Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-17 / 38. szám
ötszáz harmincz frt 2 krajczár, — mely összegnek a jövő évi városi költségvetés keretébe való felvétele végett, a tek. városi tanács megkerestetni határoztatott. — Ezek után a gyűlés szétoszlott. Újdonságok. = Slííírálékos előfizetőinket felkérjük. miszerint a hátralékban levő előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert azoknak, kik e hó végéig hátraléka i- kat ki nem elégitik, jövő évnegyedben nem küldjük a lapot. = Cíjllkos rendőrök. Múlt hétfőn éjjel 11 óra felé a fő-utczán kissé pi- tyókosan énekelve haladt egy szegény ember, midőn jött az őrjárat két városi rendőr képében s oly brutális módon találta őt a rendre figyelmeztetni, bogy a nagy jajgatásra, egyik fiatal barátunk, ki jó messze levő lakásán még ébren volt, kirohant s a járásbíróság épülete előtt egy embert vérében fekve talált, kitől az eseményeket tudakolva azon választ nyeré, hogy őt a rendőrök megszűrtük s vérében fekve ott hagyták, ez alatt megérkeztek a rendőrök egy taligával, melyre a szegény sebesültet feltették s a brutalitást fokozva még kezeinél fogva a taligához is kötözték, s igy vitték a városházára, hol a városi orvos megvizsgálván, s gyönge (?) sérülést constatálván, a sebet bevarrta s a patienst a dutyiba dugták. Reggelre a szegény megsebesült emberen a sebláz kitört s igy a kórházba kellett szállítani, hol is másnapra sebében meg balt mert a belek voltak megsértve. Igazán szép dolog 1 mikor bála Istennek városunk a tolvajoktól s rablóktól ment, akkor a rendőrök szürkülják le a jó kedvében éneklő embert. Reméljük, hogy vizsgáló bírónk ismert erélyóvel fogja a vizsgálatot vezetni s a hivatalos hatalmukkal visszaélt rendőrökkel a törvény egész szigorát fogja éreztetni. = líompoltliy Tivadar a „veszprémi független hírlap“ szerkesztője e hó 20-án fejezibe 3 havi sajtófogságát melyet a Fortunában szenvedett. = Az Este ezred külföldről való haza jövetele alkalmával városunk is részt vett az örömben melyet az egész ország érzett, hogy egy magyar ezred mely 61 évig volt künn az ország határain túl, végre haza jött. Csak későn értesültünk arról, hogy városunk allatt is meg fog állni a hajó, mely a vitéz hadfiakat szállítja, s igy csak hirtelen gyüjthettünk össze annyit, hogy vitéz hazánfiainak mintegy 15 hordó sört csapra üttethettünk. A kikötés alkalmával mozsár durrogások közt üdvözölte a kilépő tiszti kart polgármesterünk, mely után az ismerősök ölelkezése következett, miután városunk hadkötelezettjei is az Este ezred kötelékébe tartoznak, s igy igen sok váczi fiút üdvözölhettek nőrokonok és ismerősök. I A hajó mintegy egy óra hosszáig állt városunk alatt, mert várta a fővárosból érkező hajót. Ez alatt az ezred zenekara folyton magyar darabokat játszott. Végre föltűnt a ( „M i n e r v a“ hajó a láthatáron, s ekkor útnak indultak közönségünk harsány éljezó- sei s taraczk durogások között hadfiaink ; a két hajó találkozása igazán érdekes jelenet volt, — melynek regattistaink szemtanúi voltak kik egész Gödig elkísérték a hajót, — a fel hajózott Minerva tömve fővárosiakkal óriási éljenzések közt kerülte meg a másik hajót s aztan az egyik uszály hajó mellé állva oda