Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-10-26 / 44. szám
VI. évfolyam. HELYI S 44. szám, Váoz, október. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. ái* ja Sí : Évnegyedre................................................................J írt ;"SÍ házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 1<> kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) kr. Hirdetések: i^yiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Bortermelőinkhez. Hazai borkereskedelmünk pangásának két főoka van: Első az bogy boraink erjesztése nem kezeltetik tökéletesen és ennélfogva azok nem képeznek megbízható árut, vagy legjobb esetben is csak évek múlva. Második az, hogy állandó jellegű borainkból nincsenek a kellő mennyiségben készletek. A hány birtokos, annyi féle a bor, minden évjárás eltérő jellegű, sőt az egy és ugyanazon pinczében levő hordók tartalma közt is van lényeges különbözet; egyféle jellegű borból pedig csak igen kis készletek léteznek; ennélfogva a külföldi nagykereskedő vagy a hazai detail-ke- reskedő nem veheti a bort közvetlen a termelőtől, hanem kénytelen igénybe venni két közvetítőnek működését, az első a kistermelőtől ösz- szevásárolja a borokat, összekeveri, kiegyenlíti és nyereséggel adja el a városi kereskedőnek, a második a hazai városainkban letepült kereskedő, a. ki az elsőtől megveszi, ismét összevegyül és továbbítja a külföldi nagykereskedőnek, vagy a hazai fogyasztó közönségnek, világos, hogy ezen közvetítők mindegyike nyerészkedni kíván; az első közvetítő, legyen az kereskedő, vagy szenzál, 25 — 50 perczentet, a második ismét 50 perczentet fog nyerni és ennek következtében a borok értékének megfelelő árnak csakis fele jut a termelő erszényébe. Egészen változik a helyzet, ha együttes kezelés által nagyobb mennyiségben állítjuk elő az egyes szőlő fajokat s ha helyes erjesztés által azokból rövid idő alatt tökéletesen eredt és megbízható árut csinálunk, mert akkor ezen borokat közvetlenül adhatjuk el a külföldi nagykereskedőnek, a ki akkor a termelőnek fizetendi azon emelkedettebb árt, mely a borok értékének megfelel, de melynek fele ma a két közvetítő zsebében marad. Ezen eredmény csakis az egyesületi és szövetkezeti tevékenység utján érhető el. Illusztráljuk ezt egy példával. Egy jó minőségű borhegységnek valamelyik községében 100 szőlőbirtokos mindegyikének van átlag 5 hold szőlője, a mely 5 holdon terem átlag 50 hektoliter, összesen termeltetik tehát az 500 holdon 5000 hektoliter, minthogy ezen 5000 hektoliter rosszul, lett erjesztve, tehát csak két, vagy több évi idő múlva lesz szállítható, minthogy továbbá mindegyik birtokosnak bora különböző, tehát az 5000 hektoliterben 100 különféle bor lesz, ennélfogva a termelő ezen bort kénytelen lesz, ha pénzre szorul, eladni a helybeli szenzálnak vagy kiskereskedő- I nek, például 12 frttal hektoliterét, ez az 5000 I hektolitert összevegyül, szeszt, de talán vizet is ! önt bele és eladja a pozsonyi vagy budapesti i kereskedőnek 10 frttal, a ki ismét a 3 vagy 4 különféle borvidékről ekként összevásárolt borokat összevegyiti és eladja a külföldi nagykereskedőnek 24 frttal. Ha ezen községben megalakul egy szüretelő-egyesület, az az ha ama 100 szőlőbirtokos elhatározza magát, hogy boraikat együttesen készítik és értékesítik; akkor a közös költségen felállított szüretelő egyletbe minden birtokos termése a fajok szerint mázsaszámra beszolgáltatván, kellően feldolgoztatik, erjesztetik és elj adatik közvetlenül 24 frttal hectoliterenként a külföldi kereskedőnek, aki előbb az 500 drb 10 hectoliteres hordót nem vásárolhatta volna, a meddig mindegyik hordó más bort tartalmazott és az egész bormennyiség — éretlen, és meg- bizhatlan áru volt, de a ki most az 5000 hectoliter egyforma, állandó jellegű bort, mely feltétlenül megbízható és veszély nélkül bárhová szállítható áru, szívesen vásárolandja és fizetendi érte azon árt, mely a bor minőségének megfelel, azaz legalább is azon árt, melyet eddig ama vidék boraiért a közvetítőknek fizetett, t. i. 24 frtot, azt mondám: legalább hozzá tehetném, hogy bizonyosan magasabb árt is fog szívesen fizetni, és pedig két oknál fogva; először, mert az előbbeni két közvetítőnek kezelése által bizonyosan csökkent a bor minősége, az együttes