Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-10-12 / 43. szám
VÁCI HÍRLAP 3 l/lrad | Ünnepi beszéd, elmondotta RASSOVSZKY KÁLMÁN’ k. r. főgimnáziumi tanár a „Szepesiek asztaltársasága“ október 5-iki ünnepélyén. Az emlékezés oltárán lelkem visszaszáll a múltba, a 48-as időkbe, a mikor „vér folyt a mezőkön és őrtüzektől égtek a hegyek.“ Szép idők voltak azok, a magyar nemzet erőkifejtésénél, a magyar szabadság és függetlenség védelmezésének szépséges napjai! Legjobbjaink sorsa, fájdalom, azért, mert igazainkat védelmezték, a megaláztatás, száműzetés, a börtön, vagy a bitófa. Ez az utóbbi kegyelten sors érte az aradi 13 vértanút is. így lett Arad, a magyar Golgota. Iszonyú nap volt 1849. okf. 6 ka, mikor Magyarország legdicsőbb dáliái, a szabadság legkiválóbb bajnokai az akasztófán lehelték ki nemes lelkűket . . . Október 6 ika azonban csak egyik ki magasló mozzanata annak a hosszú, néma szenvedésnek, melyet nemzetünk Világostól a kiegyezésig átélt. És e szenvedés maga is csak nevezetes állomása annak a négyszázados kálvária ólnak, melyet Mohács óta jár a magyar. Fáj nekünk, mindig is fájni fog ezen évforduló emlékezete : véres árnyakat ás ki a múltak ködéből. De.több is van, más is van, mint csupán fájdalom a mi szivünkben e gyászos évfordulón. És kell is, hogy legyen minden jó magyar szivében! Mert a mennyire fáj az 6 emberi szomorú sorsuk: annyira fölemel, meghat eszményi hűségük az édes haza iránt. A mennyi fájdalom fakad számunkra az ö emberi szenvedésükből: annyi nyereség, annyi dicsőség árad reánk, a magyar nemzetre, az ő önfeláldozó hazaszeretetüknek túl nem szárnyalható példáiból. Rettentő volt az ő nemes életük kioltása! De az ő haláluk nem megsemmisülést jelent, hanem megdicsőülést és diadalt a halálon. A vértanúk halála halhatatlanságot telent: halhatatlanságát nevüknek, halhatat lanságát eszméiknek. Ezért nyereség, ezért diadal és dicsőség a mi vértanúinknak is a halála. A független, szabad, nagy, integer Magyarország volt az ő eszményképük. És ez az eszme, az ő mártír vérük által szentebbé, — a mi hitünk pedig, hogy ez az eszme, győzni fog, — az ő bizonyságtevésük által diadalmasabbá vált, mint valaha! így táplálkozik az ő vérük eszméjéből a mi diadalmas hitünk e szent eszmében. Hisz a kereszténység diadal útja is a Golgotával indul ki s vértanúk sírjain visz keresztül. „Minden dicsőségnek szenvedés az útja.“ (Petőfi.) Október 6-ika tehát nemcsak gyászt jelent, hanem dicsőséget is. De még mást is kell, hogy jelentsen nekünk Módoknak. Mert nem azért haltak meg a mi halhatatlanaink, hogy csak könyeket hullassunk poraikra és a kegyelet virágait szórjuk sírjaikra, hogy csak emlegessük és ünnepeljük dicsőségüket. Többet is várnak tőlünk, másra is köteleznek, minket. Örökségül nemcsak gyászt és dicsőséget hagylak ránk, hanem nagy és fölséges kötelességet is. És e kötelességek hű teljesítését várja tőlünk az ő dicső szellemük. És mi ez a 1 kötelesség? Szeresd a hazádat önfeláldo- I zóan egészen a bitófáig és tégy róla tanúbizonyságot életedben teltekkel s ha kell halálodban véreddel! Ez az évforduló tehát a számonkérésnek is nagy napja, teljesiteltük-e kötelességeinket az édes haza iránt, megtette-e kiki azt, a mit tőle a haza kíván, adlunk-e mi is valamit a hazának, melyért ők életüket áldozták, áldoztunk-e mi is valamit e szegény nemzetért, melynek ők mindenüket odaadták ? És ma, mikor Csonkaországban véreinktől elszakítva, mindenünkből kifosztva leláncolt Prometheus vagyunk s megcsonkítod testünk, akárcsak az amputált ember, levágott tagjainak minden fájdalmát érzi, én mégis azt mondom, testvéreim, bízzatok (mint Mussolini mondta a minap) az igazság diadalában. Nemzet, melynek vértanúi vannak, nem halhat meg! Merítsetek erőt, kitartást, reményi ebből a csodás ezeréves múltból. Ma, a mikor a vértanúk, a hősök emlékét idézzük föl, ünnepelünk, bár gyászünnepet tartunk, erőt, vigaszt és bátorítást akarunk merileni a további küzdelmeinkhez, melyek még ránk várnak. Emlékezünk a régi dicsőséges boldog időkről. Kitárjuk lelkünket, felnyitjuk a szivünket, hogy tanuljunk szeretni lángolóbban, hevülni izzóban, áldozni önfeledkezve, a népek Golgotáját járni alázatosabb lélekkel. Ez a mai nap a nagyok, a dicsők emlékünnepe. Az ö szellemük idézem, fülünkbe hadd susogjanak édes szép dalokat az önfeláldozó hazaszeretetről. Minden fűszálból, mely a vértanúk sir- dombján kihajt, szavak törnek elő s azt kiáltják felénk: tanuljátok meg ti élők mily drága a dicsőség — tanuljátok meg, szeretni a hazát . . . De, M. T. H.l a vértanúktól tanult hazaszeretet csak akkor lesz igazán gyümöl- gyöző és eredményes, ha rendezett. A rendezetlen szeretet eléget, romlásba dönt, a rendezett fölemel, boldogít, üdvöt és boldogságot hoz. Ennek a rendezett szeretetnek fokmérője : az áldozat. Ki mentül többet áldoz, lemond, annál inkább szeret. A hazaszeretet is lemondást kivan és sok áldozatot. Ez az áldozatos szeretet teszi naggyá a hazát, hoz neki üdvöt. S miben kell ennek az áldó zatnak ma megnyilvánulni ? Szorgalmas és mindenek élőit, fegyelmezett, kitartó munkában. A haza jövője, mindnyájunk boldogsága kívánja, követeli, hogy egyéni szeszélyeinkről és kényelmünkről lemondva, megfeszített erőve! dolgozzunk hazánk felépítésében, mindent megtegyünk, a mit csak meg (ehetünk. Gyávának, önzőnek, munkakerülőnek nincs helye közöttünk akkor, mikor élet-halál harcot vívunk, lét, vagy nem lét kérdése forog kockán. Előttünk az idő! Mögölíünk a mull, mienk a jövő. Legyünk urai és ne rabszolgái. Ne legyünk türelmetlenek. A nemzeti feltámadás feltételei: önuralom, önmérséklet, szeretet. Ne feledjük, hogy a gyűlölet, a bosszú döntötte romba a világot, csak a szeretet építheti fel újra. Nem elég a meghall hősök, vértanuk csodálata, hanem valamikép a nyomukba is keli lépnünk, bizonyos kötelességek nehéz, kemény harcát is fel kell vennünk, így leszünk méltók hozzájuk. Meg kell értenünk, hogy a jövö érdeké ben mit vár és mit kér tölünk a jelen. A tétlenség és önérdek nem lehet életelv. — Kitartásra, munkára van szükség az egész vonalon, főleg nemzeti önérzetre. Mert ma, K. Testvéreim!, a mikor az ország eleven testébe hitvány és hazug, de valóságos drótsövények vágnak bele, a mikor nemzedékek vére elfogyott, nemzedékek vagyona elpocsékolódott, egy egész ezer esztendős múltúnk legszárnyalóbb reményei és vágyai porbafulladtak, ma valamennyiünket külön számon kell tartani ezen a szomorú kis területen, melyet úgy rajzollak rá arra a gyalázatos trianoni papírra, hogy ez Magyarország ! Ma mindnyájunknak százszorta magya- rabbnak kell lennünk, magyaroknak nemcsak önmagunkért, hanem azok helyett a szent halottak helyett is, a kik fél Európa sirgödreiben hamvadoznak, azok helyett is, a kik hasztalan virrasztanak a megszállt területek börtönös szuronyos éjszakáiban, mert magyarságuk tehetetlenül vergődik ezer tiitó akadály közepette és nem kapcsolódhatna bele eleven erőnek egy szép, egészséges és szabadságának diadalmas kullúréletébe. Magyar öntudatra van szükség sokkal inkább, mint bármikor. Magyar önérzetre, akaratra és elszántságra van szükség. Ősz- szelaríásra és kitartásra . . . Gazdasági konszolidáció, aranyköltségvetés, külkereskedelmi szerződések, forgalom szabadsága mind szép és hasznos dolgok, de én a szél bömbölő vágtatásá- ban a Hargila sóhajait hallom, Erdély lábbal taposol! magyarságának szivettépő jajkiáltásait, a Duna sejtelmes habjaiban iga* gyöngyként látom a Felvidék magyarságának könyeil, melyet Vág, Ipoly, Garam és Nyílra postáján küldöttek ide 1 Konszolidáció, aranyparitás, nem, ez nem elég, az én lelkem nem nyugszik bele a félajándékokba, nekem az ősrégi csorbilatlan nagy Magyar- ország kell 1 Föl tehál a nagy munkára bűnös ma nemzedéke. Tedd jóvá hibáidat. Előliünk a nagy munka, oly nagy, a milyen még egy nemzedékre se várt. Ti hőslelkü magyar asszonyok, íietek a jövő, ne engedjétek a |övőt. Tanítsátok gyermekeiteket így imádkozni : „Mi Atyánk Isién! mindennapi kenyerünket és Magyarországot add meg nekünk ma“! Ti pedig férfiak töltsétek be leikeleket a cselekvő akarattal. Ütni fog az óra! Nyolc millió magyarság Krisztusban újjászületve várja a jeladást. És ha elharsan a szó, megmozdulnak milliók. Kisanlanl vasgyűrűl? Szivünkben Krisztus, mellettünk az ezer éves jog, erkölcsi igazság, meg a vérianúk! Jöjjön a pokol minden fergetege . . . húzzátok meg a harangokat Kassa, Késmárk dómjaiban ... szóljanak a szirénák a fiumei öbölhajóin ... le ősi föld, vérrel dúsan önlözölt drága föld dübörögj . . . Mert megindulnak a völgyek a hegyek felé és li rablók reszkessetek, mert Jézus nevében száz halál torkába rohanva visszafoglaljuk azt, a mi a mienk volt, marad és lesz, Isién minkéi úgy segéljen 1! ATELIER NALV1NE KALAPSZALON és KALAPTANFOLYAM Elsőrendű modellek Jutányos árak BUDAPEST, IV, Molnár-utca 53, 111. 3.
