Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-27 / 4. szám

nak leveledre ragasztom a?t. — írni kezdek, — — s ez a parányi kis virág, örök kék színével, leveled toliamba mondja. Mit mond tehát? — Miről beszél? — Szerelem­ről talán? — — Óh nem! — — — Szép lelkedet tükrözi vissza csupán, — oly hűn, oly tisztán : mint­ha csakugyan abba tekintenék. Az is az örök vágy kék színében gyászol, — az is szomorú, mint e kis virág. — Szabadulna sziválma örök képleteitől; de nem lehet, fogva van. A viránynak oly gyengéd alkotása ő, mint ne­mednek te vagy. Ha rezzen a levél ijedten, hajtja fejét p erősebb ölébe s védelmet esd. — A legparányibb érintése kí­méletlen kéznek, — fájdalommal tölii el s lankadtan készti lehajolni szép szirmait. — Nem kíván kitűnni, tündökölni, mint a büszke rózsa; — a csermely hű­berkein van csendes otthona. — Szerényen tekint lel a létadó mindenség egére onnan, — s hálásan fogadja a gyér napsugárt, mely magányos rejtekére átszüiö- dik a csalit ág bogos szitáján. Ne hidd, hogy e kis virágban a magány meg­öli az érzést s nem vidul örömre és nem faj a bánat neki! — Nézd, mint nevet, mint örül a langy Zephir- nek — s mi búsan huzza meg magat zord időben a védő lomb alatt. Az a nevető s az a bús égi kék, hallgatva is sokat, nagyon sokat mesél nekünk. Te is ilyen kis nefelejts vagy. Érzéketlen, magába vonult, unalmas lénynek tart a mindennapias világ. — Ki figyelve tekint, — látja- csupán, mi sokat tudsz te mondani szavak nélkül is. Merengve ha nézel a távol jövő ködébe — s éber álmod képeket, alakokat rajzol eléd, melyeken megbűvölve, vágyón nyugszik tekinteted : akkor a moz­dulatlan szem elkezd mesélni; — — — mesél, — mesél, — mig csak könnycsepp nem ragyog benn, mely homályt borit a kép fölé. — Fájdalmasan hall­gat el a szem, — meséjét csupán a zárt ajak foly tatja hűn ; — a mit pedig mondani ez elfelejt: föl­tárja bőségben azt, a szívnek rejteke. Én ismerem szivvilágodat. A szép kert nyitva áll előttem. — Jól esik néha megpihenni húséin, s szakitni egy-egy szirmot aszőnyeg virányiból s csillapitni szomjam a fáknak gyümölcsén. Van ugyan szived édenében egy hatalmas, lom­bos fa is, melynek gyümölcse számomra tiltva van. — De nem is vágyom utána; — megelégszem avval, melyet a barátság nyújt s nem fogok az eredeti bűnbe esni, mint ős apánk pár ezer év előtt. —-----­Locscsan a viz í — Mi volt az? Vagy úgy? — Nem a paradicsomban vagyunk? — Csupán a nádas tövénél a Duna partján ! Nincs tiltott gyümölcsű fa sem? Nincs! — A gondolatnak, a végtelen egyetem minden zuga nyitva áll; — a gondolatnak minden szabad! K. Ö. Hosszú éjszakákon . ártatlan lelke mennyi szépet összeálmodoz arról a bűvös-bájos zűrzavarról !! — No de jövőre ! Meg van Ígérve, hogy csak egy évig kell várakoznia. Csak egy kurta évig! Ah mily feszült várakozással számolja a hónapo­kat, a napokat! s midőn végre az ólomlábon haladó idő meghozza az előző napot, egy örökkévalóságnak képzel minden perczet s biztató vigasztalással száz­szor is elrebegi: — Holnap este! — Ah holnap este! A bál előtti napon a máskor példásan rendes ház fölfordul egészen, — nagy boszszuságára papának, a ki nem győz eleget zsörtölődni, hogy elkésik a hi­vatalból, ha még sokáig föl nem tálalják az ebédet. Mintha a szakácsné is bálba menne ! No ! ha nem is megy a balba, de az előkészüle­tekkel