kezelés mellett pedig határozottan jobb lesz ! a bor, mint volt, másodszor mert minden kereskedő szívesebben fizet magasabb árt, ha nagyobb mennyiségben kaphatja az árut állandóan és első kézből, azaz a termelőtől. Az együttes kezelés mellett tehát a termelők, a közvetítők mellőzhetése következtében, az egész piaczi árt fogják kapni terményükért, a melyből csakis egy jelentéktelen hányad fog levonatni egyesületi és szövetkezeti kezelés költségeire. De még több más igen jelentékeny előnye is lesz az egyesületi működésnek a magasabb értékesítésen kívül; igy az, hogy a termelő biztosan állandóan fogja eladhatni borát. Az egyesülési kezelés feleslegessé teszi továbbá termelő tagjainak hordó-készleteit és őket azon helyzetbe |hozza, hogy az eddig horA „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRGZAIA. Oh fáj beszélni . . .*) Oh, fáj beszélni hűtlenségről, Míg lázban égnek ajkaink; Ne szálljon kétely szép egünkre Hova fényt kéj sugara hint. Ölelj át reszkető kezeddel Szelíd mosolygó szép virág Kaczagj, mig éltető sugarát Szerelmein napja hinti rád. Ne hajts az álnok hitszegőkre, Fáj látni boldogságodat ; Titkold szerelmed; erdők mélyén Ibolya szebben nyil, fakad. A nagy világ szived nem érti, Bár könnyed csordult annyiszor ! Részvét helyett csak gúnyt fizethet, Vagy lelketlenül eltipor. Nem érnek ők rá boldogitni S más boldogsága fáj nekik; Ha himporát durván letörlik, A tört virágot elvetik. Legyen szerelmünk tiszta napfény, Ragyogva milliók felett. Élvezze fényét jó s az álnok; És bánja meg, hogy vétkezett. *) Mutatványul szerzőnek az „Első á 1 ra o k* czimü sajtó alatt levő kötetéből. Te higyj, szeress és rejtsd magadba; Nem boldogít más kívülem, Szerelmedet csak szivem érti, Pihenve áldott sziveden. Lévai Sándor. A véres árny. — Elbeszélés. — Irta: Porzsolt 3SáAi»ájZi, — Megtiltom önnek, hogy férjemről ily hangon beszéljen ! — Az istenért! bájos Elza; még csakugyan elhiszem, hogy komolyan haragszik, ha úgy összehúzza 8zemöldjeit. — És talán nem volna rá okom ? — Ugyan miért? Hogy felnyitom szemecskéit és férjét a maga unalmas valóságában bemutatom ? — Ön férjemnek csak az árny oldalait akarja ismerni. — Háttehetek én róla ha nincsenek „fényes oldalai ?“ — De uram ez már mégis sok! férjemről igy beszélni! — Hát talán jobban tetszenék Nagysádnak, ha az aljas házi barátok szokott modorát követném ón is s férje legjobb barátjának, sőt bámulójának mutatva magamat igyekezném őt minden áron megcsalni — Nagysúddal? Nem őszintébb az én fellépésem? — No, őszintének talán, nagyon is őszinte. — Olyan okos asszonynyal, mint a szép Elza másként nem tehettem, hiszen bármikóp takargattam volna, úgy is csak kitalálja czélomat. — Micsoda? Czélját? Hát Vértes Ernő urnák czélja is van? Ugyan mondja csak, mi a czélja? — Egyelőre csak annyi, hogy Kőszeghy Elza ő Nagysága által holnap estére meghivassam magamat vacsorára. — Ah milyen ügyes ! — Talán azt gondolja Nagysád, hogy elérhetetlen czélt tűztem ki magam elé. — Meglehet. — Pedig engem még nem tanítottak meg a nők a lemondásra. — Ezért az önhitt nyilatkozatáért csakugyan megérdemli, hogy ne érje czélját. — No — de ha szépen kérem. — Mit gondol — hiszen a férjemnek gyűlése lesz, vacsorára tehát nem lesz itthon. — Épen azért. — Maga igazán kezd szemtelen lenni. — Talán fél. — Magától? No még csak az kellene! Már most csak azért is jöjjön el holnap. —- Sietek megköszönni, nehogy még vissza vonja — De vissza is vonom, ha holnap is folyton olyan unalmas tárgyról fecseg mint ma. — Jól van ígérem, hogy a férjéről egy szót sem fogok szólani. — Javíthatatlan! Ez utolsó szót már csak a küszöbről mondotta Vértes hosszan kezet csókolt Elzának aztán lesietett a lépcsőn. Elza még egyszer utána kiáltott: — Mit rendeljek holnapra ? Bármit csak kaviár legyen közte. Mikor Elza egyedül maradt, megállott a tükör előtt végig nézte gyönyörű termetét s aztán felsóhajtott ! — Már egy hete nem csókolt meg . . . Ledőlt a kanapéra s kerekded tagjait végig nyujtóztatva, szemeit félig lehunyva mintegy félálomban újra elsóhajtotta : már egy hete . . . Másnap Kőszeghy László professor ur későn jött haza, de még is korán. Feleségénél nem akart alkalmatlankodni, midőn azonban ajtaja előtt elment, beszédet hallott onnan, önkénytelenül is megállt.
