Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-04-05 / 26. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Hogyan ment el a színtársulat? Mi a különbség \?ác és Gyöngyös között? Bevezetőül közüljük „Az Újság“ kedves Sory-ának Miklósyékról néhány hét előtt irt tudósítását: Igen fájdalmas bepillantást enged a kö- fetkezö történet a vidéki színészet súlyos küzdelmébe. Legutóbb történt Gyöngyösön. Kitűnő társulat működött ott három hétig, a közönségnek nem túlságosan nagy érdeklődése mellett. Ez a háromhetes gyöngyösi szezon is jelentékeny deficittel végződött és a huszonegy előadás után ott állolt a színtársulat és nem tudott elutazni. Mert éppen csak annyi pénze volt, a meiyböl a vasúti költség ieliett. A szállodás, a kinél a derék színészek laktak és kosztoltak, szemben ezzel a végtelen reménytelenséggel, magához kérette az irodájába az igazgatót. — Kedves direktor ur — mondotta —, én szívből és őszintén sajnálom magukat. Sajnálom magamat is, mert hat én sem vagyok régi értelemben vet! milliomos, A mit azonban meglehetek magukért, azt megteszem, ha nem tetszik rossz néven venni. Én el engedem önöknek az egész tartozásukat, szaldiro/.om a számlájukat, mit mondjak? — önök vendégeim voltak! Azonkívül adok önöknek kocsikat, melyeken kimeheínek a vasútra és végezetül egy jó tanácsot: a jövőben gondolják meg, hogy a mai viszonyok mellett eljőjjenek-e vendégszerepelni Gyöngyösre ? A direktor nem győzőit eléggé hálálkodni a szállodásnak, a ki valójában nagy jót telt egy csomó nagyon derék és nagyon szegény emberrel. A társulat nyomban felpakolt és sietett ki a pályaudvarra, hogy uj állomáshelyére utazzon. A díszleteket, jelmezei saját maguk rakták fel egy vagonba, mely egészen megtelt ezekkel a cifra holmikkal. És éppen ez volt a baj. Mert csakhamar kiderült, hogy ennek a vagonnak a bérlete a társulat legközelebbi állomásáig, Vácig tízmillióba kerül. Erre ugyanazzal a serénységgel, mellyel a színházi díszlet és jelmeztárt felrakták a vagonba, ismét levették arról. És ezzel beültek a váróterembe és ott gondterhesen és tanácstalanul egyedül a jó Istenbe vetették bizalmukat. Aztán jöttek vonalok és mentek vonatok már kétszer huszonnégy óra óta és a színtársulat tagjai még mindig olt ültek a cók- mókjuk tetején a váróteremben és lesték a csodát. A dologviak végre is hire ment a városban és Gyöngyös közönsége elhatározta, hogy itt tenni keli valamit. A miy azonban a megoldáson tanakodtak,három gyöngyösi bankár összeállt és kifizette a vasúinak a tízmilliót. Ketten három-három, a harmadik négymilliót adott és igy végre a szegény színészek elutazhattak Gyöngyösről, uj reményekkel. * . . . Uj reményekkel . . . Ide jöttek Vácra és milyen eredménnyel végződöd a szezon ? Mindenki tudja, hiszen senki stm járt a színházba. Mar el kellett menni Csepelre és két nap múlt, még itt ü! a társulat. Öt millióra voll szükség, megint a vagonra. Lóíottak, futottak, tanakodtak. A vasút ingyen nem szá lit. Mégis elmentek. Hol vették az ötmilliót — titok. Azaz mégsem titok : Vácon nem tudták felhajtani. Tanulság: Gondolják meg Miklósyék, ha még egyszer Vácra be akarják tenni lábukat ! Másik tanullság, hogy a város ne engedjen be színtársulatot, a hol nincs szín- ! párloió közönség. Az anyakönyvvezetö hírei 1925. márc. 25-től—1925. ápr. 1-ig születtek: Dr. Hajagos László orvos fia Tamás Dániel Antal rk. —, Pleheisz Mária háztartásbeli fia Károly rk. —, Kapornai Mihály fötdmives fia Lajos ref. —, Rotten- bacher Jakab rendőr leánya Anna rk. —, Rottenberg Manó nyersterménykereskedő fia Benő izr. —, Králik Ferenc kőművessegéd fia János rk. —, Lendvai Vilmos máv. ellenőr fia György, Imre rk. —, Kiss János máv. éjjeli őr fia József rk, — Bagi József földmives fia János rk. —, Csepregi András földmives fia Sándor rk. —, Békésy Károly máv. irodakezelő leánya Mária rk. —, Mink József lakatossegéd fia .József rk. , Leyer János erdőőr leánya Klára rk. Szabó jrerenc uy. csendör- tiszthelyettes fia Árpád rk. , Révész József kőműves- segéd leánya Erzsébet rk. Meghaltak: Buchingei Alfréd 17 napos izr. —, Weiszelbaum Ferenc 9 hónapos rk. —, Hajzer Magdolna 2 éves rk. —, Csepregi Sándor 5 napos rk —, Hanák Istvánná sz. Diósi Mária 56 éves rk.—, Hídvégi Sándor 16 hónapos rk. —, Békésy Mária 8 órás rk —, Psenák Pál kertész 78 éves rk. Házasságot kötöttek. Éder Miklós Kálmán rk. és Andrasovszky Teréz ág. h. ev. —, Kocsis Ferenc rk. és Hecht Betti izr. Kihirdetést nyertek'. Kovács János és Győri Rozália. Eisorendő, fa nőm áraik javításában gyakor ott lavitönőket felveszünk Kötöttárugyár Újpest Árpád út 152 Nagy fekete ebet az általa okozott kár megtérítése mellett tulajdonosa átveheti Egeressy János ny. m. kir. ptáv. ellenőr Deákvár. ÁPRILIS ELSEJE Milyen lesz V ác száz év múlva ? Riporterálom nagybőjti éjszakán Budapesten, a tőzsde szabadság terén a jegyautomatába bedobtam egy sillinget (a régi fityingnek V13 része), a kezembe esett jeggyel felszálltam a 2,10-es rótorend- szerű gyorsitoll repülőgép 1. osztályára. A livrés Inas lesegiteíte a négy évszakon keresztül is viselhető felöltőméi, kedélyesen rágyújtottam egy 5 HP.-és vatták közt dédelgetett Káliay-Upmann szivarra — s a kapitány már is bekapcsolta a szelet (uj találmányi 1925-ben csak rótorhajó volt, ma már ilyen is van). Halkan, finoman elindultunk, haladtunk Vác felé! Utitársnőm — szemben velem — a „Századunk polilikai egzigenciái és a női lelitek“ cirnű műbe mélyedt (később megtudtam, hogy Mansz-párti képviselőnő Kosdon), inig szomszédom, egy neves váci lőzsdés, rádión értesítette egyik kosdi komiftensét hogy a kosdi légvonat koncern ellen terjeszteti bukási hírek egyenesen — légből kapottak! íme! Már feltünedeznek Vác körvonalai. (A történelemben és földrajzban még hosz- szukás alakot is lehetett régebben olvasni, de azóta sokat gömbölyödölt) Összehajtogattam a Légi Futár déli kiadását s percek múlva kiszállóban! a repülő állomáson, nem messze a Marx-gyáríelepektől. De mindjárt rosszaló fejcsóválással kellett könnyelmű elődeinkre gondolnom, kik ől hat évvel a világháború ulán tervszerűtlenül túlhajtott építési akciójukkal minden [talpalatnyi helyet annyira beleépítenek, hogy a repülő és léghajóállomások, valamint csekélységemnek a légkörből elektromos áramot fejlesztő gyára is csak itt a város szélén kaptak helyei. No, de ezen én mái segiíeni nem tudok, de vigasztal azon körülmény, hogy egy-két éviized múlva úgy is a város közepe iíl lesz! Beszálltam a földalatti vasul egyik dohányzó kocsijába s három perc múlva a Konstaniin-téren örültem a szép tavaszi napsütésnek! Szorgalmas munkások épen a hősök szobrának alapjál növelték megint egy hatalmas alapkövei! A kis botanikus kert innenső oldalán egy igen ravasz mérlegbódé állt, hol félsiilingért méregetik városatyáinkat, hogy mennyit bíztak a városfejlesztés terén ilyen hallatlanul nagy eredmények keresztülvitele feledi örömtől ! Az uj, nyolc emeletes városháza előtt azonban oly szédületes auiófog lom volt, — a mint hallom: a pénzügyi bizottság ülésén most tárgyalják a naszályi nyaralókhoz építendő sikló vasul ügyét — hogy inkább a korzó felé igyekeztem, de a korzón nagyon sokan sétáltak s igy nem volt más választásom, mint a szép vashídon át a Pokolba, hol Véese küzdi az utolsó baj noki meccset az Emlékával. Szerencsém, hogy még nem kezdődtek meg a pokoli pályán a lóversenyek, különben az ilyen magamfajta idealisták sem andaloghatná- nak gyalogosan oda-vissza. Ilyenkor csak ilyesmivel lehet a délutánt agyonütni, a Büki szezonja áprilisban kezdődik, a Pokolban csak márciustól fikszi- rozzák versenyeken szép asszonyok az embert. Este még csak-csak eltelik az idő 1 Ha sok pénzem van, valamelyik előkelőbb színházba járok — mellesleg jegyzem meg, hogy a Kúria helyén épült Grand Capitol a legkülönb! —, ha kevesebb a pénzem, akkor motorossal átlépek a Gombkötő-szigetre valamelyik játékkaszinóban szerencsét próbálni, ha pedig nagyon rossz „kedvem“ van, akkor elmegyek a Szenthárom- térre a Váci Hírlap sajlópalotája elé s gyönyörködöm a reflektorok millió fényében, vagy hallgatom a halódik emelet erkélyén látongó rádiótölcsérből, Hogy a kongó négerek milyen szerenáddal lepték meg királyukat nevenapján! * * * * A mikor a pokolszigeli stadionba érkeztem —- a hol nem sakkal vollak kevesebben 30000 nél — a váciak gólnak üvöltöttek, a mit ifj Stáhl Frici rúgott s én is gratulálni sieilem, de a nagy tülekedésben valamelyik sportfenevad a labda s a kapu helyeit belém rugóit egy olyan gólt, hogy rögtön felébredjem! (Hogy a gól nagy leheléit, azt onnan is gondolom, hogy a gyer- tyatarlót, egy pohár vizet slb. irgalmatlanul lesöpörtem az éjjeli szekrényről) Isten vele, szerkesztő úr!
