Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-12-08 / 50. szám, Rendkívüli kiadás

rány lett belőle s a/4 év múlva a panasz folytán el- mozdittatott és helyette Pesti György neveztetett ki. Ó-budai zsinaton a superintendenczia egyik követe volt Török is. 1793-ban engedélyt nyervén torony építésre, megépítették a mai torony kőfalát, és zsin- deles tetejét 1233 írt 20 krért. 1791-ben az elhalt Kurdi György házát és fundusát az egyházra hagyta, úgy hogy az eladatván ára torony épités és óravételre forditas- sék. A belőle befolyt 250 frt hosszú és elkeseredett pernek lett forrása, az örökhagyó lányai és az elöl­járók közt. 1801-ben megvették az uradalomtól a nor­mális oskolát, a mostani parockia felső tőszomszédjá­ban, ezt elcserélték 1807-ben Gyöpös János nagy fundusával fizetvén reá 1200 forintot. Ez a porta az melyen a mai parochia van, azon külömbséggel, hogy Gyöpös János háza nem volt az utczára kiépítve s körülbelül a mostani lelkész! hivatalos szoba helyén állott a római katholikusoknak a reformátusoktól még 1712-ben elvett kis harangja. Még ez évben ön­tették a legnagyobb 6 mázsa 5 fontos harangot s ennek árát egy juli 7-re eső vasárnap 1159 forintban összehordták. Ezen felbuzdulva Nemes Arany József saját költségen öntetett egy 74 fontos kis harangot, melyet később megrepedvén veje Vetesy Pál nagyobb­ra öntettet. Az 1795. Dec. 20-án bejött — a Losonczra választott Török helyett — lelkészszé Rácz István, oly ifjan, hogy egy évig csak exmissióval végezhette a functióit. De sok háborúság vette őt körül csakha­mar és 1807-ben teljes meghasonlás után Szadára ment. Ekkor már oly rósz hire volt a váczi eklézsiá­nak hogy az ide rendelt ordasi lelkész Elek Ferencz rávehető nem volt a beköltözésre, végre sok utánjárás­sal megnyerték Környei Istvánt ki apja mellett káplánkodott. 1812-ben a hívek háborgása miatt Környei a Szadán elhalt Kác.z István helyére tétetett, s váczi lelkészszé Szilvásy Gábor lett, kiről a nagy Bátori azt jegjmzte fel még 1806-ban „okos ember de a hir- hordást nagyon szereti, ez pedig rá nézve veszedel­mes.“ Szilvásy volt az első catecheta az orsz. siket­némák intézetében s ezért a kerületek fizettek nékie 160 forintot. 1813 ban a katholikusok rozzant haranglábját kiakarták igazittatni; de a kis vácziak felkérték Lauro Gáspár prefectus urat, hogy távolítsa azt el iskolájok elől s helyét adja oda az egyháznak. Meg is tette de úgy, hogy az egyház az utcza közepén levő kőhidat toldja ki alapnak. Ezt be is teljesítette az egyház s a hid felépitése az ingyen fuharon kívül 93 frt jó pénzbe került s a kis harang ma is azon áll folytonosan. — Szilvásy Gáborral sok pere volt az egyháztagoknak s végre is 1818-ban távoznia kellett Gyónra. — Ekkor máj. 6-án jött Váczra Kallós Mózes kosdi lelkész. Ez elsőbb kecskeméti tanár aztán a N.-harsányi hires gyülekezet lelkésze volt; de onnét valami kasusa akadván távozni kényszerült. Tudományos készliltségü egyén, ki kül­földön több évet töltött s német franczia nyelven folyékonyan irt és beszélt. Vele egy időben jött be Kalas Sámuel tanító a s.-pataki iskolából. Ezt a ta­nítót Tokody István — kis leánykája megbünteté­séért, este 8 órakor saját lakán megverte. Ebből — a lelkész is Tokody pártjára állva — nagy pör kelet­kezett. Váczon csakúgy érte egymást a sok deputá- czió. — De bizony szegény Kalasnak távoznia kel­lett, s pere 1821-ben b. Vay József consiliárius úr által eszközölt egyességben lett az egyházzal befe­jezve. Kalas jó akarói — a lelkészt támadták meg veszélyesen — s ekkor a lelkész jó akarói ily jellem­zően indokolták Kallós lelkész hetybenhagyásáért esedezésöket : „Hadd temessenek már egyszer ők is papot.