Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-09-20 / 68. szám

Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. 68. szám. Vác, 1925 szeptember 20. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ..... 15000 K Vidéken egy hóra...................... 20000 K Egyes szám ára ........................... 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos DERCSÉNY8 DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar}. Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint 1500 levente Jöjjön a pénzügyminiszter Vácra is! A pénzügyminiszter adósa városunknak egy régen várt látogatással. Talán méltóz- tatnak emlékezni, hogy mikor mind nagyobb felzúdulás volt a lavinaszerűen mindent el­borító adóemelések elien, a város képvi­selőtestülete egyhangúlag elhatározta, hogy küldöttséget meneszt a pénzügyminiszter­hez és meghívja Vácra, nézze és vizsgálja meg, hogy itt az ipar és kereskedelem az adóalanyok összeroppanása nélkül nem fogja bírni a reltenetes közterheket. Ak­kor történt az a tragikomikus eset, hogy féltek a városi képviselőtestület sikerétől és ketten, vagy hárman — tudjuk, hogy kik — siettek megelőzni a város polgárságá­nak küldötteit, a kik politikát a kihallgató terem küszöbén hagyták volna és betör­tettek egy nappal előbb a pénzügyek leg­főbb őréhez. A miniszter, mit tehetett job­bat, megígérte, hogy kijön Vácra. Mikor aztán megtudta, hogy öt a pártpolitika és nem a polgárság egyetemes érdeke akarta kihozni az ősi forrongó városba, elfelej­tette ígéretét és magára hagyta a fuldokló adóalanyokat. Ma is várjuk a pénzügyminisztert! Ma is várjuk, mert ha nerrTis az a férfiú ül az őrhelyen, ki annak idején Ígéretet tett, egy vidéki küldöttségnek Búd János határozott­sággal kijelentette, hogy oejárja az orszá­got és személyesen győződik meg az adó­zók panaszairól. Ma is várjuk tehát, mert a mi sérelmeink nem kevesbednek, hanem tetéztetnek! Na­gyon értékes tapasztalatokat gyűjthet a miniszter úr, ha közénk jön. És akkor megsúghatja kollégájának, a vaskezű Vass Józsefnek, hogy nincs oka csodálkozni azon» ha a kormány a forgalmi adót két száza­lékra leengedte és a kereskedelmi és ipari cikkekben sehol sem lát olcsóbbodást. Mihozzánk és bizonyára az ország min­den városába, beállítanak igen jó modorú pénzügyi tisztviselők és a nélkül, hogy va­laha ismerték a város polgárságának ke­reseti lehetőségeit, kezdenek forgalmi adót átalányozni. Milyen eredménnyel ? A pénz­ügyi kincstár érdeke meg van, lúlon túl megvan védve, de az adózó, hisz naponta látjuk, ökölbe szorított kezekkel hagyja el a városháza tárgyaló helyiségét. És ha meg­mered szólítani, ugyan miért e nagy elke­seredettség, a válasz majdnem mind egy­forma : — A forgalmi adót leszállították háromról két percentre és nekem az át­alányomat felemelték! A nemzetek tanácsában a pénzügyek leg­főbb ellenőre kijelentette, hogy Magyaror­szág népe túl van terhelve adókkal, a for­galmi adói elsősorban enyhíteni kell és a küldöttségek sora, mely bebocsátásra vár a pénzügyminiszter elé, ékesebben illusz­trálja, hogy a kincstár képviselői hogyan értelmezik az enyhítést. Jöjjön a pénzügyminiszter Vácra. Autóján egy rövid félóra. Itt rögtön rátalál Apponyi névtelen adózójára, a ki csak a közterhe­kért dolgozik, lohol, fárad egész éven ál és hallgassa meg. Egy szabadsághös centennáriuma Az utolsó váci 48-as honvédnek, galsai Kovách Ernőnek emlékezetét elevenítjük fel, ki most száz éve született. A világháború kezdetén még az egész város ismerte a szép öreg urat, a ki a társadalomnak ked­velt és tisztelt alakja volt. Kovách Ernő 1825 szeptember 12-én született a zala- megyei Tűrje községben katonacsaládból. Megyéje a daliás szép lisztet a magyar testőrséghez küldte és Ferdinand királyt szolgálta. Az idők fordulása galsai Kovách Ernőt még a bécsi udvarban érte, a honnan a szabadságharc kitörésékor történt Buda­pestre utazott és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Rövidesen honvéd­százados lett s mint ilyen, a hódmezővásár­helyi 30 ik zászlóaljhoz került, mint parancs­nok. A kapákkal-kaszákka! felszerelt zászló­aljat rövidesen a honvédsereg egyik leg­kiválóbb csapaítestévé emelte, a mellyel tizenhét ütközetet verekedett végig, mig 1849 julius 14 én — már mint őrnagy — a bánhegyi csatában egész zászlóaljával foglyul esett. Világos után akasztófára Ítél­ték, de büntetésének 16 évi várfogságra való leszállításával kegyelmet kapott s több mint hét esztendeig sínylődött az aradi vár kazamatáiban. 1856-ban kiszabadult, mér­nöki diplomái szerzett s az áldott lelkű Peitler Antal váci püspök kinevezte a püs­pöki uradalom főmérnökének. A kiegyezés idején fölszólították, hogy lépjen be a hon­védségbe, de ő családi okok miatt a váci, majd később az illavia fegyház igazgatói állását volt kénytelen elfoglalni. Itt történt «meg vele, hogy egy fegyenc-lázadást egy­maga fojtott el olyképpen, hogy a mikor az őrség elmenekült, a véptelen szivjóságú öregur puszta kézzel és mosolyogva lépett be a vasdorongokkal felfegyverkezett rabok közé. Azok elszégyelték magukat és . . . bocsánatot kérlek. A derék öregur 1915 május 4-én adta vissza lelkét az Urnák, a ki annyi jóságot és becsületet hintett ebbe a lélekbe, hogy bár jutna belőle az utókornak is. Dobó Kató tanfolyama A jót. Nőegylet női kalapfanfolyamo! ren­dez saját helyiségében. Megnyitják október 1-én és négy hétig fog tartani. Hetenként hétfőn, szerdán és pénteken két csoportban 3 — 5 ig és 5—7-ig lesz a tanfolyam, melynek Dobó Kató lesz a vezetője. Tandíj 150.000 korona. , A nemzelmentő, nemzetalkotó erő sziszi­fuszi munkájában belemarkol a duzzadó, sohase lankadó ősért jű magyar anyaföldbe és talpra állítja a magyar föld, a magyar falú gyermekeit, Dávid hadseregét a nagy magyar jövőért. Ennek a nagy, összeforrt turáni erőnek parányi egysége, szervesen kapcsolódó alkatrésze az az 1000 váci járási levente, akik vasárnap, szeplember 20. napján Vác végvár mezején tesznek tanúságot a tanulni, szenvedni, tűrni és — győzni akarásnak arról az erejéről, a mely szomorúan szűkké csonkitolt magyar perspektíva határait a régi határok valóságává fogja kovácsolni. A járás községeiből több, mint ezer levente jön, ötszáz kisérő szülővel. Ezek külön villamossal érkeznek, a távolabbi helyekről. A közelebbiek gyalog és kocsikon, sokezren, Ezekhez fognak csatlakozni a váci leven­ték mintegy 700 an. Van több is, kétszer- ennyinét is több, de megszervezve még nincsenek. Pontban 2 órakor délután indúlnak el a leventék századai, élükön a dunakeszi és veresegyházi levente-lányok, : szakaszaival a vasút állomásról. A lányok szakaszait a dunakeszi és alagi tűzoltók, majd be­mutatási sorrend szerint a járás 20 közsé­gének szakaszai követik katonazenéve). A menet a Konstantin téren, Csáky-úíon, a Nagytemplom-téren keresztül kivonul a levente pályára, a hol a felállítás után V24 órakor kezdődnek a szabadgyakorlatok, .hadgyakorlatok szakaszon kint. A bemutatót ünnepi beszéd, Himusz és diszfelvonulás fogja bezárni. A falu leventéit végül a künn felállított sátorban a községek elöljárói megvendé­gelik. Ezt a magyaros szokást még egy bemutatásról sem hagyták el. Leégett a szedi malom A kár egy milliárdot meghaladja Szalachy Béla sződi földbirtokostól Nyir- csák Ede bérli a környék legnagyobb mal­mát. Nyircsák a napokban újra őrölni kez­dett, a gép a villanyáramot fejlesztő szer­kezetet is működésbe hozta, a mit a mol­nár nem vett észre és kiment a gépházba. Csak két óra múlva tért vissza, de nur ekkor a helyiség tele volt füsttel és a lán­gok csapdosíak ki. A tűz csakhamar a tetőbe kapott és rövid idő alatt az egész malmot elpusztította, úgy, hogy csak az összegörbült vasalkatrészek és a négy csupasz fal maradt meg. A tüzvizsgálat megállapította, hogy a malom pusztulását rövidzárlat okozta. A malom ötszáz millióra volt biztosítva, de a kár meghaladja az egy milliárdot. Jellemző, hogy a biztositó in­tézet kár címén csak 183 millió koronái állapított meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom