Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-17 / 38. szám

ötszáz harmincz frt 2 krajczár, — mely összegnek a jövő évi városi költségvetés keretébe való felvétele végett, a tek. vá­rosi tanács megkerestetni határoztatott. — Ezek után a gyűlés szétoszlott. Újdonságok. = Slííírálékos előfizetőinket felkér­jük. miszerint a hátralékban levő előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert azoknak, kik e hó végéig hátraléka i- kat ki nem elégitik, jövő évnegyedben nem küldjük a lapot. = Cíjllkos rendőrök. Múlt hét­főn éjjel 11 óra felé a fő-utczán kissé pi- tyókosan énekelve haladt egy szegény em­ber, midőn jött az őrjárat két városi ren­dőr képében s oly brutális módon találta őt a rendre figyelmeztetni, bogy a nagy jajgatásra, egyik fiatal barátunk, ki jó messze levő lakásán még ébren volt, kiro­hant s a járásbíróság épülete előtt egy embert vérében fekve talált, kitől az ese­ményeket tudakolva azon választ nyeré, hogy őt a rendőrök megszűrtük s vérében fekve ott hagyták, ez alatt megérkeztek a rendőrök egy taligával, melyre a szegény sebesültet feltették s a brutalitást fokozva még kezeinél fogva a taligához is kötözték, s igy vitték a városházára, hol a városi orvos megvizsgálván, s gyönge (?) sérülést constatálván, a sebet bevarrta s a patienst a dutyiba dugták. Reggelre a szegény meg­sebesült emberen a sebláz kitört s igy a kórházba kellett szállítani, hol is másnapra sebében meg balt mert a belek voltak megsértve. Igazán szép dolog 1 mikor bála Istennek városunk a tolvajoktól s rablóktól ment, akkor a rendőrök szürkülják le a jó kedvében éneklő embert. Reméljük, hogy vizsgáló bírónk ismert erélyóvel fogja a vizsgálatot vezetni s a hivatalos hatalmuk­kal visszaélt rendőrökkel a törvény egész szigorát fogja éreztetni. = líompoltliy Tivadar a „vesz­prémi független hírlap“ szerkesztője e hó 20-án fejezibe 3 havi sajtófogságát melyet a Fortunában szenvedett. = Az Este ezred külföldről való haza jövetele alkalmával városunk is részt vett az örömben melyet az egész ország ér­zett, hogy egy magyar ezred mely 61 évig volt künn az ország határain túl, végre haza jött. Csak későn értesültünk arról, hogy városunk allatt is meg fog állni a hajó, mely a vitéz hadfiakat szállítja, s igy csak hirtelen gyüjthettünk össze annyit, hogy vitéz hazánfiainak mintegy 15 hordó sört csapra üttethettünk. A kikötés alkalmával mozsár durrogások közt üdvözölte a kilé­pő tiszti kart polgármesterünk, mely után az ismerősök ölelkezése következett, miután városunk hadkötelezettjei is az Este ezred kötelékébe tartoznak, s igy igen sok váczi fiút üdvözölhettek nőrokonok és ismerősök. I A hajó mintegy egy óra hosszáig állt váro­sunk alatt, mert várta a fővárosból érkező hajót. Ez alatt az ezred zenekara folyton magyar darabokat játszott. Végre föltűnt a ( „M i n e r v a“ hajó a láthatáron, s ekkor útnak indultak közönségünk harsány éljezó- sei s taraczk durogások között hadfiaink ; a két hajó találkozása igazán érdekes jelenet volt, — melynek regattistaink szemtanúi vol­tak kik egész Gödig elkísérték a hajót, — a fel hajózott Minerva tömve fővárosiakkal óriási éljenzések közt kerülte meg a másik hajót s aztan az egyik uszály hajó mellé állva oda csatoltatott, mire