el van foglalva ő is. A habverő, a levesszürő, meg a fukanálsereg csendes pihenésre, ritka megnyugvásra vannak kár­hoztatva most s csak a delet hirdető harangszó szó­lítja munkára őket. Nem csoda, hogy az ebéd késik 1 — A papának méltó oka van a zsémbelésre. Mozgásba jön a háznál minden kéz. A mama szoknyákat vasal. Miczike a varrónő­nek segít. Julcsa, a szobacziczus fodrokat öliöget, és Zsuzsi néni a vén konyhamüvésznő a tekintetes asz- szony ócska selyemruhájaból tisztítja ki a napvilágra törekvő zsirfoltokat. Mit gondolnak ők most az ebéddel? Kinek jutna ilyenkor, ily édes izgatottság köze­Helyi hirek. — A vörös kereszt egylet bálja a jövő szombaton február 2-dikán a „Löliáz- bail“ fog megtartatni, mert a rendezőség tekintetbe véve a közönség részéről a „Curia“ terme s kivált az étkezési helyiségek kényelmetlen volta ellen több oldalról beérkezett panaszokat, elhatározta hogy a lő- ház termében fogja megtartani a bált. A rendezőség egyáltalában mindent elkövet, hogy e bálon a közön­ség igényei kielégittessenek, s e czélból a Jőház termé­ben felállított színpadot is lebontatta, s igy a lőház szép termében bár mily nagy számú közönség kényel­mesen mulathat, s a fűlött mellék helyi^ég-kb n senki sem fél let a meghűléstől, ami legnagyobb kifogás volt a „Curia* 1 ellen, s remélhető hogy a jótékony czéi iránti tekintetből közönségünk tömeges részvéte­lével fogja a bal sikerét előmozdítani. — A tombol.l kezdete pont 9 órakor lesz, ez okból kéretik a kö­zönség ez időre pontosan megjelenni, hogy a szamok kihúzásánál mindenki jelen lehesen, s a táncz mielőbb kezdetét vehesse. = A vörös kereszt egylet jövő szombati báljának rendezősége Következőkép alakult meg. Tom­bola rendezők: Csávolszky József és Ür Pauer Béla. Tanczrendezők : ítju Varázs ejt Gusztáv. Ür. Csá- nyi János, Tragor Ernő és Janos, Sarkőzy Zsigmond, Kemény Kalman, Kreuedics Ödön, Lauko Sándor, He­gedűs Sándor. = Iparosbál. A váczi általános ipartársulat február 9-en a „Curia“ termében zártkörű tanczvi- gaimat rendez az egyleti zászló alap javára. Belepő díj, 1 személytől l írt, 2 személytől 1 frt 80 kr. 3 személytől 2 frt 40 kr. A tagok mérsékeltebb dijak mellett vehetnek részt a bálon. = Casinó bál. A casino-kör választmánya, engedve több tag óbajanak elhatározta, hogy a far­sang alatt egy balt rendez, mely valószínűleg a far­sang haromnap egyikén fog megtartatni. = „A vác*i fiatalok bálja“. Városunk jeunesse-doréeja az idei hosszú farsang alatt társas étetünk élénkítéséhez hozzájárulni óhajtván, aláírás utján egy bál megtartását határozta el. Az eszme megpenditői örömmel tapasztalták a bál előértekezle- tén hogy városunkban van még lelkesültség, mert 40 fiatal ember csoportosult köréjük s nagy lelkesedéssel határozták el hogy a lőház szép termében február 16-ikán egy hált rendeznek, melyre a m ghivók jövő vasárnap fognak ki bocsáttatni. A bál előertekez létén jelenvoltak által megválasztatott a bál házi gazdájául Sárközy Zsigmond. Bál elnökül: Pécs Ferencz, alel- nökül Dr. Csányi János, pénztárosnak Velzer Lajos s titkárnak ilj. V a r á z s é j i Gusztáv. Táuczrende- zŐknek : Sárközy Zzigmond, ifj. Varázséji G. Tragor János, Ruby Myroslav, Feitscher János, Kemény Kál­mán. — A rendező bizottságba pedig beválasztattak. Dorner Mihály, Lauko Sándor, Érdődy György, Szta- rill Endre, Kollar Dani, Jelsik Gyula, lovag Barto- lotti Ertwegh Ede, Csőke Je iő, Scherer István, Tragor Ernő, Tragor Karoly, ifj. Alberty Ferencz, Kiima József, Haidt'eld Lajos, ELzner Lőrincz, Hnrtay Péter. — A rendező ifjúság mindent elkövet, hogy tánczoló és mulató közönségünk igényeit kielégítse, s reméljük hogy közönségünk tömeges részvétével fogja jutalmazni, ifjúságunk közérdekű fáradozását. A bá­lon füzértáncz is lesz, mi mindenesetre kellemesen fogja meglepni fiatal tánczosnőinket, miután vaczi bál jainkon már régóta nélkülöztük azt. = A „váczi fiatalok bálja“ alkalmára pette olyan prózai dolog az eszébe? — s ha a papa gyomra nem erezné meg déli harangszóval az étkezés mindennapi szükségét, nem is főznének talán! Ók úgy sem tudnának enni egy árva falatocs- kát sem. Végre fölvirrad a nagy nap. A kora hajnal téli homályával talpon talál a háznál minden mozgó lényt s még a nap fáradalmai­tól kimerült háziúr sem nyugodhatja ki magát szokás­ként. A sok sürgés-forgás, az egymást érő ajtócsatta- nás fölzavarják csendes álmából s mint hogy a hiva­talba korán van még menni, ráadja fejét a nem neki való áldozatra ő is, oda telepszik a varróasztal mellé s elszánt odaadással, valódi birka-türelemmel tartja a feleség ruhájára szánt csipke végét, mig a csókolni való parányi kezek aprókat öltögetve fölfogyasztják az elejét. A hamarosan lekergetett ebéd után jő a fő­próba. Mama és leány felöltöznek tetőtől talpig. Az egyik is, a másik is úgy, a hogy a bálban megjelenni akarnak. Aztán kezdetét veszi a toilletteszemle. Bonczkés alá kerül most minden, a szemle főtár­gya lévén persze Miczike. Mert a mama már nem esik olyan szigorú mér­ték alá, — de Miczike! — ő rajta sok szem fog meg­akadni ; ő rajta kifogástalanul kell hát állania a leg­utolsó csokornak is. Egyik megjegyzés a másikat követi. — A derék egy kissé ránczos. február 16-ára Marczink egy „H ázasu lan- dó fiatalok csárdása“ czimü lassú csárdást szerzett, melyet azon alkalommal fog először játszani souper-csárdásnak. = Helyreigazítás. Múlt számunkban a nő­egyleti bál felülfizetőinek név sorából tévedés folytán kiamradt Prokop Károlyné neve, ki 1 frtot felül fize­tett a jótékony czélra. = A múzeum egylet részére egy Névtelen ajándékozott 2 db. M. Terézia féle réz polturát 1763, és 1766-ből. S p er g e r Veronika, Ferencz réz 3-asát 1800-ból, és réz 1 krosát 1812-ből, s egy török ezüst érmet. — Kiszabadult állam fogoly. P o n g­i á c z Béla a székesfehérvári „Szabadság“ szerkesz­tője múlt szombaton hagyta el a váczi államfogházat hol sajtó vétség miatt 9 hónapot töltött. Iskolaszéki választás. A váczi római kátholiKUs hu község e ho 20-au a középvárosi elemi iskola épület ben iskolaszéki választásra gyűlt össze, hol 1191 szavazó közül, 67b szavazott le. A szavazás reggel 8 órakor vette kezdetét, s esti 6 órakor rekesz- teteit be A szavazás bezárása után a beadott sza­vazatok összead;! ttak, melynek eredménye főt. Csá* volszky József v Tasztasi elnök ur által kihirdettetvén kitűnt, hogy Krezsák Ferencz 672, Dr. Csányi János 65o, Vörös Mátyás 645, id. Korpás Pál 643, Alberty Ferencz 641, Zema íovics József 640, Balázs Imre 574, Weiszbarth János 476, Reitter István 471, Meiszner János 471, Bartos Imre 470, Dr. Miltényi Gyula 469, Korpás János 468, Filó Pál 468, Sípos István 467’ Nagyságos^ Mate