Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-11-14 / 85. szám
ára 12 51 -Ik évfolyam fillér Mai számunk 6 oldal 85« szám Vác, 1337 november H, vasárnap Polliikét! lérsndalml hetilap, megfelenfk l&elenként kétszer: szerelőn és vasórnop ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre...................... Vidéken egy negyedévre ........................... Sgyes szám ára...................................... H'IIHIIl I iWMIMÉirilT’TMHmT««MMBBBWmi»lill|i HITI 3 P — f 3 P 5o f i2 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEBCSÉm »E2KS<§ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-lóf díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendői. memento...! Ez a nap volt az, melyen a ránkkényszeri tett trianoni békeparancs folytán mi saját magunk amputáltuk le országunk testének élő tagjait, amikor a magyar törvényhozás törvénybe iktatta a hóhérbékét. November 13-ika nemzeti gyásznap: N agymagyarország temetésének a napja. Emlékezzünk! Ne felejtsünk 1 Emlékezzünk egy szép, egy viruló, boldog országról, amely a költő szerint: »ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta.« Emlékezzünk boldog ország boldog népéről, mikor mindenkinek megvolt a kenyere s kenyere mellé jóízű falatja. Emlékezzünk arról, bog}'' akkor nem volt munkanélküliség. Dolgozhatott mindenki. Emlékezzünk! Ne felejtsünk i Ne felejsük el, hogy forgassuk nemzetünk történelmiének lapjait. Gyászbetűkkel olvashatjuk, hogy mihelyt letért a nemzet arról az útról, melyet elei példája mutatott néki, nagy-nagy mélységbe zuhant. Mohi, Mohács a példa! De sohasem állott oly koldusul e nemzet a népek országút- jának szélére vetve, mint Trianon után. És miért mindez? Mélységbe zuhantunk, honnan a jó Isten tudja, mikor tudunk kikerülni. E mélységben olt a nyomor, a munkanélküliség, az állástalanság, hol sokszor a keserűség könnyétől sózol! kenyérdarab is hiányzik. Emlékezzünk! Ne felejtsünk ! Ne keressünk külső okokat, ne hivatkozzunk arra, hogy legyőztek. Ez nem igaz! A magyar katona mindenütt ellenség földjén állott, itthon döftek minket hátba, itthon tepertők a földre. Ellenségeink csak ügyesen ki tudták használni az adott helyzetet, melyet megingatott lelkünk teremtett. Ez szülte Trianont,ez hozta ránk 1920. november 13-át... »Segíts magadon s az Isten is segít» ... Meg kell mutatnunk!, hogy érdemesek vagyunk a jó Isten segedelmére. Élő hit, kitartó, becsületes, nemzetépitő munka, magyar testvéri szeretet s egymás megbecsülése, a nejmj- zeti hagyományok ápolása és követése azok a pillérek, melyek nemzetünk, hazánk fennmaradását biztosíthatják. Csüggedés ne szállja meg lelkünket! Lemondás, a jelenbe való beletörődés ne legyen úrrá felettünk! Nincs még veszve minden, de az lehet, lia elernyedünk! Emlékezzünk! Novf mber 13-án délben, ha megszólal a harang, szálljunk magunkba, gondoljunk Nagyin agy arországra és idegen járomban nyögő testvéreinkre. A gyászt hirdető harangzúgásban halljuk meg azonban a feltámadás örömét. Máséra nejm vágyunk, a magunkét akarjuk, követeljük! „Nem kell nekünk a más folyója, Nem kell nekünk a mások bérce, Csak a magyar hegy és a magyar róna. Ahogy az Isten rég kimérte. Nem kell nekünk idegen égbolt, Egy porszeme sem a világnak, Csak az kell, ami a miénk volt . . . Igazságot Magyarországnak!“ Zaembai Ferenc Trianon a székesegyházban A trianoni béke-diktátum becikkelyezésének napján, szombaton délelőtt kilenc órakor csendes gyászmise lesz a székes- egyházban, melyen az összes iskolások megjelennek. A bőripariskola ifjúsági puskásszázada 13-án, szombaton megalakulásának egy éves évfordulóját ünnepli. Részt vesz a székesegyházban 9 órakor kezdődő szokásos trianoni misén. Az if júsági énekkar és zenekar a mise alatt ének- és zeneszámokat ad elő, többek közölt K. Pikéthy Tibor székesegyházi karnagy Szent László király himnuszá -1 is éneklik. SlSegszólait s» Ho&koványi , . . A megyésfőpásztor elrendelte, hogy valahányszor a nagy egyházmegye egy papja elköltözik az élők sorából, meg kell húzni a szép szomorú hangú nagyharangot. Csütörtökön délelőtt, szokatlan időben végigzúgott hangja megint a város fölött. Pichler István újpesti hitoktató halálát jelentette. Lesznek még sokan a városban, akik Pichler Istvánra emlékezni fognak. Alsóvárosi karkáplán volt néhány évig s mint ilyen, még az akkori »Váci Közlöny« szerkesztésére is tudott időt találni. Vádról elment és nemsokára Rétságon találjuk taint plébánost. Itt azonban a betegségek egész sora vette elő és mert elgondolása szerint híveinek lelki gondozását teljes lelkiismeretességgel nem tudta végezni, plébánosi állásáról lemondott és Újpestre ment hitoktatónak. Egészségi állapota azonban nem javult: csütörtökön reggel 51 éves korában kiszenvedett. Juliska néni emléket .. Él közöttünk egy rosszlábú, de mindig taosolygó sztlmű úri- asszony, kinek az a naiv hite1, hogy nem lesz mindig divat a rúzs, a bridzs és rövid szoknya, lesz még idő, mikor a nőiesség elfoglalja vezetőhelyét és uralkodni fog a társadalomban. — Most még lenn, igazán lenn vagyunk, mondja halkabban, de meggyőződései hangon Juliska néni, tehát összehúzóchmk és nem állunk ki kiabálni a női célok kötelességeiről. Ugv is hiábavaló lenne. De értsen meg, édes fiam, a történelem tanítja, nem lehet az élet mindig ilyen sivár, kietlen, visszatér a nő a piedesztálra s akkor ismét felvirrad a nőegyletnek. Addig nekünk más kötelességünk nincs, mint bármily nehéz körüllmié- nyek közölt is fenntartsuk épen és sértetlenül anyáinktól ránk- bizolt nemes célú nőegylete!, 'hogy ugyanazon épségben adjuk majd tovább az újabb generációknak. Nincs igazam? Igaza van és mennyire igaza van, kedves Juliska néni, mulatja a{z is, hogy ma örömünnepet ül Vác társadalma és még azok is, kik néhány évvel, évtizeddel előbb elköltöztek városunkból, szerető megbecsüléssel gondolnak haza, hol a jótékony nőegylet fennállásának 70-ik évfordulójához ért... Büszkeséggel gondolunk Vác asszonyaira, kik hét évtized előtt is tudták, mi a kötelességük és hét éviizeden át mindig akadtak asszonyaink, kik a lángot nem! engedték kialudni, kik, ha pislákoló fény melleit is, folyton, de folyton figyelmeztettek a váci nő n ein es ha gy 0 m ány aira. Ezt a halk, de szívós kitartást követelő munkát fiz év előtt Juliska néni örökölte. Kérditek, ki ő és ha leirom: Köhler Artur hires mérnök özvegye — idegenül hangzik, talán nem is ismerik, mert az ő neve Imjint Juliska néni van beírva a szivekbe. Ehhez a névhez fűződnek a benne megtestesült fogalmak: jó szívű, soha sem neheztelő. neheztelőket békítő, minden ellentétet kiegyenlítő, kicsihez, nagyhoz mindig szives, soha egyéni bajával, sérelmével nem foglalkozó, fiatalokat pártoló, öregeknek hízelgő, jószívű Juliska néni, a váci jótékony nőegylet f áradhatni lan elnöknője. Elkedve tlenedhe tie k, e I h a gy h a t- ták a csendes küzdelem porondját tizen, vagy százan, lia Juliska néni egyedül is maradt,erős volt a gyönge kéz, a női szép gondolatok zászlaját fent lobogtatta, észre kellett venni. És életben tartotta a most nem divatos nőegyletet, hogy a hetvenedik évfordulón önként és szívesen járuljon a város társadalma illő tiszteletével a nemesen szép női alkotáshoz. Juliska néni elvitathatailan érdemeinek örvend a szombat esti jubileumon a mi kritikus társadalmunk, bárha ő egylete jubileumát tálja, felvirágzását várja. Emlékkönyvet fognak neki adni, melybe a püspök, a főispánék, a képviselő kegyelmesék, a mélióságosok egész sora, a tisztelők meg nem rangozott egész légiója fog írni Santhó mester gyönyörű illusztrációi után, a gyönyörű bőrkötés vakítóan fehér kartonlapjaira. Mily szép lenne, ha szombaton este a Kúria fényesre világított termében mindenki egy szál virággal jelennék meg és mily felemelő lenne, ha sokan, igen sokan jönnének fel a történelmi időket látott lépcsőkön, hogy egyszer, egy éjszakára mindnyájan egy húrra lennénk hangolva s együtt örvendhetnénk a csendes, a szép, a nemes nőegylet ritka jubileumának. Mily szép lesz, ha egy éjszakára a szórakozó váci társaság soraiból a jubiláló nőegylet hagyományai kirekesztik azokat a gonosz gondolatokat/, melyek egy jobb sorsra érdemes társadalmat hetven év óta Juliska nénik éber őrködése folytán nem sikerül darabokra törni. Egy tanát* halála Labancz Mihály debreceni kereskedelmi i skolai tanár élete 68-ik évében Budapesten meghalt. Labancz mintegy négy évtized előtt Vácon tanított és volt növendékei még emlékeznek reá. A Szülők Iskolájában ezidén a szülök is szót kérhetnek A »Váci Hírlap« a Népművelési Bizottság munkálkodásai közepette a szülők felvilágosítását nevelési kérdésekben a legfontosabb feladatnak tartotta s ezért ezt a munkásságot különös figyelmével kisérte. Most is ezért szólaltatta meg hasábjain a »Szülők Iskolája« előadóját,Bodnár Lászlót, aki nemcsak előadja majd nevelési gondolatait, hanem megadja a szülőknek is a jogot, hogy kérdezzenek szóval, írásban, amire ő készséggel adja meg a választ. A Szülők Iskolája előadása egyébként most hétfőn d. u. öt órakor fog megnyílni a Városi Filmszinházban a polgármester megnyitó szavaival s az előadáson lesz hanglemez, lesz kulturfilím is.
