Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-10-22 / 80. szám
4 SKÍ2ESS VAC! MIRI.IIP lózy alezredes helyezte el. A m. kir. államrendőrség koszorúját dr. Fejér-Panajoth Gyula rendőrfőtanácsos tettele. I 7. Fridrich Alfréd alezredes óriási babérkoszorút tett le: »A magyar kir. 1. Damjanich János kerékpáros zászlóalj és állomás- parancsnokság bajtársi kegyelete jeléül«. 8. Most következett Budapest székesfőváros koszorúja, melyet Szlovák Pál dr. tanácsos tett le. 9. Ney Géza vármegyei főjegyző Pestvármegye koszorúját »Az ország első vármegyéje kegyelettel áldoz Vác hősi halottainak« jelmondattal helyezte le. 10. Hetényi Rezső dr: »Csonka Nógrád és IIontvármegyék küldik a koszorút a váci hősöknek, kiknek emlékét soha idő el nem enyészii . lí. Ezután Krakker Kálmán dr. »Vác örök hálája és kegyelete jeléül mondattal tette le a városi sziliekkel ellátott hatalmas koszorút (Ez áll ma legmagasabban, a szobor derekán). 12. Váci járás közönsége nevében Horváth János dr. főszolgabíró helyezett el koszorút. 13. Frontharcosok nemzetiszalagos koszorúját vitéz Rátvay Imre tábornok tette le. 14. Frontharcosok váci főcsoportja nevében vitéz Baint- ner Ernő tábornok. 15. Frontharcosok újpesti főcsoportjának koszorúja. 16. Kösd község koszorúja. 17. Rákospalo’a megyei város frontharcos főcsoportja. 18. Róm. kát. egyházközség koszorúja (letelte Éder Kálmán elnök). 19. Ref. egyház koszorúja (Sáfár Béla lelkész). 20. Ág. ev. egyház koszorúja (Sommer Gyula lelksz.) 21. Eötvös-téri orth. izr. hitközség (Pollák Fülöp főrabbi és Révész Sándor dr. elnök.) 22. Szent István-téri orth. izr. hitközség (Hermann Ignác elnök.) 23. Honsz váci csoportja (Schuszter Márton elnök.) 24. Hadiárvák bőripari Szakiskolája .(Gáli József igazgató.) 25. Váci levente-egyesület (Grúz Nándor tanácsos: Méltó utódaitok lesznek a leventék!) 26. Püspökhatvan leventéi (Belházy Andor jeg3rző: ők nyugosznak, mi résen állunk!) 27. A váci kir. járásbíróság (Magos Lajos dr. elnök: »A magyar biróság a nagy magyar igazság hőseinek!«) 28. Pestvidéki ügyvédi kamara (Révész Sándor dr. vál. tag.) 29. Kir. országos fegyintézet (Rusztek Lajos dr. igazgató: »Csak az halt meg, kit elfeledtek, a hősök örökké élnek!«) 30. A kir. orsz. siketnémaiintézet (Szentgyörgyi Gusztáv igazgató.) 31. A magyar kir. államvasutak váci osztálymérnöksége (Bruzda József főfelügyelő.) 32. A váci magyar kir. posta és táviró hivatal Éslzemélyzete (Szakácsi Sándor postafőnök: »Ez a szobor tartsa ébren a re- váns gondolatát!«) 33. Váci kir. adóhivatal (vitéz Nyerges Gyula p. ii. titkár.) 34. M. kir. pénzügyőrség (Bél- ly Ádám főbiztos.) 35. Az országos társadalombiztosító váci kirendeltsége (Der- zsy Andor dr. titkár.) 36. Ipartestület (Quell Rudolf elnök.) 37. Horgany hengermű r. t. (Csasztulik Jenő főkönyvelő.) 38. Első magyar szövő-kötőgyár r. 1. (Starnberger Rezső igazgató.) 39. Piarista gimnázium és a váci piarista diákszövetség (Szo- molányi József igazgató: A múlt nagyjainak a nagyrahivatotl jövő.) 40. Melha Endre igazgató, a rk. polgári fiúiskola nevében: (Örökké el, ki a hazáért halt.) 41. Róm. kát. polgári leányiskola (egy apáca vezetésével két leányka tette le a koszorút.) 42. Róni. kai. elemi iskolák növendékei nevében egy bátor fiúcska mondott néhány bátor szót, a mi igen tetszett. 43. Siketnéma leányok foglalkoztatója (Vatter Ferenc igazgató.) 44. Mansz váci csoportja (Tragor Margit.) 45. Vöröskeresztegylet váci fiókja (Hörl Péter dr. elnök.) 47. Váci jót. nőegylet (Köhler Arturné elnök és dr. Krakker Kálinánné diszelnök.) 47. Ref. nőegylet (Sáfár Bélá- né elnök.) 48. Ev. nőegylet (Sommer Gyuláné elnök.) 49. Izr. Montefiore Judit nőegylet (dr. Neumann Adolfné.) 50. Váci kaszinó-kör (Pető Bertalan igazgató.) 51. Önkéntes tűzoltótestület (Domokos Andor főparancsnok: »Azoknak, kik a hazaszeretet szent füzében égtek el!«) 52. Emerikána váci korporációja (Pertik Ottó dr. prior.) 53. Váci kereskedők-egyesüle- te (Starnberger Rezső elnök.) 54. Első váci ált. ipartársulat (Bernáth András elnök.) 55. Polgári dalkör (Andor Károly elnök-karnagy.) 56. Váci Sportegyesület (Göndör Sándor diszelnök.) 57. Reménység-egyesület (Vány ek Béla dr. elnök.) 58. Váci kát. gazdakör (Krá- lik József elnök.) 59. Ref. gazdakör (Füstös István elnök.) 60. Magyar turistaegyesület váci osztálya (Miltényi Aurél elnök.) 61. A Váci testgyakorlók egyesülete (Martos Béla ügyvezető elnök.) 62. Radvánszky-cserkész csapat (Göllner Mihály parancsnok.)’ 63. Ébredő magyarok váci csoportja. Ezzel véget ért a testületek koszorúi eh elyezése is. Most azok járultak a szobor elé koszorúval, csokorral, kik kedvesük emlékét szentelték meg a virággal. Meghatóban nézte a hatalmas közönség a kis csoportot: anyákat, feleségeket, testvéreket kik némán járultak a szobor elé és tették le az emlékezés koszorúját. Érdekes epizód Mikor a koszorúzások sora véget ért, a főherceg elhagyta az emelvényt és a közönség sorai felé nézett hosszasan. Azután segédtisztjét szólította, mire vitéz Drehr Endre százados ihm i—i iHUMmmLuiüB—mmm—aas—«— Hanusovszky Zoltán szkv. századoshoz ment és felkérte, hogy kövesse. A főherceg kérette: — Ugy-e jó emlékező tehetségem van, tizennyolc év után is megismertem ? Köszönöm, Felség, hogy csekélységemre gondolt! • válaszolt a százados. — Emlékszik hogyan volt? folytatta a főherceg. Igen a Piavénái állott lovasdandárunk és vártuk, hogyan juthatunk át a Montellóra, mert a repülők már szétlőtték a hidakat. Mi, a tisztek, bokrok alatt húzódtunk meg, mert a levegőhői ezernyi bomba hullott. Borzalmas hatása volt! Percek alatt két lovasezred szine, virá ga elpusztult. Halálra sebezve feküdtek a tisztek, elesett még ezredünk tábori papja is. Egyedül én menekültem meg és arra a tudatra ébredtem, hogy mint fiatal főhadnagy az ezred parancsnoka lettem. Ebben a percben megjelent köztük Felség egy szakaszvezetővel. — Fiuk megtaláltam az átjárót Falzénál! kiáltotta: Utánam! — És mi bombazáporban, haiáihörgés között követtük Felséges Uramat, ki haláltmegvető bátorsággal ve- ze te ti át a z egy ette n faizei h id on. Akkor a mi ezredünk terjesztette fel Felségedet a tiszti arany éremre! A diszfelvonulás A főherceg kezetszoritolt vitéz tisztjével és ment tovább: kezdő dőlt a diszfelvonulás. A városháza kapujával szemben foglalt állást, mellette vitéz Kárpáthy Kamilló, a honvédség főparancs noka, néhány lépésre Friedrich alezredes és a szárnysegédek. Festői szépen vonultak fel Hódy százados vezetése alatt a derék fiúk. Kerékpár kerékpár mellett és tekintetük a főhercegre irányzód ott. Utána a vitézek, vitéz Erdélyi Jánossal az élükön, majd a frontharcosok következtek vitéz Baintner Ernő tábornok vezetése alatt. Érdekes volt a főherceget és a hadseregfőparancsnokot megfigyelni: Külön tisztelegtek a vezető tisztnek, aztán külön a — zászlónak. (Ezt a váciak megszívlelhetnék!) Majd végell álhatatlan sorban következtek a hadiárvák, rokkanlak, cserkészek, vidéki és váci leventék (nagyszerűen festettek!) fegy- liáziak, vasutasok, gimnázium, Érne fekete ingesei, Emerikána, a cserkész csapatok külön külön, Püspökhatvan leventéi síb. Nagyon színes látvány volt, gyönyörködött minden szem. A fehérek templomfalánál Véget ért a szoboravatás. A megafon harsogta, hogy a vitézek, hadirokkantak, árvák és özvegyek a fehérek temploma előtt csoportosuljanak, mert a főherceg, ki a katolikus hősök emléktábláját megy megnézni, beszélni akar velük. Mig ez a vonulás tartott, ellestük egyik szárnysegéd mondását, melyet azt hiszem, büszkeségünkre a nagy nyilvánosságnak átadhatunk, a nélkül, hogy i n diskr éci óval v ád ol t a tn án k meg: — A fenséges űr 177-ik szoborleleplezésen vesz részt. Az összes ünnepélyek közt egy sem volt igy megrendezve, ilyen szépen gördülő és program szerint lefolyóan, mint a váci! Később hasonló nyilatkozatot tett vitéz Iíárpáthy Kamillo gyalogsági tábornok. A hadirokkantak között A kir. fenség megnézte a kát. hősök tábláit és igen nagy érdeklődést mutatott a tér elrendezése iránt. Majd a polgármesterrel a templom elé ment, a hol szabályos négyszögben állottak a frontharcosok, rokkantak, árvák és özvegyek. Nagy meleg sziwel beszélt hozzájuk. Valóban úgy festett, mintha apjuk beszélne. Különösen sokat foglalkozott a rokkantakkal. Szembe állt Schuszter Márton elnökkel és nézte, hogy két kezét mily nagyszerűen használja, pedig — fábót van az ujja hegyéig! Kérdezte tőle, mi a foglalkozása? — Műnk anélkül vagyok! — Hogyan lehetséges ez, polgármester úr? — hogy egy száz százalékos rokkant munkánál- kül van? — kérdezte most összevont szemöldökkel, de a rokkantak elnöke megelőzte a válasz- szal: Soha sem kértem alkalmazást a polgármester úrtól! Egy kisleány virágokat nyújtott neki, szavalt nagy bátran és igen tetszett bátor, kedves viselkedése. A gyönyörű Dunapart Az evezős-házban A főherceg ismét a város kocsijára ült a polgármesterrel. Nem az Esz tér házy-u teán hajtatott a Dunapartra. Nem. A Pet- róczy-utcára kerültek és végigmentek a Duna partján. Minden: viz, levegő, hegyek az őszi déli napsütésben ragyogott. Az esők után tiszta volt minden és oly közel látszottak a hegyek, a melyek már — nem Magyarországé! A fenség elragadtatva nézte a panorámát, mialatt a kocsi a YSE evezős házához ért. Itt megtekintette a 12 hős evezős emléktábláját majd bement a csónakházba, a hol a YSE evezősei felsorakozva állottak. Mindegyikkel kezelj fogott és fesztelen beszélgetésbe kezdett a legszebb sportok egyikéről. Nemsokára következett a búcsúzás. Krakker polgármester az egész város közönségének háláját tolmácsolta, a főherceg ismételten kifejezte, hogy boldog, mert Vácon járt. s előállt autójába ülve még egyszer végighajtatott a Mária-Te- rézia rakpart halódó fái között s a nagytemplomnál ért ki megint a keramitra. Fenn, a városháza előtt szólt Szőllőssy Ferenc nagyszerű zenekara. A legjobb darabokat vette elő, legszebb előadásban hallottuk. A szobor körül hullámzott a nép és élvezte a gyönyörű őszi napot, mely oly harmonikusan, szivet gyönyörködtelően folyt le, hogy örökké felejthetetlen marad...