Janos 462, Csekó Pál 461, Marosi Ferencz 459, Fődsztelendő Panek Ödön 456, Vida Vilmos 438 szavazattal rendes iskolaszéki tagokká, póttagokul pedig Udvardi János 221, Olgvai Pro- hászka János 209, Korpás Márton 202, Velzer Lajos 197 Ni ki ti cs Sándor 195 szavazattal választattak meg. (—s—ez.) = ujouczozásra beidéztettek az I. kor­osztályból 113, a II. korosztályból 74, a Ill-ikból 77. mint olyanok kiknek tartózkodási helye ismeretlen köröztettek az I. korosztályból 29. a Íí-ikból 20, a Ill-ikból 11. ’ “ ^Vessző tolvajok. Jankovícs Ferencz, Ga- lántai József, Komáromi András a téli unalmas napo­kat úgy akarták értékesíteni, hogy a derecskénél levő u. n. barátok szigetéről, fűzfa-vesszőket loptak, azon szándékkal, hogy abból majd kosarakat fonnak, de íeljelentetvén, mielőtt a vesszőcskéket kosarakká fon­hatták volna, elfogattak s letartóztattak. — Uj püspök. Megyés püspökünk P e i tier Antal József ő Exciája, ki ez évben fogja meg­ölni püspökségének 25 éves jubileumát, már gyengé­nek érezvén magát a püspöki teendők végzésére, a herczeg prímásunk ő Eminentiájától maga mellé egy helyettes püspök kinevezését kérte; a mint értesül­tünk prímásunk Neszveda István székesegyházi kanonok s püspöki helynök úr ö nsgát ajánlotta ez állásra s ez ügyben Rómával a tárgyalások már meg is kezdettek. — Tombola tárgyak a vörös kereszt szom­oati bálján a következők lesznek : I. Ezüst tárgyak : 6—6 pár evő eszköz, 12 gyümölcs kés, 5 pár nagyobb evőeszköz, 4 pár eyő készlet, felszelő kés és villa, torta vágó kés, só tartó, ezukortartó s több apróbb tárgy és egy pár arany fülbevaló. II. Egyebb tárgyak; 2 nagy porczellán virág váza, 2 nagy porczellán virág cserép, 2 pár üveg virág váza, 1 db nagy kék üveg virág váza, egy likőr üveg 6 pohárkával üveg tálezán, egy majolika, gyümölcsöstál 6 tányárral, 2 por­czellán névjegytartó, 3 db porczellán gyümölcsöstál, egy bársony párna, virág festéssel selyem alapon, egy fa táleza kézimunka festéssel, egy hímzett kis sző­Bevesznek hát belőle egy harapásnyit. — A kivágás nem elég. Ráfér egy kis szélesítés. Miczike pirulva bár, de beleegyezik ebbe is, mert a mama a varrónő, a szobaleány meg a jó Zsuzsi néni egybehangzó rábeszéléssel elhitetik vele, hogy szebb i lesz u g y. — Ennek a csokornak feljebb, amannak lejebb kell jönnie. — A hajba pedig fele is elég lesz. — ügy van! A sok hamis virág között még el­vész az igazi. Végre teljes megelégedésre véget ér a főpróba azon szent meggyőződéssel, hogy Miczike lesz a leg­kedvesebb, a legbájolóbb jelenség s a lánglelkü fia­talság, meg a báli referens — a ki külömben is jó ismerősük — bizonyára neki adják majd a bálki­rálynői titulust és koszorút. És eljő az est . . . Itt az ideje öltözni az első föllépéshez. Csakhogy Nanett még mindig késik ! De ugyan hová is maradhat ? Arra persze nem gondolnak, abban mentséget nem találnak, hogy a mennyi jóizlésü nő van a város­ban, őzt mind a szegény Nanettnek kell fésülnie, a . szegény Nanettnek, a ki reggeltől estig be lót-fut vagy ötven házat s majd a lelkét adja ki, csakhogy min­denkinek eleget tehessen. — Istenem ! mindjárt hét óra és még sem jön. Már látom itthon kell maradnunk — sápitozik Miczike s fájdalommal hajtja le búval terhelt fésületlen fejecs­kéjét édes anyja szorongó kebelére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom