess jogász emigyen megszólítja: — Ali! Nassám! Az on bűvös ... izé ... lénye elbűvölt engem! Nem csodálhatja, hogy bűvös termetének lebegését naponkint követem. Ilonának, egy ötöd osztálybeli realista udvarol. — Ön is tisztelt kisasszony ez idén kezd tán- czolni tanulni? — Oh, nem, tisztelt ur! Én már tavaly is jártam a tánczleczkékre. Úgy szeretek tánczolni! — Akkor tisztelt kisasszony már kitünően tánczol ? — Oh, kérem, tisztelt ur ! — Mondja tisztelt kisasszony, hány éves ön ?-— Tizennégy éves, tisztelt ur! — Én meg tizenöt vagyok, tisztelt kisasszony! Ilona neki bátorodik. Bizalmasabban beszél. —- Nini! Akkor maga, tisztelt ur, egy évvel idősebb mint én! — Igen, tisztelt kisasszony! Ilona elejti illatos zsebkendőjét, le akar érte hajolni, csak hogy ez lehetetlenség. Otthon annyira befűzte karcsú termetét, hogy a testéhez feszülő aczél- blanchette miatt nem bir földre hajolni. Udvarlója pedig nem veszi föl a zsebkendőt. A realista folyton Ilona arczát bámulva, nem vette észre a zsebkendő esését. Hona esdőleg tekint a realistára. De ez nem találja el az esdő tekintet okát. Végre is megszólal. — Kérem! Vegye föl a zsebkendőmet! — Oh, kérem, kisasszony! hát leesett?............ Tessék ! — Köszönöm ! A „hogy tetszik“ alatt hirtelen mind szorosabbá fűződik a lánykák és urfiak közti viszeny. Csakhamar régi ismerősöknek tekintik egymást azok is, kik ez előtt még csak nem is látták egymást s a legkisebb nevettető oknál barátságos összhanggá vegyül a lánykák kaczaja s az urfiak hahotája. Midőn vagy hét-nyolez tánczleczke után Pintyőke Józseftől a franczia-négyes nehány figuráját s a keringet és tipegőt ngy a hogy megtanulták: a fiatal emberek a kisasszonykákat nagy meglepetésben részesítik. Ő nagysága az igazgatónő engedelmével vak zongorázót fogadnak fel, hogy játszók nekik minden tánczleczke végeztével vagy két óra hosszat, öt órától hétig, hogy begyakorolhassák mind azt, a mit a tánczleczkén tanultak. S azóta valóságos kis bálok vannak az intézetben a tánczleczkék után. Lánykák, fiatal emberek alig bírják bevárni a tánczleczkék végét, hogy aztán a Prcsek hegedű játékánál sokszorta kellemesebb zongorajáték mellett tánczoljanak, bohóskodjanak azzal a rózsás kedélylyel, gond nélküliséggel, mely egy es- egyedül a fiatal kor sajátja.