csatoltatott, mire a kölcsönös átvonulás s üdvözlések következtek. A többiről ér- sültek olvasóink a fővárosi lapokból, mi tehát csak anyit kívánunk szívből: Isten hozta őket a haza határai közé! = llitlálozás. Gebhardt Paulina k. a. a székesegyház énekkarának primadonnája f. hó 12-én rövid szenvedés után hagymázban meghalt életének 38-ik évében. A boldogult hült tetemeit daczára az esőnek nagy számú résztvevő közönség kisóró ki a középvárosi sirkertbe f. hó 14-én d. u. 4 órakor. Mindnyájan őszintén sajnáljuk a korán elhunyt énekesnőt, mert aligha lesz egyhamar oly énekesnőnk ki az elhunytat egészen pótolni képes legyen a székesegy- káz karában. = Papszeutelés. Múlt hó 30-ikán Diós Jenőn Or őszi Jenő reform papjelölt pappá szenteltetett a pilis maróthi lelkész, drégely paláuki egyházmegye esperese által. Ez alkalommal a felszentelt szüleinél kedélyes mulatság tartatott. =*= liiuevezés. Zsubriczky Fe- rencz váczi kir. adóhivatali díjtalan gyakornok a rimaszombati kir adóhivatalhoz 6-tod osztályú számtisztté'véglegesen kineveztetett = Alispfiiii rendelet folytán a ragályos betegségben elhullott vagy kiirtott lovakról a szabályszerűen felvett bonezjegy- zőkönyv, valamint az ily lovakra kiállított lólevól esetről-esetre az alispáni hivatalhoz bemutatandó, illetve beterjesztendő. = Apropos. Mi a jégverés, fagy és egyéb elemi csapás? Hát bizony megfelelt erre Tisza Kálmán miniszterelnök úr ö excellentiája s azt mondta egyik tisztjének — midőn ez panaszkodott volna az isten haragja ellen, mely virányos mezőket, zöld koszorút hullámzó téreket stb. jéggel vert agyon és tiport össze, hogy bizony ezen calamitas nem egyéb, mint a természet „szeszélye.“ — Bizony mondjuk mi is, hogy nagyon szeszélyes mondás ez. — Csakhogy azt szeretnők most tudni, hogy mi lesz akkor, ha az adó fizető polgárok hivatkozva az idő ezen „szeszélyére,“ nem tudnák adójukat fizetni, s egy szép reggelen — gonosz állam tönkre ébrednénk!? — Tisza Kálmán úr ő excellentiája erre bizonyosan azt mondaná, hogy ez a sors „szeszélye.“ — De csitt I nem vagyunk politikai lap. ír abbeli kérelme, hogy tekintettel, gyengélkedő egészségi állapotára, — tanitói íehéz foglalkozásától, egészségének jobbra ordultáig, — mentetnék fel, helyettesítése ísetén, saját fizetéséből, 300 irtot ajánlván el az iskolaszéknek. Az iskolaszék figyelemnél lévén Filimek Endre úr roncsolt egész- légi állapotára a kérelemnek helyt adott s ít egy évi időtartamra egészségének helyreállítása végett felmenteni, osztályában Dedig egy helyettes fölvételét 350 frt évi iztéssel elhatározta; — figyelemmel pedig irra, hogy a felajánlott 300 írttal a hc- yettes költsége fedezve nem leszen a hiányró 50 irt költség fedezetét, a jövő 1883. ívi, költségvetés keretében előjegyezni ren- lelte. 3. Elnök felhívja az iskolaszék figyelőét arra, hogy a megye közigazgatási bi- rottságának határozata folytán városunk ranköteles gyermekeinek névjegyzéke a le- íető pontossággal állitatik egybe, — s fe- elősség terhe alatt utasittatott az elöljáróiig, az összeirt tankötelesek rendes isko- áztatására, a legnagyob szigorral felügyelni, — mely fönnebbi intézkedés eredménye íépen biztosan várható, hogy a jelenlegi skolatermek, melyeknek némelyike térhiány miatt most is csak alig felel meg rendeltetésének, — nem lesznek elegendők a tan- nötelesek befogadására, — ne hogy pedig iskola év kezdetén ebből a tanításra zavar s hátrány származzék, indítványozza, nogy az alvárosi egy tantermű vegyes tanoda, két tanteremmel s tanítóval láttas- iék el, — mi által a középvárosi elemi tanoda népesebb osztályai is képessek lesznek i tankötelesek befogadására. — Az alsó városi tanodé két osztályában pedig a növendékek vegyesen úgy osztatnának be, áogy az 1-ső osztálybeliek az egyik, a II. s [II. osztálybeliek pedig a másik tanteremben együttesen tanitassanak. Ezen, a városi tanügyüuk fejlődésére vonatkozó indítvány, hosszas eszmecsere folytán, csak is a kényszerűség által indokolva fogadtatott el, s az alsóvárosi tanodánál szükséglendő átalakítási, valamint az iskolaépületek évi tisztogatása s a hiányok pótlása s javítására, — a gondnok, Krezsák Ferencz s Vörös Mátyás urakból álló bizottság küldetett ki. 4. Felolvastatott Schon Nándor s Kökény Ferencz id.alkalmazott tanítóknak kérvénye, — az állásukban való véglegesítés, s fizetéseiknek a rendszeresített altanitói fizetésre emelése végett. — Az iskolaszék nem érezvén magát hivatottnak a kérvény végleges elintézésére, — azt az iskolatánácshoz, mint felettes hatósághoz, pártolólag felterjesztetni rendelte. Kérvényezőket pedig ideiglenes alkalmazásukban, egy évi időtartamra megerősítette. 5. Beterjesztetett Krancz Ferencz, Jan- kovits Ernő s Vörös Ferencz rendszeresített altanitók kérvénye, melyben bold. Ruff Mihály elhalálozása folytán üresedésbe jött kell követnie, s igy ha csalódtam is volna, csak megérdemlett büntetésemért volna neve. — De hagyjuk ezt, nézze nagysád, ez a legkedvesebb helyem, itt töltöm az egész délutánt a fü bársony hantjára heverek, s a lombok suttogása mellett hallgatom a csermely érchangú moraját, melyet csak néha zavar meg egy-egy távoli madár kiáltása. — Valóban szép hely, ha úgy tetszik ezentúl együtt tölthetjük itt a délutánokat, kedves bácsija úgy sem tesz mást a papával, mint szüntelen politizál. Ezután még sokszor, igen sokszor találkoztunk. Ledőltünk a szép eleven pázsitra, Gizella a szedett virágokból koszorút font, s én lábainál ülve olvastam egy-egy verset kedves tanítóm s mesterem Tóth Kálmán költeményeiből. Mily nagy volt öröme, ha a kosszorú elkészült, fejére tette a patakhoz futott, s hoszasan nézett tiszta, tükrébe, majd letépve koszorúját, egyenként tépe- gette a zöld leveleket s bocsájtotta a habra játéknak. Mig ő játszott, én elmerengve néztem a távol lenge kék ködébe, s visszaidéztem lelkembe elmúlt szép időimet, mikor én is mint vig gyermek gondnélkül futkostam, tépve a mezők virágait, űzve a színes lepkéket . . . Boldog emlék, kedves gyermek évek, mily édes csak a visszaemlékezés is. Ha csak visszagondolok, újra pezsegni érzem szivemben a vért, arczom hévül, keblem dagad, s egy titkos, egy kimondhatatlan hatalom visszavarázsolja mind-mind, a melyek már csak az emlékezet világában nagyobb fizetéses tanitói állás betöltését kérelmezik. — Elintézés végett, az iskola- tanácshoz áttétetni rendeltetett. 6. Felolvastatott az izr. iskolaszék elnökének átirata, hogy a tornaszerek használatáért személyenként előre megalapított 20 kros tornadij, kilencz gyermeknek engedtessék el, hivatkozván azok szegénységi állapotára. — Azonban a róm. kath. iskolaszék, tekintettel a díj megállapításánál figyelembe vett körülményekre — melynél fogva az a lehető legcsekélyebb összegben alapittatott meg, — az átirat figyelmen kívül hagyásával utasitá gondnokát a hát- rálékos dijak beszedésére. — Miről az izr. iskolaszék elnöke átiratilag értesittetni határoztatott. 7. A jövő tanévvel alkalmazandó két apácza, Filimek Endre tanító helyettesítése s az alvárosi tanodánál felállítandó második tanteremben ideiglenes tanító alkalmazása folytán, szükségessé vált tanitói áthelyezések s osztálybeosztások kövtőke-ez leg állapitattak meg : a) A középvárosi fiú-tanoda osztályainak beosztása változás alá nem esvén, a tanítók is változatlanul vezetik a m. évben kijelölt osztályaikat. b) A középvárosi leány tanodánál alkalmazandó két irgalmas nővér közbejöttével csak az osztályvezetők beosztása igény elteti k, az osztályok beosztása marad úgy mint volt, — és pedig az I. IV. V. VI. osztályok az irgalmas nővérekre,*) a II. s III. osztály pedig Udvardy Mihály tanító úrnak vezetésére bizatik. c) A felvárosi tanodánál, az I. vegyes osztályt Krancz Ferencz, a II. s III. leányosztályokat Sebőn Nándor, a II. s III. fiú osztályokat pedig Bartoss Pál tanító urak vezetendik. d) Az alsó-városi elemi tanoda vegyes**) I-ső osztálya Kökény Ferencz, a II. s III. vegyes osztály vezetése pedig Bartoss József urakra bizatik. 8. A gondnoki jelentések közöl meg* említendő, hogy a tantermek fűtésére ed- digelé 12 erdei öl cserfa vétetett 192 frt értékben, — továbbá, hogy a m. tanévben felállított torna szerek költsége 170 frt erejéig kifizettetvén, e fönnebbi összeg fedezete 140 írtig a temető alapból, 30 frt pedig a tornaszerek használatáért befolyt jövedelemből vétetett. A gondnoki jelentés tudomásul vétele után. 9. Elnök bemutatja a jövő 1883. évi költségvetés előirányzatát, melyszerint a) az összes kiadás : 18240 frt 58 kr. b) „ „ bevétel: 10710 „ 56 „ s igy a városi pénztár által fedezendő kiadás lenne: 7530 frt 2 kr., azaz: hétezer *) Vájjon van-e ezeknek az irgalmas nővéreknek tanitói oklevelük ? Szerk. **) Ez már majdnem minden tisztességeseti) faluban el Yan törülve, s nálunk most hozzák be. Kissé furcsa 1 Szerk. élnek . . . Tündér álmok . . . fényes ábrán- odk . . . merész fvágyak ... Oh miért, hogy ti is a való áldozatai lettetek. Elmúltatok, eltüntetek, csak az emlékezet szelíd fényénél látlak néha, s onnan is nem sokára az enyészet karjaiba dőltök. . . A rózsa nyílik, illatával megtelik a lóg, s alig érinté ajkát a nap forró csókja alig élvezte a szerelem boldog perczeit egy dühös szél orozva rabolja meg szirmaitól s pusztán, kopaszon áll mint reményem zöld fája . . . A mi boldog óráink is hamar elmúltak, alig találkoztunk, alig ébredt fel szivemben a szerelem alvó csillaga, már is sötét fellegek tornyosultak föléje. Amint Gizellát meglátom, átkozom azt a perczet a melyben fürdőre mentem, de most, most ? Oh most csak áldom, mert oly szivet tanultam ismerni, a mely tiszta és mocsoktalan Yolt mint a szentek. Fürdőn találkoztam Gizimmel, itt