Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-04-05 / 26. szám
Mai számunk 6 oldal. Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam.______________________________ 26. szám. Vác, 1925 április 5. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ..... 15000 K Vidéken egy hóra ..... 20000 K Egyes szám ára ...... 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Nem volt sablonos a Városfejlesztő részvénytársaság kimúlása NAPSUGÁR A VÁCI KÓRHÁZBAN. Kicsiny kórházunk puszta udvarán járok-kelek dolgozva csendesen. Egy-két beteg tekíntget lopva rám, lesvén munkánkból vájjon, mi leszen ? Fülüknek új a víg kopácsolás, ahol gyakran még szólni sem szabad ; az élet hangja nékik oly csodás, s még az idő is gyorsabban szalad. A kórtól megnyütt testük megremeg, hogy ráhull az uj fürdő langy vize; élénkülnek a réveteg szemek, az orvosságnak jobb lesz az íze. Az ablakon betör a napsugár: a bajt enyhítő, áldó szeretet. ♦ . S kiknek órája is számlálva már, most ők is mind remélni kezdenek. Nincsen közöttük csak nagyon szegény, s akit már minden, minden elhagyott; akit nem éltet többé a remény, s kik tán nem voltak soha boldogok. — Szeretni mégis óh, de tudnak ők ! Szeretni azt, kit sorsa odavítt, a testi-lelki bajban szenvedőt, s kinek leikéből elszállt már a hit. Egy kis fiúcska most a mindenük. Kis arca sáppadt, roncs a balkeze. . . Szemük kíséri léptét mindenütt, mióta csak közéjük érkeze. Jégszírtek közt parányi kis tavasz, sírok felett nyíló kicsiny virág.. . Nincs most az ajkon sóhaj és panasz, csak Istent kérő, forró szent imák. Az égi Szűz csak őt segítse meg, ki gyermek még s már is hajótörött! Gyógyítanák mind azt a csúf sebet, amit az orvos félve kötözött, lesik a láztól tüzelő szemét, nyöszörgő hangja szívük járja át, csókolják halkan puha ép kezét s éltét éltükkel is megváltanák. Enyhül a láz. .. A nagy gyermekszemek csodálva nyílnak s píllantnak körül. . . Hangja megcsendül. . . Fellélegzenek. . . S a fordulatnak mind-mind úgy örül! A kórágyaktól mosoly száll oda, arcát simítják reszkető kezek... Ilyen szívek közt nem leszel soha, te napsugár, — te drága kis gyerek! Andor Károly. A mészhomok téglagyár haszna A váci mészhomoktégla és tetöcserép gyár, melynek részvénytöbbsége tudvalevőleg Hirmann István kezei közt van, a napokban tartotta beszámoló közgyűlését az elmúlt üzleti esztendőről. Öt millió alaptőke mellett 9,968,298 koronát kereseti a gyár 1924-ben. Ha máshonnan nem is, de a roppant kelendőségnek örendő hivatalos lapból megtudtad szives olvasó, hogy a Váci városfejlesztő részvénytársaság április 2 án tarija közgyűlését, rrelyet olyan komolysággal készítettek elő, hogy még alapszabálymódo- sitás is szerepelt a tárgysorozaton. Pedig már mikor a betűszedő kiszedte a közgyűlési meghívót, a Városfejlesztő sorsa meg volt pecsételve! Csütörtökön délután négy órára lezárták a takarékpénztár bejáróját, mert Tragor Ignác elnök közismerten pontos és megnyitja a gyűlést, ha maga van is jelen. Hál’ az égnek, voltak érdeklődök, a kiket a kilincslelen kaput őrző Dániel bocsátott be. Ott ültek szenvtelen arccal, szép sorban az elnök előtt és némánhallgatták a sablonos referádákat, a mik ilyenkor, évi közgyűléseken, úgy hasonlítanak egymásra. Mindent tudomásul vettek, csak Novak Antal, a városfejlesztő örök kritikusa, ült nyugtalanul és már szólni kezdett. Tragor elnök veszi át a szót: — Tényleg, térjünk át a jövőre. És elmondja, hogyan alakult a Váci város- fejlesztő részvénytársaság. Bizony az a gondolat foglalkoztatta alapítóit, hogy vízvezetéket, csatornát épit az öreg varosnak, de a hogy megalakult, kiütött a kommün. Meg se tudlak mozdulni és az is nagy gondot okozott, hogy a takarékkal rendelkező kommunisták előtt elrejtsék a gazdát iannak látszó, de már befizetett alaptőkét. Mire ez az idő elmúlt, pénzünk rohamos romlása miatt nem az alkotások ideje következett el. Az volt a cél, hogy a részvényesek pénzét lehetőleg megőrizzék a romlástól. Ezért konjunkíura-üzietekeí kellett folytatni, liszttel, gabonával, gyufával, borral kereskedni, mely mind távolabb hajtotta kitűzött céljától a részvénytársaságot. Az utolsó esztendők pedig meggyőzték az igazgatóságot, hogy óriási tőkék kellenek céljai megvalósítására, ezzel azonban nem rendelkezik. Itt van, mondja Tragor elnök, egy indítvány. Húszezer részvényből tizenötezer részvény tulajdonosai javasolják, hogy a városfejlesztő olvadjon bele a takarék- pénztárba. Hát, kérem, talán ezt vitatnánk meg. Talán Novák részvényes úrnak van hozzá szava. . . — igen is van — mondja Novák Antal — és azzal kezdi, hogy ő a városfejlesztő sorsát már régebben megjósolta. Ennek kifejezést is adott a múlt esztendei közgyűlésen, de akkor leszavazták. Szerinte nincs szükség nagy apparátussal fentartolt szeszosztályra. Mikor Grünhut József neve népszerűtlen lett, a városfejlesztő sietett nevével s tekintélyével fedezni őt és a város faellátásával lejáratta azt. Mikor azután Grünhutéknak már a népszerűtlenségtől sem kellett félni, visszacsinálták a faűzletet és a városfejlesztő sietett megint visszaadni az uj részvénytársaságnak, a melyben aztán neki lett a legkevesebb beleszólása. Ilyen vállalkozások a kereskedelmi érzék hiányát állapítják meg. Baintner Ernő vezérigazgató iránt személyében a legnagyobb tisztelettel viseltetik, de a ki kiváló katona, az még a kereskedelmi érzékkel nem rendelkezik. Jól tudja — folytatja Novák Antal — bármit indítványoz, a részvénytömeg szavazata elnyomja, mégis, hogy jobban el ne érték telenedjék a részvényesek befektetett pénze, azt kívánja, hogy a Városfejlesztő számoljon fel és a vállalataiért kapott pénzt osszák szét a részvényekre. — Abból negyven százalékot eivinne az állam! jegyzi meg az elnök és most egy kis vita indult meg Baintner Ernő, Novák Antal és ismét Tragor Ignác között. A vezérigazgató főleg azt kívánta bizonyítani, hogy a részvényesek befizetett tőkéje nem veszett el oly mértékben, mint azt Novák állítja, azt konzerválni tudták. Elvégre minden részvényben nagy összegek veszten el. Végűi is szavaztak. Egyhangúlag mondták i<i a Városfejlesztő beolvadását a takarékba, még Novák Antal sem szavazott indítványa mellett, csak lemondólag legyintett egyet a kezével. Az elnök még szólt, hogy „jobb sorsra érdemes“ részvénytársaság immár befejezte pályafutását, pedig ez az öreg város várhatná, hogy fejlődését elősegítsék. Majd ha megint hívja a takarék barátait» erre a nagy célra álljanak rendelkezésre... N. * Néhány percig vártak: Nem volt még délután őt, a mikor a takarékpénztár közgyűlése kezdődött. Ezt is Tragor Ignác nyitotta meg ugyanaz előtt a társaság előtt. A Városfejlesztő határozata fölött kell intézkedni és azt a Pénzintézeti központ igy Írja elő: A takarék- pénztár 3000 koronás részvényeit 4000 koronássá alakítja és a tartalékalapokból minden tízre egyet ingyen ad. Ezt a részvény- tömeget 44 ezer darabra emeli, úgy, hogy minden Városfejlesztő részvényért egy íaka- réki részvényt ad és a takarékpénztárnak 176 millió lesz az alaptőkéje. Senkinek sem volt szava hozzá. Mire az óra elkongfa az ötöt, nem volt már Városfejlesztő, megtörtént a takarékpénztár közgyűlése is, mely igy, rövidesen végzeJ hőt éves leányával.
