Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-02-01 / 8. szám
Ara 2000 korona. 39-ih évfolyam. 8. szám. Vác, 1925 február 1. Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 15000 K. Vidéken egy hóra 20000 K. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő es laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint dij szabás szerint. Váci vidámságok uj sorozata Váci Náci uj kötete Nemrég jelentek meg Förster Aurél anekdotái és országszerte kedves fogadtatásra találtait. Tragor Ignác dr., a váci muzeum- egyesület fáradhatatlan elnökének fenti címen megjelent uj könyve méltókép sorakozik Förster könyve mellé. A nagy tudással, történelmi és irodalmi érzékkel gyűjtött anekdoták szintén országos érdeklődésre számiihatnak, mert többnyire nemcsak helyi vonatkozásnak, hanem valami kép belekapcsolódnak a magyar történelembe, a politikai, társadalmi és tudományos életbe. Meghatva olvassuk a „Szeretett Szülővárosunk“ cinül csoportban mindjárt a könyv elején a tót anekdotákat, különösen a „Vi- gyis Janó Magyarország“ ragadja meg figyelmünket. A kaíalinai magaslatról a Duna völgyébe nyíló fenséges panorama nagyszerű hangulatával és a íenlidézelt szavakkal bocsátja fiát a tőtaiyafi a világba, hogy a magyar föld levegője és tiszta erkölcse embert neveljen belőle. AAosí is ezen az utón, a mely majdnem határa a csonka országnak, jönnek* Szlovenskóból a lót ldapec-ek, mert magyar hű szivük ide és nem a morvái hegyek és a hradsinos Prága felé vonza őket. A „krónikás Anekdoták“ között „A legelső gőzhajó Magyarországon“ jelzésű kapja meg figyelmünket. Jókai Mór nagyszerű leírásában olvassuk, mint nyerte meg Ma- gparország legelső lovasa, gróf Sándor Móric lovasbravurjával Metternich herceg Charlotta leányát. Az alkotmányos élettel kapcsolatos anekdoták mindenkoron a legjobb Ízűek voltak. A mint az „Alkotmány sáncain“ című csoportban ebből a fajtából kapunk megfelel a régi hagyományoknak és mindenesetre több derűt rejtenek magukban, mint a lánglelkű Ady-nak az anekdotákat bevezető kissé dekadens verse. A „Hadsereg“ és „Haiál Ellen“ cimű csoportok is bőven ontják a jó kedvnek forrását. Argenli Döme, a görög származású hazafi és a lokálpatrióta igazi típusa a „Kraffmensch“-nek.A vele kapcsolatos anek j doták a legmagasabb körökig vezetnek j és eredetiségükkel meghatnak bennünket. A jeles ember a királyi audencián a királynak arra a kérdésére, „Maga még mindig Vácon lakik“, azt felelte „dulce natate solum“, (egyedül az ember szülőföldje édes)Spinoza ezt mondja: — Mindig arra törekedtem, hogy ne nevessek, ne siránkozzam az emberi d Igokon, hanem, hogy megérts«m azokat. A Váci Náci ^filozófiája sokkal helyesebb. Nagy emberszerelete ezekben a még mindig nehéz időkben arra ösztönzi, hogy vidám anekdotákat adjon az olvasó kezébe, a melyektől felfrissül, felvidul. Hisz jobb, ha az emberi dolgokon és gyarlóságokon nevetünk, mintha siránkozásokban és metafizikai elmélkedésekben merülünk el. Panajoth-Fejér Gyula dr. JÓKAI NAGY VINCE piarista tanár előadása a váci szepesiek Jókai-ünnepén. 3 Jókai mégis-mégis akkor a legszebb és a legelbájolóbb, ha itt marad a magyar földön. Akkor a legigazabb, ha megjelenik előite nagy alföld mocsárvdága, a liszamenti rónáig a hortobágyi puszta, a dunai szigetek, a balatoni dombvidék, a magyar tengerpart a bakonyi erdők, a kárpáti sziklabércek a tengerszemek és barlangok világa, a bányák és várromok zugai, az elrejtett falvak és virágzó városok. Örökké fényes jele ez annak, hogy a legbőségesebben táplálja az a föld, melyből kisarjadt. Világos bizonyítéka annak, hogy Jókai mindenekelőtt a mienk, mindenekelőtt a magyarságé és hogy lelki tartalma közös a honi földdel, melyből vétetett. E mesemondó mániának és csapongó fantázia színes játékának van költészetében egy olyan eredménye, amelyet kritikusai úgy szoktak rnegrovólag emlegetni, hogy hőseinek jelleme a szertelenségbe téved. Nem igazi, husbói-vérböl való emberek, hanem vagy angyalok, vagy ördögök, mindenesetre természetfölötti erővel felruházva. De hát kérdem egy nagy esztétikusunkkal: „Állilhatunk-e mi a költői képzeletnek tilalomfát?“ A költő, ha igazi, főleg ha olyan lángelme, mini ő, nem jobban tudja-e, nem jobban érzi-e, mi szabad neki, Repüljön a költő képzeletével, ahová akar, de lelkünket is tudja magával ragadni. Csak legyen ereje velünk is igaznak elfogadtatni és valónak láttatni azt, amit az ihlet mámorában ő lát és képzel, akkor a valóság, az életszinű festés követelménye másodrendűvé lesz. S Jókai ezt mesterien megteszi. Hogy a nép leikével mennyire rokon Jókai lelki tartalma, mutatja a nyelve is, melynek a magyar prózai költészetben mindmáig legnagyobb művésze. Nyelvkincse az összes magyar Íróké között a leggazdagabb, mégis olyan egyszerű, olyan világos, olyan természetes, mint a közvetlen dunántúli népi beszédmód. Mintha nem is Íróasztala mellett Írná, hanem mint a nép mesemondója hallgatóságának mindjárt iziben, a támadó érzés hevével és hamvával, élőszóval beszélgetné el, amit hallott és kigondolt. Minden népi vonása ellenére is gazdagságával szinte elkápráztat, hajlékonyságával megbúvói, erejevel meghódít, gyöngédségévé! elbájol, eredeliségével felüdil, valósággal megifjiL A népiéleknek szólásmódokban, kifejezésekben, szó- és nyelvalakban gazdag kincsét megraboiía Jókai és a maga költői erejének finomságával egyesítette. Így lett az újabb széppróza nyelvének, stíljének megalapítója. Hatásának és páratlan népszerűségének további titka abban állott, hogy fejlődése, munkássága, szóval egész élete teljesen belekapcsolódott a.nemzet közéletébe. Ifjú éveiben körülölte zajlik le a nemzetnek iegmozgalmasabb korszaka. S ő a forrongó eseményeknek egyik főszereplője barátjával, Petőfivel együtt. Szóval és tollal egyaránt irányítja és lelkesíti a korabeli fiatalságot. Hősiesen kiveszi részét a nagy nemzeti erőfeszitésböl. Mariirja lesz a meggyőződésnek, majd újraébresztője az új nemzedéknek. „Krónikása a múltnak, prófétája a jövőnek.“ Amint szivében fajának a szive vert, épugy benne és munkáiban élt a nemzet, különösen az elnyomatás keserves napjaiban. Regényeiben, — akár a múlt fényes napjait elevenítették meg, akár a sivár jelen vállozhatailanságába beletörődő bús magyar rajzát adták meg, akár nagyjaink nemes eszmétől kifakadó és halni kezdő vérmes reményeket csillogtatták meg, — minden magyar a maga szive dobbanására ismert. Szavaiban, burkolt mondataiban, tréfáiban, szatirikus fordulataiban, szertelen kompozícióiban minden magyar ember benne- taiálta a magyarság egész gondolatvilágát’ egész életét, összes vágyait és a jövőnek összes lehetőségeit. Egyszóval Jókai re- gényköitészele korának a tükre volt és kora a tükörben önmagára ismert. A kinek ünneplése hozott ma ide, maga mondta egy más nagy halottunK ravatalánál, hogy a lélek nem hagyja el azokat, akiket szeret. Jókai szelleme sem hagyott itt minket. Itt jár közöttünk, itt lebeg fölöttünk. Költészete most is mesél nekünk, elgondolásai meghatnak, érzései belénksngároz- nak, lelkesedése megindít, képei, hősei megelevenedve utat mutatnak. Költészele ma is hitet ad, reményt kelt, tűzet gyújt elfásult és kihűlt magyar szivekbe. Jókai szelleme él! Emlékének áldoznak itt is, áldoznak eiszakitott testvéreink, az amerikai magyarok és mindenütt a világon, hol 2—3 magyar találkozik. Jókai a mi összekötő kapcsunk. Általa és benne összedobban a mi szivünk azokéwal, akiknek tilos magyarul érezniök. Szelleme hatalmas erőt képvisel, amelyet nem lehet semmibevenni. „Ahol őt szeretik, olt szeretik a HM kabaréja február 8-án a Miéi
