Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-12-20 / 52. szám
lóink és teljeöitsék mellék érdekekre magán érdekösszeköttetés és érdekellentétekre, való tekintet nélkül férfiasán polgári kötelességüket, mert a leszámolás órája csakugyan ütött. Felhívás a váczi háziszegények intézetének érdekében. Vácz város minden szép- és jóért lelkesülni tudó polgárai a karácsonyi szent ünnepkör alkalmából évenként meg szokták hozni szeretet áldozataikat a gondozásunk alatt levő báziszegények intézetének javára. Teljes bizalommal fordulunk tehát most is a város ticztelt közönségéhez és a segélyre szorult, de koldulni piruló háziszegények érdekében felkérjük a szerető lelkeket, hogy a nevezett intézet gyámolitá- sához kegyes adományaikkal ez évben is járulni kegyeskedjenek. A könyöradományok benyújtására a városi polgármesteri hivatal s a két plébánia helyisége tűzetik ki, — s jövő évi január hó 6-ig bármily csekély adomány szívesen elfogadtatik. A kegyes adakozók névsora sajtó utján fog közzé tétetni. A folyó évben intézetünk 38 szegényt segélyzett, s ezeket egyenként 40, 50, 60 krajczárnyi heti segélyben részesité. Ezen alamizsnák összege, beleszámítva az év végéig még kiosztandó részleteket is 884 frtot teend, Kelt Váczon, deczember hó 17-én. Tanács János, m. k. plébános és intézeti elnök. Nikitits Sándor, m. k. Tauer János, m. k. ügyvéd és intézeti jegyző. intézeti gondnok. Színház, művészet. Pesti Ihász Lajos egyike a jónevü vidéki színigazgatóknak 40 tagból álló, dráma- vigjáték- népszinmü és operette-társulatával a napokban városunkba érkezik s f. hó 25-én megkezdi 12 bérletre terjedő előadásait. A hozzánk beküldött előleges jelentésben megnevezett darabok: u. in. Koldusdiák, Gasparone, Kip van Winkle, Boccaccio, Nőemanczi- páczió, Czigány Panna, Árendás zsidó, A vasgyáros, Az arany ember, Fekete gyémántok, Denise, A kis szórakozott stb. arra mutatnak, hogy az igazgató élénk és változatos repertoirral rendelkezik s arra törekszik, hogy a vidéki szinészet jóhirnevének, de saját érdekében is a közönségnek a vidéki színtársulatoktól megszokott közönségesnél magasabb és nemesebb műélvezetet nyújtson. Hogy a társulat tagjai mennyiben felelnek meg hivatásuknak, arról csak úgy és akkor mondhatunk pártatlan, de nem elnéző, a hibákat és gyöngeségeket semmiféle érdekből nem legyezgető ítéletet, ha egykét előadás után valamennyit megismertük. Most csak azon névsor közlésére szorítkozunk, melyet a színi jelentésből veszünk át. A társulat jobb tagjai a következők: K a i z n é Amália, drámai hősnő és társalgási. Nagy Linda, első operette, és népszínmű énekesnő. Perczel Mari, népszínmű és operette coloratur éne- 1 kesnő. Borossné Anna, drámai szende és naiva. Ligethy Gilda, társalgási és operette énekesnő. Arányiné Ivarolin, anyaszinésznő. Dobóné Ma- tild, segéd operette énekesnő és Soubrette. Makai né Paula, vígjátéki anya, operette-komika. Szepesi Paula, másod-szende és naiva. Farkas Teréz, segéd-énekesnő. K é t h y n é Erzsébet, segéd-szende és segéd-énekesnő. Komáromi Mariska, segéd énekesnő. Pesti Ihász Lajos, drámai apa és jellem (igazgató.) Dobó Sándor, burleszk komikus és operette-buffo (rendező.) Aranyossy Gyula, társalgási és jellem (rendező.) Virányi Jenő karnagy. Andrássy Mihály, hős szerelmes és társalgási, operette bassba- riton. Szigethy Jenő, népszinmü-énekes és operette tenorbariton. Boros Endre, kedélyes apa és pedáns- komikus-operette. R é t h y László, salonkomikus és társalgási, operette (titkár.) Ko ntz Ernő, operette tenor, siheder-szerepekre. Németh János, lyrai szerelmes, operette. Makay Zoltán, másodapa-jellem. Szép József, apaszinész. Ezeken kívül Hazai József súgó; öt kardalnok és öt kardalnoknő. A fővárosi és vidéki sajtó véleménye alapján Pesti Ihász Lajost és társulatát előro is ajánlhatjuk városunk szinpártoló közönségének figyelmébe. A fővárosi s vidéki sajtó egyhangú elismerése szerint Pesti Ihász Lajost az a kivételes szerénység jellemzi, hogy nem ígér többet, mint a mennyit adhat s a mi fődolog, társulata solid és fegyelmezett. Ez elég garan- czia arra nézve, hogy közönségünk előre és ismeretlenül is szívesen fogadja s ha az igazgató a m i t i g é r -—- beváltja, az a közönség, mely épen ez idő szerint adta jelét a nemzeti szinügy iránt való páratlan lelkesedésének, Pesti Ihász Lajossal és társulatával szemben is tudni és teljesíteni fogja hazafias kötelességét és áldozatkészségét. S.— S. Apróságok. Oly hosszú idő óta nem szántottam már végig toliam hegyével a tiszta lapot apró fekete barázdákkal, hogy bizonyára el is feledték volna igénytelen nevemet bájos és bajuszos olvasóim ; ha a múltkor fel nem idézi emlékükbe „Ibolya“ — vagy fa' Ián inkább „Csalán“ — kollégám pikáns apróságaival. Igazán megvallva, minden valamire való eszmét elhódított előlem, de boszút állok rajta most s elhalászom orra elől, nem ugyan a bor virágokat, hanem a jég virágokat. * * * A jég parkett készen van a Derecskéi tó tükörén. Most már mindenki bukhatik tetszése szerint s felemelkedhetik a legszebb csillagokig. Vájjon hány bukott angyal fog a házasság csillagos egéig felemelkedni ? * % * Vén Plútó barátunk már is teljesen bele bolondult pgy ennivaló kis szőke teremtésbe. Megszólít a napokban a jégen. — Mondd csak kedves Figaróm, miként állítsam helyre nyugalmamat, mit csináljak, hogy kiábrándulHej ! mikor majd a ti lakodalmatok lesz ! Eléd ér a kocsisor; felnézel. —- — Oh, miért is néztél fel, miért is kellett látnod e pillanatban ? A legelső kocsi bársony párnáin, ott ül a szép Veronka, hófehér menyasszonyi köntösben — s meglátva téged: mosolyogva bólint koszorús fejével feléd! Előtted elsötétül a világ; vissza támolyogsz, lerohansz a kertbe, a lugas padjára veted magad — és keservesen sírsz. Szemrehányást teszel a rózsáknak ; megcsaltak ! Megcsaltak? — Nem! — Sokkal jobb barátaid! Lám, mint mosolyognak most is mind feléd; — régi ismerőseid, vigasztalni akarnak, ne taszisd el őket magadtól; hiszen nincs senkid, ki rajtuk kívül ismerné bánatod. Elgondolkodol; megtérsz ; beismered, hogy igaz- talanul vádolád őket. S ime, jutalmad nem marad el ! A szép franczia bonne siet könnyed léptekkel feléd, — ki távol léted alatt került a házhoz, — nővéreid mellé. Vidámam csevegni kezd veled, rózsát kér; — adsz neki; — elmondja honnan jött, elbeszéli élet történetét, elpanaszolja milyen árva, se apja — se anyja, szomorúan lesüti fejét — és egy könnyűt törül ki szeméből. Hm, mennyire más ez, mint az a szószegő Veronka! Mily szép, mily szerény; amaz meg mily dölyfös, büszke volt! — Hogyan is tudta úgy elvenni az eszedet? Egyszer csak azon veszed észre magad, hogy vége a vakáeziónak, el kell menned — és te ép oly nehéz szivvel távozol, mint tavaly ilyenkor; csak hogy most már a szép bonne van eltörülhetlenül szivedbe vésve. S ez így tart teljes négy éven át. A negyedik vakáczióban már nem is rózsával leveleztek, hanem ajk mondja el ajknak a mondani valót — s csók bizonyítja mindazt hitelesen. Apád e közben nagyra van veled — s nem sokára el küld utazni. Két hétig oda vagy — s mire visszatérsz: a bonnenak hült helyét találod. Elküldték ; mert az utóbbi időben nagyon udva- roltatott már magának fütől-fátol ; mi miatt, — ragadós lévén a példa, — nővéreidre nem volt többé előnyös közeli été. Isten tudja hova ment! Talán vissza Svajczba?! Ezzel azután be van fejezve ifjabb korod szerelmi története, melyből nem maradt meg számodra egyébb mint egy szivedbe bentörött tövis — és a kedves rózsák. Az idő múlik e közben, múltával kiforrja a tövist s behegeszti szived sebét; — csak a rózsa illat juttatja még néha eszedbe a múltnak pásztor óráit, de csak azért, hogy figyelmeztessen annak kellemeire s incselkedjék veled. — Uton-útfélen kínálkozik, ismét vissza szerezni számodra azokat. Használd fél hát titkos postájukat; hiszen szép üti 1 ásod van már az életben, csak otthonod nincs. Nem bírsz ellenállani a csábnak ; keressz — és találsz a sok között egy oly lényt, kiben százszorosán kárpótolva vagy az elvesztettekért. A postillion d’amour segít meghódítani őt,------és nemsokára menyasszonyi csokrot kötsz az ismerős jak ebből a kis lidérczből, a ki ily rettenetesen a jégre vitt!“ — Hát vedd el Plútóm feleségűi, úgy is rád férne már ! * * — S hozzá még adok egy jó tanácsot is, ne kövesd a mai pártavadász ifjak által imádkozni szokott házasulandók miatyankjat, mely ekképp hangzik : „Mi leendő oldalbordánk, ki vagy egy gazdag ember magzata, jelentessék be a te hozományod"! Jöjjön el apád fél gazdagsága. Legyen meg a te ifjúságod. miképen most, azonképen évek múlva is. A mi mindennapi kártya, ital- és dohánypénzünket add meg bőven az esküvő előtt. És bocsáss meg, ha el- megyünk a kávéházba, mikép mi is megbocsátunk, ha nem kell veled bálba és színházba mennünk. És ne vigy minket a divatáru-kereskedésbe. De szabadits meg nyelvedtől. Mert tied a fecsegés hatalmas eszköze most és életed végéig, de azontúl. Ám nem!“ * * Nem csak a jég parkett látogatott most, hanem a reggeli roráték is. Az adventi ajtatosságokat felhasználják a bűnösök, hogy megtérjenek. _ Csakhogy vajmi gyakran azaz eset áll elő, a mit e kis vers híven fest. „Két bűnös. Ketten léptek a templomba : Egyiknek, a bűnös lelke Krisztus képét keresgette, Mig a másik, az szerteszét Keresgélte a — kedvesét. Sz. Lajos.* * * J * De nem folytatom tovább mert félek, hogy beteljesedik rajtam e kis aphorisma : „Légy őszinte! Légy őszinte! erre kérnek Mindenfelé az emberek. És hogyha az leszesz, Be gyors a változás ! Mindjárt tüzet, békát Kiáltanak reád. Sz. Lajos.“ * * A ^ Az ünnepekre sok „Apróságot“ kíván. Figaró. Városi közgyűlés. Vácz, 1885. deczember 19. Városunk képviselőtestülete múlt vasárnap (deez. 13-án) ez évben utolsó előtti közgyűlését tartotta meg. Jellemzi ezen közgyűlést az, hogy a város történetében úgy szólván epochalis tárgyakat vitatott meg s intézett el a város helyesen felfogott érdekei szemelőtt tartásával. Az első fontos tárgy a pénzügyi bizottságnak abbeli jelentése volt, melyben tudatta, hogy a város által fel venni szándékolt 60000 frtos kölcsönt a váczi főt. Káptalan 33 y2 évi törlesztésre évenkint tőke és kamatokban fizetendő 60/9 vagyis 3372 évig évenkint fizetendő összesen 4200 frt évi törlesztési járulék feltétele alatt a városnak megadni elhatározta. A közgyűlés a Káptalan ajánlatát nagylelkesedéssel fogadta el, s ez által lehetővé tette, hogy városunk jövő 1886 ik év január hó 1-től kezdőleg oly rendezett pénzügyi és háztartási viszonyok közt folytathassa életét a magyar államban, mint a minővel kevés város dicsekedhetik ; mert ezen járulék úgy lesz fák virágiból — s a kedves rózsák veled örülnek az oltár zsámolyánál — — boldogságodon. Ha agg legény maradtál s rózsáid az egyedüli rom múltad szerelmének szebb napjaiból: úgy nődet fogják kárpótolni, mindég frissen, illatozón, ifjan viruló pompájukban — és magányod szorüoru csendjét benépesítik a letűnt idők szeretett alakjaival, illatos meséjük fonalán mythologiát alkotnak számodra azokból, — — s hitregéd misztériumain, szeretetteljes bámulattal ha csiigg tekinteted : megnyugszol a sors végzetében, mely mást, talán még ennyiben sem részesített. Betöltéd földi hivatásodat, — egy van hátra még: megtérni a közös anya keblére. Consirmmatum est. Leszögezték mára koporsót, elhangzott a „Requiem aeternam.“ Az emberek, a rokonok, jó barátok s legkedvesebbjeid zokognak veszted fölött. — Tört szivvel, remegve kisér nőd és gyermeked, a frissen hántolt, sir széléig, — s egy utolsó imával egy koporsódra dobott göröngygyei: elhágy az ember, a rokon, jó barát, nőd s gyermeked. A nehéz föld siréjjelébe, a kedves rózsák követnek csupán, miket a szeretet, — mint utolsó búcsúját, — koszorúba font koporsód fölé. A hű virág, veled együtt porlad; — —az örök létbe lelkedet, csupán illatja kiséri el !