a kölcsönös átvonu­lás s üdvözlések következtek. A többiről ér- sültek olvasóink a fővárosi lapokból, mi te­hát csak anyit kívánunk szívből: Isten hozta őket a haza határai közé! = llitlálozás. Gebhardt Paulina k. a. a székesegyház énekkarának prima­donnája f. hó 12-én rövid szenvedés után hagymázban meghalt életének 38-ik évében. A boldogult hült tetemeit daczára az eső­nek nagy számú résztvevő közönség kisóró ki a középvárosi sirkertbe f. hó 14-én d. u. 4 órakor. Mindnyájan őszintén sajnáljuk a korán elhunyt énekesnőt, mert aligha lesz egyhamar oly énekesnőnk ki az elhunytat egészen pótolni képes legyen a székesegy- káz karában. = Papszeutelés. Múlt hó 30-ikán Diós Jenőn Or őszi Jenő reform papjelölt pappá szenteltetett a pilis maróthi lelkész, drégely paláuki egyházmegye esperese által. Ez alkalommal a felszentelt szüleinél kedé­lyes mulatság tartatott. =*= liiuevezés. Zsubriczky Fe- rencz váczi kir. adóhivatali díjtalan gyakor­nok a rimaszombati kir adóhivatalhoz 6-tod osztályú számtisztté'véglegesen kineveztetett = Alispfiiii rendelet folytán a ragályos betegségben elhullott vagy kiirtott lovakról a szabályszerűen felvett bonezjegy- zőkönyv, valamint az ily lovakra kiállított lólevól esetről-esetre az alispáni hivatalhoz bemutatandó, illetve beterjesztendő. = Apropos. Mi a jégverés, fagy és egyéb elemi csapás? Hát bizony megfe­lelt erre Tisza Kálmán miniszterelnök úr ö excellentiája s azt mondta egyik tisztjé­nek — midőn ez panaszkodott volna az isten haragja ellen, mely virányos mező­ket, zöld koszorút hullámzó téreket stb. jéggel vert agyon és tiport össze, hogy bi­zony ezen calamitas nem egyéb, mint a természet „szeszélye.“ — Bizony mondjuk mi is, hogy nagyon szeszélyes mondás ez. — Csakhogy azt szeretnők most tudni, hogy mi lesz akkor, ha az adó fizető polgárok hivatkozva az idő ezen „szeszélyére,“ nem tudnák adójukat fizetni, s egy szép regge­len — gonosz állam tönkre ébrednénk!? — Tisza Kálmán úr ő excellentiája erre bizo­nyosan azt mondaná, hogy ez a sors „sze­szélye.“ — De csitt I nem vagyunk politi­kai lap. ír abbeli kérelme, hogy tekintettel, gyen­gélkedő egészségi állapotára, — tanitói íehéz foglalkozásától, egészségének jobbra ordultáig, — mentetnék fel, helyettesítése ísetén, saját fizetéséből, 300 irtot ajánlván el az iskolaszéknek. Az iskolaszék figyelem­nél lévén Filimek Endre úr roncsolt egész- légi állapotára a kérelemnek helyt adott s ít egy évi időtartamra egészségének hely­reállítása végett felmenteni, osztályában Dedig egy helyettes fölvételét 350 frt évi iztéssel elhatározta; — figyelemmel pedig irra, hogy a felajánlott 300 írttal a hc- yettes költsége fedezve nem leszen a hiány­ró 50 irt költség fedezetét, a jövő 1883. ívi, költségvetés keretében előjegyezni ren- lelte. 3. Elnök felhívja az iskolaszék figyel­őét arra, hogy a megye közigazgatási bi- rottságának határozata folytán városunk ranköteles gyermekeinek névjegyzéke a le- íető pontossággal állitatik egybe, — s fe- elősség terhe alatt utasittatott az elöljáró­iig, az összeirt tankötelesek rendes isko- áztatására, a legnagyob szigorral felügyel­ni, — mely fönnebbi intézkedés eredménye íépen biztosan várható, hogy a jelenlegi skolatermek, melyeknek némelyike térhiány miatt most is csak alig felel meg rendelte­tésének, — nem lesznek elegendők a tan- nötelesek befogadására, — ne hogy pedig iskola év kezdetén ebből a tanításra zavar s hátrány származzék, indítványozza, nogy az alvárosi egy tantermű vegyes ta­noda, két tanteremmel s tanítóval láttas- iék el, — mi által a középvárosi elemi ta­noda népesebb osztályai is képessek lesznek i tankötelesek befogadására. — Az alsó városi tanodé két osztályában pedig a nö­vendékek vegyesen úgy osztatnának be, áogy az 1-ső osztálybeliek az egyik, a II. s [II. osztálybeliek pedig a másik tanterem­ben együttesen tanitassanak. Ezen, a városi tanügyüuk fejlődésére vonatkozó indítvány, hosszas eszmecsere folytán, csak is a kényszerűség által indo­kolva fogadtatott el, s az alsóvárosi tano­dánál szükséglendő átalakítási, valamint az iskolaépületek évi tisztogatása s a hiányok pótlása s javítására, — a gondnok, Krezsák Ferencz s Vörös Mátyás urakból álló bi­zottság küldetett ki. 4. Felolvastatott Schon Nándor s Kökény Ferencz id.alkalmazott tanítóknak kérvénye, — az állásukban való véglegesítés, s fize­téseiknek a rendszeresített altanitói fize­tésre emelése végett. — Az iskolaszék nem érezvén magát hivatottnak a kérvény vég­leges elintézésére, — azt az iskolatánács­hoz, mint felettes hatósághoz, pártolólag felterjesztetni rendelte. Kérvényezőket pe­dig ideiglenes alkalmazásukban, egy évi időtartamra megerősítette. 5. Beterjesztetett Krancz Ferencz, Jan- kovits Ernő s Vörös Ferencz rendszeresített altanitók kérvénye, melyben bold. Ruff Mi­hály elhalálozása folytán üresedésbe jött kell követnie, s igy ha csalódtam is volna, csak megérdemlett büntetésemért volna neve. — De hagyjuk ezt, nézze nagysád, ez a legkedvesebb helyem, itt töltöm az egész délutánt a fü bársony hantjára heverek, s a lombok suttogása mellett hallgatom a csermely érchangú moraját, melyet csak néha zavar meg egy-egy távoli madár ki­áltása. — Valóban szép hely, ha úgy tetszik ezentúl együtt tölthetjük itt a délutánokat, kedves bácsija úgy sem tesz mást a papá­val, mint szüntelen politizál. Ezután még sokszor, igen sokszor ta­lálkoztunk. Ledőltünk a szép eleven pázsitra, Gizella a szedett virágokból koszorút font, s én lábainál ülve olvastam egy-egy verset kedves tanítóm s mesterem Tóth Kálmán költeményeiből. Mily nagy volt öröme, ha a kosszorú elkészült, fejére tette a patak­hoz futott, s hoszasan nézett tiszta, tükrébe, majd letépve koszorúját, egyenként tépe- gette a zöld leveleket s bocsájtotta a habra játéknak. Mig ő játszott, én elmerengve néztem a távol lenge kék ködébe, s visszaidéztem lelkembe elmúlt szép időimet, mikor én is mint vig gyermek gondnélkül futkostam, tépve a mezők virágait, űzve a színes lep­kéket . . . Boldog emlék, kedves gyermek évek, mily édes csak a visszaemlékezés is. Ha csak visszagondolok, újra pezsegni ér­zem szivemben a vért, arczom hévül, keb­lem dagad, s egy titkos, egy kimondhatat­lan hatalom visszavarázsolja mind-mind, a melyek már csak az emlékezet világában nagyobb fizetéses tanitói állás betöltését kérelmezik. — Elintézés végett, az iskola- tanácshoz áttétetni rendeltetett. 6. Felolvastatott az izr. iskolaszék el­nökének átirata, hogy a tornaszerek hasz­nálatáért személyenként előre megalapított 20 kros tornadij, kilencz gyermeknek en­gedtessék el, hivatkozván azok szegénységi állapotára. — Azonban a róm. kath. isko­laszék, tekintettel a díj megállapításánál figyelembe vett körülményekre — melynél fogva az a lehető legcsekélyebb összegben alapittatott meg, — az átirat figyelmen kívül hagyásával utasitá gondnokát a hát- rálékos dijak beszedésére. — Miről az izr. iskolaszék elnöke átiratilag értesittetni ha­tároztatott. 7. A jövő tanévvel alkalmazandó két apácza, Filimek Endre tanító helyettesí­tése s az alvárosi tanodánál felállítandó második tanteremben ideiglenes tanító al­kalmazása folytán, szükségessé vált tanitói áthelyezések s osztálybeosztások kövtőke-ez leg állapitattak meg : a) A középvárosi fiú-tanoda osztályai­nak beosztása változás alá nem esvén, a tanítók is változatlanul vezetik a m. évben kijelölt osztályaikat. b) A középvárosi leány tanodánál al­kalmazandó két irgalmas nővér közbejöt­tével csak az osztályvezetők beosztása igé­ny elteti k, az osztályok beosztása marad úgy mint volt, — és pedig az I. IV. V. VI. osztályok az irgalmas nővérekre,*) a II. s III. osztály pedig Udvardy Mihály tanító úrnak vezetésére bizatik. c) A felvárosi tanodánál, az I. vegyes osztályt Krancz Ferencz, a II. s III. leány­osztályokat Sebőn Nándor, a II. s III. fiú osztályokat pedig Bartoss Pál tanító urak vezetendik. d) Az alsó-városi elemi tanoda vegyes**) I-ső osztálya Kökény Ferencz, a II. s III. vegyes osztály vezetése pedig Bartoss Jó­zsef urakra bizatik. 8. A gondnoki jelentések közöl meg* említendő, hogy a tantermek fűtésére ed- digelé 12 erdei öl cserfa vétetett 192 frt értékben, — továbbá, hogy a m. tanévben felállított torna szerek költsége 170 frt erejéig kifizettetvén, e fönnebbi összeg fe­dezete 140 írtig a temető alapból, 30 frt pedig a tornaszerek használatáért befolyt jövedelemből vétetett. A gondnoki jelentés tudomásul vétele után. 9. Elnök bemutatja a jövő 1883. évi költségvetés előirányzatát, melyszerint a) az összes kiadás : 18240 frt 58 kr. b) „ „ bevétel: 10710 „ 56 „ s igy a városi pénztár által fedezendő ki­adás lenne: 7530 frt 2 kr., azaz: hétezer *) Vájjon van-e ezeknek az irgalmas nővérek­nek tanitói oklevelük ? Szerk. **) Ez már majdnem minden tisztességeseti) faluban el Yan törülve, s nálunk most hozzák be. Kissé furcsa 1 Szerk. élnek . . . Tündér álmok . . . fényes ábrán- odk . . . merész fvágyak ... Oh miért, hogy ti is a való áldozatai lettetek. Elmúl­tatok, eltüntetek, csak az emlékezet szelíd fényénél látlak néha, s onnan is nem so­kára az enyészet karjaiba dőltök. . . A rózsa nyílik, illatával megtelik a lóg, s alig érinté ajkát a nap forró csókja alig élvezte a szerelem boldog perczeit egy dühös szél orozva rabolja meg szirmaitól s pusztán, kopaszon áll mint reményem zöld fája . . . A mi boldog óráink is hamar elmúl­tak, alig találkoztunk, alig ébredt fel szi­vemben a szerelem alvó csillaga, már is sötét fellegek tornyosultak föléje. Amint Gizellát meglátom, átkozom azt a perczet a melyben fürdőre mentem, de most, most ? Oh most csak áldom, mert oly szivet tanultam ismerni, a mely tiszta és mocsoktalan Yolt mint a szentek. Fürdőn találkoztam Gizimmel, itt ta­nultam szeretni s itt kellett tanulnom le­mondani, mert Gizella — menyasszony volt, mit csak akkor fedett fel, midőn tudta, hogy vonzalmam több a szeretetnél. Szegény lélek azt hitted, hogy ezzel meg­mentettél. Oltsd ki a lángot, mely a még megszámlálhatlan csillagnak fényt kölcsö­nöz, teremtsd rózsaberekkó a letarlott pusz­taságot, add vissza az árvának támaszát^ világát. S akkor megtudom mit tesz az egy igazán szerető szivet lemondásra bírni. Midőn elbúcsúztam tőle, könnyek csil­logtak szemeiben, s reszketve mondá : — Téved uram; bűnös vagyok, későn ismertük meg egymást, de elég korán arra, hogy jó barátok maradjunk . . . Ugy-e nem feled el . . megőrzi emlékét annak, ki szivébe akaratlanul tőrt döfött. — Mégegy- szer bocsásson meg uram. — Emlékezzék boldog perczeiben arról is, ki önt soha, de soha sem feledi — — Isten önnel. — Isten veled, s könnyeim záporától nem láthatom a távozót — Isten veled. .. Isten veled te is áldott emlékű hely — s még az nap búcsút mondtam Y-nek. Haza nem mentem, hisz feledni sze­rető keblek körében nem lehet, feledni csak a munka, s a zaj, és kéj mámorában le­het. Valamennyit megkísértem, de feledni nem tanultam meg. Gizelláról mit sem hal. lottam, kérdezni resteltem, hisz „szerel­mesének gúnyoltak volna. Esküvőjéről is csak a hírlapokban szerzettem tudomást, s ekkor írtam hozzá, nem egyenesen, de a lapot melyben elbúcsúztam tőlem megkül­döm neki, hogy boldogsága mámorában emlékezetemnek is szenteljen egy-két per­czet. Egy hét múlva egy kis levelet kap­tam, melyben arczképe volt, s e néhány betű „emlékezzél ream.“ Azután ismét el­tűnt félévig, mitsem hallottam felőle. * * * Julius 3 ika volt. Néhány nap múlva ép egy éve hogy Gizellával először talál­koztam, midőn hazulról levelet kaptam, melyben Endrefi házához hitt; megvallom nem örömest engedtem a meghívásnak, féltem, hogy a seb, mely hegedésnek indult, újra felszakad. Este volt midőn a faluba értünk, min­denki aludt, csak Endrefióknél virrasztot- tak. Mikor a kocsi megállt egy perezre félelem fogott el, s rosszat sejték. Sietve követém emberemet. A tornáczon Endrefi jött elém. — Leányom utolsó kérése önt látni. Szent ég, tehát ő beteg s én mit sem tudtam, s félig őrülten szakítom fel az aj­tót. A félhomályú teremben Gizella feküdt egy nyugágyon. — Ah Béla ön az — -- jöjjön------­Istenem, hogy meghallgattál — adja ide kezét igy — — ugy-e megbocsájt s nem feled el------eljön síromhoz, s megöntözi hervadó virágait? — Gizellám-------mindenem. — Isten veled Béla. — Atyám nyújt­sátok kezeteket Isten veled, s az angyali lélek megszabadult a fojtó légkör bilin­cseitől. Hogy mi történt ezután nem tudom. Hónapokig feküdtem az ágyon, küzdve a halállal, mire felépültem s ápolóm karja mellett sétát tehettem, Gizella már ott fe­küdt a néma hant alatt. Később tudtam meg, hogy csalódott ssegény, férje nem volt egyéb egy kalan­dornál, ki esküvője után eldobta a letépett rózsát, kincseivel megszökött. * * * Alig nyertem vissza egészségemet, el­hagytam a helyet, hol minden az ő emlé­kezetét idézte föl lelkemben, hol minden virág, minden fűszál, mind az ő nevét sut­togta. A fővárosba mentem, s itt tudtam meg, hogy a gaz csaló lépre került. A nyomorult! Szegény Gizella! Lévay Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom