Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-07-02 / 49. szám

T Ara 12 fillér. ****** évfolyam. 49. szám. Vác, 1930 Julius 2. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi Hetilap, megjelenik ftefenkinf kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: •#«Syü»«n egy negyedévre . . 2 P 80 fill, vidéken egy negyedévre ■ . 3 P 50 fill. ®9Sf«ss szám éra ...............................- P 12 fill. (Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sxéchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronkinl díjszabás szerint A vármegye elutasította illikuskáék feféllitereséi. a felebliezésben foglalt vádak kivizsgálásával megbízta az alispánt Kél héltel ezelőtt szenzáció erejé­vel hatott, hogy az utolsó huszonnégy órában Mikuska János 65 társával együtt megtelebbezte a város képvi­selőtestületének azt a két határozatát, a melyek a csatornázással, illetve an­nak megépítéséhez szükséges köl­csönösön felvételével foglalkoznak. Megírta akkor a Váci Hírlap, hogy hiába akadt 65 olyan, aki megérthe­tetlen «közérdekből » útját akarta ál­lam annak, hogy sok nyomorgó munkanélküli legalább a mindennapi betevő falatját megkereshesse, mert a felebbezés miatt a munka nem fog nagy késedelmet szenvedni. Nem is mert a legközelebbi vármegyei kis- gyűlés, amit tegnap, kedden tartot­tak meg, foglalkozott a felebbezéssel. Dacára annak, hogy a vármegye kis- gy ülése már egyszer jóváhagyta a képviselő testületnek ezt a két hatá­rozatát, mégis dr. Pupp Ernő tb. fő­jegyző a váci ügyek előadója alapo­san fontolóra vette a felebbezés «ér­veit.» Kedden délelőtt 280 tárgysoroza­tot tárgyalt a vármegye kisgvülése. Ezek közt volt a váci felebbezés ügye is. Az előadó ismertetve azt a két határozatot, amiket Mikuska tár­saival egyetemben megfelebbezett, rá­rátért a felebbezés indokainak ismer­tetésére. Illetve csak rátért volna, mert a főjegyző szerint Mikuskáék felebbezésüket ug\T szólván semmi alapos okkal nem indokolják. Egyet­| len számba veendő érv, ami Mikus- káck felebbezésében a csatornázásra vonatkozik az, hogy váci iparos nem részesül a munkából, elesik, mert az ajánlattevő cég írásban adta, hogy az anyagon kivül a munka ötven száza­lékát váci iparossal, illetve munkás­sal fogja elvégeztetni. Az előadó te­hát azt javasolja, hogy a felebbezés« a kisgyülés uta­sítsa el. Tekintettel azonban arra — folytatta az előadó — bogy a felebbczésben a csatornázásra vonatkozó ellenérve­ken kivül a város Ügykezelésével kapcso­latban egyéb vádak is vannak, javasolja, hogy a felebbezés« tegyék át az alispánhoz, a vádak megvizsgálására és a további eíjáfásra» A kis gyűlés vita nélkül az elő­adó javaslatát fogadta el. Érdekes, hogy az előadó nem foglalkoztt sem azzal a kérdéssel, hogy a- városnak előnyösebb lett volna-e egy uj ver­senytárgyalást kiírni, sem pedig, hogy előnyös, illetve hátrányos volt-e a csatornázásra felvett kölcsön, ha­nem csak a fentemlitett egyetlen ki­fogást vette figyelembe. A kisgyülés tehát elutasította a fe­lébb ezőket, csak a határozat záradé­ka ad még alapot nekik, hogy ideig- óráig, mint a közérdek védelmezői mezében jelenhessenek meg a nyil­vánosság előtt. Tudósítónk felkereste Papp Ernő főjegyzőt, a váci ügyek Ha szobrász lennék! Ha szobráiz lennék mit faragra éles vésőm fehér márványba ? — Tán nagy hadvezért a harcmezőknek hősét vagy nagy tudóst tán a világ jótevőjét, királyt vagy herceget nagy nevűt és dicsőt szemlélődésre érdemes fejedelmi főt, babértól ékes dalnokot vagy széles mellű bajnokot alája Írva neveket, ö mind legyőzte ezeket. — Mártírt vagy elnyomót . . . Szent életű remetét vagy pörölyt forgató kezekkel a munka emberét ? Vésőmnek éle gyémánt-kemény karom emelni kész — Nem ! Egyse’ méltó érzem én, hogy munkám kárbavész ! Fehér márvány, te érdemes, csak egyre vagy, tudom az Istenadta ihletet ha beléd faraghatom : Egy ifjú akt, szép karcsú testtel ölelésre kinyújtott kezekkel fejét egy kissé oldalt lehajtva, hogy akt párját megcsókolhassa s behunyt szemmel az ajkát kínálva, ölelökarral magához zárva egy tündérlány ki csókot kér az ajkuk éppen össze ér. S örökkön össze érve ajkuk sosem engedne ölelő karjuk. Ha hiba nem lenne művemen, alája imám: Szerelem ! Kozma Andor Vác városának hires „Kőkap Mária Terézia halálának száz­ötvenéves évfordulója alkamából rendbehozzák a váci „Kőkaput“ Ez év november 29-én százötven éve lesz annak, hogy Mária Teré­zia, Magyar- és Csehország király­nője, meghalt. Az osztrák köztársaság azzal készül hódolni a nagy király­nő emlékezetének, hogy egy nagy művészeti és iparművészeti kiállítást rendez Mária Terézia korának, mű­vészetéből és iparművészetéből. A schönbrunni kastélyban akarják ezt a nagyszabású kiállítást megren­dezni. Mária Terézia a magyar történe­lemnek is egyik kimagaslóan nagy egyénisége és korának művészeté — bár természetesen idegen eredetű — de a magyar talajban is hosszú ideig sarjadzó gyökeret hajtott. A népneve­lés rendszeresítése, a jobbágyság sor­sának könnyítése, a kínvallatás el­törlése, egyetemünknek Nagyszom­batból Budára való helyezése, a bé­csi magyar intézmények mind az ő referenséi, aki a záradéknak a követ­kező magyarázatát adta : Az egész abból az elvből indul ki, hogy egy felebbczésben csak egv tárggyal lehet foglalkozni. A várme­gye azonban nem akarta határozat nélkül elutasítani Mikuska és 65 társa felebbezésének azon részéit sem, amik nem a csatornázásra'vo­natkoznak. s azért azoknak kivizsgá­lásával megbizta az alispánt. A vár­megye azt akarja, hogy a gyanak­vásnak még az árnyéka sem férkőz­zék a közigazgatás tisztviselőihez. A Váci Hírlap eddig szándékosan nem foglalkozott a felebbezéssel, meri nem akart elébe vágni a felsőbb fórum Ítéletének. Most azonban, mi­kor a vármegye elutasította ugyan a felebbezést, de a benne, foglalt gyanú­sításokat vizsgálat tárgyává teszi, szükségesnek tartjuk, hogy ezeket a «vádakat mi is ismertessük, már csak azért is, hogy a nagyközönség maga is Ítélhesse meg azoknak nagy­ságát és alaposságát. Mikuskáék fö- lebbezésével és a bent foglalt vádak­kal lapunk legközelebbi Számában bőségesen foglalkozunk. Debrecenben A gyógypedagógiai tanárok orsz. egyesülete ez idén Debrecen város meghívására az ősi városban tartot­ta közgyűlését. Vácot a gyűlésből az érdekli, hogy az egyesület elnökévé a váci származású Harodek Károlyt, a vakok budapesti intézetének igazga­tóját, alel nőkévé pedig Nagy Pétert, a siketnémák váci kir. orsz. intézeté­nek igazgatóját választották meg. nevéhez fűződnek. Bár annak a tör­ténelmi felfogásnak, hogy a magyar főnemesség akkori elnémetesedésé- nek az ő személye az oka, van bizo­nyos alapja, 1778-ban, amikor a bá­rom bánsági megye visszacsatolását elrendelte, azL Írja, a királynő : Jó magyar vagyok, szivem tele van ká­val e nemzet iránt. A pozsonyi Mária Terézia-szobor megsemmisülése óta a millenáris em­léken álló Mária Terézia-szobron ki­vül Vác városában van még egy nevezetesebb emlékmű, mely a nagy királynő emlékét megörökíti. Kevéssé ismert, csendes városka volt a legutolsó évekig Vác. Pedig kedves, rokonszenves kis város. Szé­kesegyháza, a püspöki palota és a püspöki kert, a káptalani házak, szép templomai és barokk-épületei elég érdekességet nyújtanak annak, a ki egy-egy vasárnapot falai közt akar töletni. A váciak öregebbjei vasár­nap délutánokon az ablakba könyö­kölve nézték az ilyen ritkaságba me­nő, ide-oda sétáló «idegent.» Mintha egy második Grác lett volna ez a kis város, sok öreg, nyugdíjas ember la- akik órák hosszat üldögélnek el Kolrasüsiiíáry EVliSiály — 40 éwats jjjssp Egész csendben, a profán világtól elvonultam de lélekben emelkedetten töltötte be papi működésének negy­venedik évfordulóját Kolossvárg Mi­hály prelátuskanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő. Vasárnap volt a jelen­tős évforduló, mikor a kiváló egyhá­zi férfiú primiciájának négy évtizedes fordulójához ért. A külvilág nem igen tudott róla, a mi tudósításunk hozza ezt nyilvánosságra. A tisztelők serege bizonyára megragadja az alkalmat, hogy egyházmegyénk és közéletünk nagynevű és nagy munkásságé vezér­alakja iránt lerója tiszteletét és ki­fejezésre juttassa, hogy mily sokra becsüli értékes munkáját, melyre Isten áldását és segítségét kívánja ! EskűvíS a siket-cérnák kápolnájában Nagy Péter siketnémaintézeti igaz­gató családjában nászünnep van. Erdős Árpád mérnök ma, szerdán délelőtt vezeti oltárhoz Nagy Ilon­kát a siketnémaintézet házi kápolná­jában. Évzáró ünnepély A Hadiárvák m. kir. állami pőripa- ri szakiskolája szokásos tanévzáró­ünnepélyét, ma július 2-án, dél­után 4 órakor tartja, a testnevelés eredményeit pedig este 1/26 órakor mutatja be. Mindkét alkalomra ez­úton hívja meg az intézet iránt ér­deklődőket az igazgatóság. Belépődíj nincs. evissxiils iixletéhe a ve­vői, ÍCi filrőeiését a VÁCI HIUEAVnAN KÖZEI csöndesen, nyugodtan, elmúlt szép időkről álmodozva. A házak mögött egyszerű, kedves virágoskertek van­nak, nagy diófa az udvar közepén, zöldséges ágyak, színes virágok, mály­vák, napraforgók, illatos fűszeres «Euck» és gyümölcsfák. Most vasárnapokon és ünnepnapo­kon a kirándulók százai és ezrei ke­resik fel a hajdan csendes, nyugodt városkát és a dunai «strand» habjai­ban lubickoló szines fürdőruhás «\ve- kendezők ezrei hűsölnek. A kirán­dulók, weekendezők hangos, jókedvű csoportjából azonban csak kevesen kerülnek el a város szélén lévő, elha­gyott helyen álló, hires «Kőkapu»- hoz. Pedig ugyancsak fényes és elő­kelő társaság járt ezen a helyen, a mely akkoriban Vác határa volt. A várost a Kőkapu határolta el ugyanis az akkoriban még Nógrád vármegyé­hez tartozó Kisvác-tói. Itt fogadta 1764-ben gróf Migazzi Kristóf bibo- rospüspök Mária Teréziát, aki fér­jével, Lotharingiai Ferenccel, és gyermekeivel, József római királlyal (a későbbi ü. József), és Lipót fő­herceggel (ki később II. Lipót lett), továbbá Marianna és Mária Krisztina „HELLE R“ DOBOZEMENTHALI A

Next

/
Oldalképek
Tartalom