tanultam szeretni s itt kellett tanulnom lemondani, mert Gizella — menyasszony volt, mit csak akkor fedett fel, midőn tudta, hogy vonzalmam több a szeretetnél. Szegény lélek azt hitted, hogy ezzel megmentettél. Oltsd ki a lángot, mely a még megszámlálhatlan csillagnak fényt kölcsönöz, teremtsd rózsaberekkó a letarlott pusztaságot, add vissza az árvának támaszát^ világát. S akkor megtudom mit tesz az egy igazán szerető szivet lemondásra bírni. Midőn elbúcsúztam tőle, könnyek csillogtak szemeiben, s reszketve mondá : — Téved uram; bűnös vagyok, későn ismertük meg egymást, de elég korán arra, hogy jó barátok maradjunk . . . Ugy-e nem feled el . . megőrzi emlékét annak, ki szivébe akaratlanul tőrt döfött. — Mégegy- szer bocsásson meg uram. — Emlékezzék boldog perczeiben arról is, ki önt soha, de soha sem feledi — — Isten önnel. — Isten veled, s könnyeim záporától nem láthatom a távozót — Isten veled. .. Isten veled te is áldott emlékű hely — s még az nap búcsút mondtam Y-nek. Haza nem mentem, hisz feledni szerető keblek körében nem lehet, feledni csak a munka, s a zaj, és kéj mámorában lehet. Valamennyit megkísértem, de feledni nem tanultam meg. Gizelláról mit sem hal. lottam, kérdezni resteltem, hisz „szerelmesének gúnyoltak volna. Esküvőjéről is csak a hírlapokban szerzettem tudomást, s ekkor írtam hozzá, nem egyenesen, de a lapot melyben elbúcsúztam tőlem megküldöm neki, hogy boldogsága mámorában emlékezetemnek is szenteljen egy-két perczet. Egy hét múlva egy kis levelet kaptam, melyben arczképe volt, s e néhány betű „emlékezzél ream.“ Azután ismét eltűnt félévig, mitsem hallottam felőle. * * * Julius 3 ika volt. Néhány nap múlva ép egy éve hogy Gizellával először találkoztam, midőn hazulról levelet kaptam, melyben Endrefi házához hitt; megvallom nem örömest engedtem a meghívásnak, féltem, hogy a seb, mely hegedésnek indult, újra felszakad. Este volt midőn a faluba értünk, mindenki aludt, csak Endrefióknél virrasztot- tak. Mikor a kocsi megállt egy perezre félelem fogott el, s rosszat sejték. Sietve követém emberemet. A tornáczon Endrefi jött elém. — Leányom utolsó kérése önt látni. Szent ég, tehát ő beteg s én mit sem tudtam, s félig őrülten szakítom fel az ajtót. A félhomályú teremben Gizella feküdt egy nyugágyon. — Ah Béla ön az — -- jöjjön------Istenem, hogy meghallgattál — adja ide kezét igy — — ugy-e megbocsájt s nem feled el------eljön síromhoz, s megöntözi hervadó virágait? — Gizellám-------mindenem. — Isten veled Béla. — Atyám nyújtsátok kezeteket Isten veled, s az angyali lélek megszabadult a fojtó légkör bilincseitől. Hogy mi történt ezután nem tudom. Hónapokig feküdtem az ágyon, küzdve a halállal, mire felépültem s ápolóm karja mellett sétát tehettem, Gizella már ott feküdt a néma hant alatt. Később tudtam meg, hogy csalódott ssegény, férje nem volt egyéb egy kalandornál, ki esküvője után eldobta a letépett rózsát, kincseivel megszökött. * * * Alig nyertem vissza egészségemet, elhagytam a helyet, hol minden az ő emlékezetét idézte föl lelkemben, hol minden virág, minden fűszál, mind az ő nevét suttogta. A fővárosba mentem, s itt tudtam meg, hogy a gaz csaló lépre került. A nyomorult! Szegény Gizella! Lévay Sándor.