“ Még 1818-ban vették a dunaparti szellőt Körper Ferdinándtól borház és pinczéstől 4856 írtért ezt csak azért említem fel mert ma ez és még egy ha­gyomány szellő, évente 16 forintot jövedelmez az egyháznak, persze adón kívül semmit. 1819-ben a nagy püspök Bátori Gábor vitáit Váczon és az ő jegyzékei nyomán igazodtam el jó részt az egyház ezen korbeli történeteiben. A Kalas-féle eset még soká hullámoztatta a ke­délyeket ; de mégis — bár lelkész panaszkodik — bizonyos nyugodtság kezdett az egyházban uralomra jutni. Hogy csaknem fél századig forrongott ez egyház az a lélek búvár előtt nem tűnik fel. Mert az erköl­csök oly elvadulása mellett mint a milyennek a ve­zető nélkül hagyott kálvinisták jelét adták ; voltak eleinkben igen nemes vonások is. Főleg az áldozat- készség előtt tisztelettel kell megáilanunk melyet ki­fejtettek szakadatlanul. Valóban csodás lélek az mely őket áldozni és újra áldozni segítette. Áldva legyen érte a mindenható mert mi is annak köszönhetjük mai örömünnepünket. — 1843-ban költözött át a régi papiakból a mostaniba a lelkész és az lett ezután a tanítói lak, s ott épült fel a mai díszes iskola. Örök emlékül van feljegyezve, hogy a két templom köz az egyház telkeiből hasittatott ki és ahhoz senkinél: semmi jussa. 1849. szept. 2-án örök álomra húnytn le szemét 31. évi helyben szolgálata után a 86 éves pásztor, első az újabb korban ki itt temettetett el. Még azon hóban 18-án meg lett választva pappá Együd István bogdányi fi kinek idején történtek Írott adatokban nem feküdtek előttem. Azon egész időről nem vezettetvén rendesen ajk vek. Csak azt tudjuk, hogy ő alatta épült 1853 körül a torony 2-ik teteje, mely­nek helyébe az idén készült közadakozásból 1200 írtért a czinkbádoggal fedett torony. Az avult is­kola helyett a 60-as években a mostani díszes iskola ház emeltetett. Az egyház rendetlen pénzügyi viszonyait egv elég elösmerésében alig részesíthető férfiú Moln. Tóth András hozta helyre, nem kevesebb lelkiösmeretes- séggel, mint fáradtsággal, és vas erél}4yel. Utánna 4 évig a harangozó vitte az egyház összes kormányza­tát. 1876-ban már ismét kezdtek bonyolódni az egyház viszonyai, sokasodni szükségei. Ekkor K. Csereklye István és társai nem sajnálva nyugalmat, rendezték az egyházat s rövid pár év alatt támogatva a hívek egy része kifogyhatlan áldozatkészségétől csaknem befejezte az egyház reorganizáczióját. — Az ő kurá- torsága alatt készült adakozásból az orgona 1520 frtton a kar az egyház kassájából 200 írton. A tönkre ment sőt itteni új korában is már nem hasz­nált óra át lett igazitva 120 forintért. A parochia hátsó fele 1S1/2 öl hosszában kiépíttetett 1556 írton. Mos­tani gondnok Csereklye János alatt közadakozásból felépült a díszes czinkbádoggal fedett torony és a templom belseje kisimittatott 1200 írton. Csak még pár szót: A lelkészek fizetése 1783-ban így lett megállapítva készpénz 100 frt. Búza szemül 50 kila 4 szekér széna, bor 20 akó, tűzifa 10 öl, keresztelés 1 máriás. Halotti prédikáczió 1 frt esketés 1 frt de a külföldiektől 2 forint. — Hector fizetése : 60 frt. Búza 20 kila, diák tartásra 5 kila, zab 10 kila, 4 öl fa. Gyermek tanításért 1 forint. Bor 10 akó. Bú- csúztatós halottól 1 frt 30 kr. kis halottól 7 garas. 1816-tól segédtanító fizetése 30 forint és minden gyermektől 5 garas és coqua, t. i. sorba főzés. 1818-tól harangozó fizetése: 14 forint 14 kila búza, 1 pár csizma. 1785 —94-ig születettek 330-an esküdött pár 89 meghaltak 235-en 1795—1804 „ 388 ,, 195 „ 276 1805—1814 11 453 „ »6 ii 383 1815—1824 il 458 „ 87 11 317 1825—1834 11 470 , 95 11 415 1835—1844 11 484 „ 129 11 426 1845-1854 11 514 „ 124 ii 580 1855—1864 „ 441 „ 75 11 «28 1865—1874 „ 445 „ 88 581 1875-1884 ,1 434 „ 90' 408 összesen : 4417 1069 11 4246 szaporodás születés által 100 év alatt = 171 lé­lekkel. Az egyház jövedelmeiről a számadások fájdalom 1848 előtt primitívek, s jó részben elvesztek : úgy azoknak. kimutatását nem közölhetem, ha csak ké­sőbb nyomukra nem jöhetek. Ilyen küzdelmek — változások közt lett 100 év alatt egyházunk az a mi ma. Mint felolvasásomból kitűnik — a tagjaiban levő áldozatkészség által a sok zenebona daczára emelkedett ez, belső és külső rendezettségben nyoinról-nyomra, egész napjainkig; — emelkedjék továbbra is. Bocsánatot kérek, ha talán kissé a türelemmel visszaéltem ; de nékem oly sokat kellet igy is ki­hagynom, az eredetit csaknem mindenütt mellőzve, az eseményeken mintegy átszökellenem, hogy rövi­debben Írni nem tudók. A mit előadtam, az mind szigorúan kipróbált kútfőkre támaszkodik, refleksziókkal nem akartam a sokat még többé tenni. Ha untattam e díszes gyüle­kezetét, melyhez foghatót soha e szent ház 100-ados falai nem láthattak, azért legyenek kegyesek' elné­zéssel, ha pedig a múltak emlékei élvezet- és tanú­ságul szolgáltak, úgy munkám nagy jutalmát már megnyeré. Mi a mai kor felvilágosult gyermekei alig tud­juk elképzelni azt a lázas törekvést: „letarolni min den más meggyőződést és magunkét ültetni helyébe.“ Minden kornak meg van a maga sajátsága, a vallási küzdelmek élessége jellemzi a reformatio 3 első századát. Ezen is betelt : „ha Istentől van, el nem nyomható.“ Mi kölcsönösen vérbe borított, vassal irtott ősök unokái, az ő lecsillapult küzdelmeik után élvezzük a a meggyőződés arany szabadságát. Láttuk, csak e helyen mennyi nyomor kelt a szenvedélyek nyomá­ban, tanuljunk az ő kárukon, legyünk egymás iránt türelmesek, tartsuk meg a Megváltó parancsát: „ar­ról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.“ Lám’ a Mindenható nagy kertjében mily szép a különféleség harmóniája. így van ez az eszmék kö­rében is. A nagy egyformaság zsibbaszt, a sokféle­ség küzdelemre hiva fejleszti a lélek erejét. Egy fának vagyunk külön ágai, a keresztény­ség nagy fájának, mért haragudnék az egyik ág, ha a másik virul. 8őt tanulja becsülni az embertársban az embert — az Isten képét, mely sokféle alakban, sokféle gondolkozásmódban jelenik meg, de mindig nagy, mindig fenséges, ha a szenvedély le nem alja- sitja, — ha czéljára tör fölebb ! fölebb! Legyetek áldva ti ősök, kik már pihentek, barát és ellenség pora jól elvegyül. Meggyőződéstek ha tán túl hajtott is bennete­ket s eszközeitekben nem válogattatok, mentségül mi rátok borítjuk szemfedőül korotok gondolkozását, mely menti — ha nem minden — de sok tetteteket. — Mi látunk, gondolkozunk és cselekszünk a köl­csönös becsülés, az ember szeretet szent örök törvé­nye szerint. Te pedig atyánk, add, hogy a jövő század nem korcsosult ivadéka ha megáll majd e szent csarnok­ban, gondoljon reánk, tűnő idő tiinő gyermekeire, s mi örömmel tudjuk itt e helyen a késő ivadék hala­dását, fejlődését, virágzását. Amen. Keresztelés és esketés. A beszéd után két érdekes egyházi szertartás következett. Szánthó János kosdi ref. lelkész ugyanis 3 uj szülött csecsemőt keresztelt meg. Bálint, Gábor és Mária névre. Ezután pedig Sipos Pál esperes özv. ifj. Ősz Kurdi János gazdát eskette egybe Kozma Gábor molnár mester leányával Kozma Juliannával. Az esketés végeztével a befejező ének alatt a közönség oszlani kezdett, s a meghívottak az iskola nagy termében gyülekeztek össze a bankettre. Az ünnepélyesség külső díszéül szolgált, a tem­plom tornyának újjá alakítása, kifestetése s a tem­plom belső falait díszítő szalagos koszorúk, me­lyeket a róm. kath. vallású Joó Ádámné saját költ­ségén készitett. A városban csupán a városházán lengő zászló jelzé, hogy városi ünnep van. A bankett. A banketten mintegy 60-an vettek részt a mely számnak nagy része a fent említett küldöttségek tag­jaiból került ki. Az étlap következő volt. Barna leves. — Fogas aszpikkal. — Vad disznó csipke mártással. — Fánk. — Piskóta leöntve. —Ma- lacz. — Pulyka salátával. — Málna és czitrom soulce. — Vanília és kávé krém. — Torták. Gyümölcs. Borok. Fekete kávé. Az ebéd fölött B a 1 á s Kálmán fővárosi zenekara játszott. Az ebéd fölött mondott toasztok sorát Vörös Károly nyitotta meg s mint az egyház vezetője üd­vözölte a vendégeket; s kiemelé beszédében, hogy le­hettek a kalvinismusnak dicsőbb napjai; de oly öröm nap mint a mai nem volt, mert a múlt dicső napjait megkeseriték az ellenségeskedések de a mai örömet nem zavarja semmi, mert szabad szellemben haladhat az egyház előre; poharát ürité a főpásztorra Szász Károlyra. Szász Károly püspök válaszában kiemelé, hogy az ő öröme egyez a vácziakéval, mert hála a király s a hazának, a vallásszabadság alatt nem kell félteni az egyházat a reá boruló árnyéktól, s nem kell félni a reakcziótól. Vajha minden ember méltó lenne arra, melyet a szabadság szilárdulása s a törvény biztosit neki. Méltók pedig csak igy leszünk rá, ha igazi s vallásos meggyőződés alapján fentartjuk a vallásunk által előirt törvényeket. Vé­letlen az, hogy valaki mily vallásban születik, de ha megismeri azt a mi igaz, ahhoz ragaszkodjék, ez bizonyítéka a gondolat szabadságnak. A hitben való álhatatosság s a szabad elhatározásnak lélekben való megszilárdulását, s a többi felekezethez való tiszte­let s emberbaráti szeretetet óhajt s élteti a váczi ref. gyülekezetei. Sipos Pál élteti Palkovics alezredest s Szentkirályi orsz. gyűlési képviselőnket. Szász Károly megemlékezve a szives fogad­tatásra, élteti Vácz várost s annak polgármesterét. Szentkirályi élteti a váczi ref. egyház- községet mely protekczió és erőszak nélkül fentar- totta magát.. Palkovics alezredes biztosítja a jelenvolta­kat, hogy a mostani honvédek, ha szükség lesz rá, a dicső elődök példáját fogják követni, ha a haza és király védelme szükségessé teendi. Vörös Károly a humanizmus két bajnokára, Kovács Ernő fegyházi. igazgató s Fekete Károly si­ketnéma intézeti igazgató egészségére üríti poharát. R é t y polgármester élteti Szász Károlyt, mint főpásztort, s biztosítja arról, hogy városunkban a vallásfelekezetek közt testvéri egyetértés uralkodik. D r. F r e y s i n ger L a j o s egy igazán költői szellemű beszédben éiteté Szász Károlyt mint iro­dalmi vezér férfiút. Kovács Ernő óhajtja, vajha a lelkészek úgy nevelnék az iíjú nemzedéket, hogy a fegyházi javí­tásra sohase lenne szükség. D r. Frey singer L aj o s élteté Sipos Pál esperest, mint 48-iki honvédet, kinek vitéz tetteit a

Next

/
Oldalképek
Tartalom