Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-11-23 / 52. szám

Harmincharmadik évfolyam 62 szám Vác. 19Í9. november 23 £í&fi*<rtéai árak: helybe* é* vidéke»: egy évre 40 koron*, fíiévrs 20 koron«, aegyedévre 10 koro®*. Efyea szá*» éra hetveis fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Bercsényi Dezső Szerkcsastőség és kiadóhivatal: Gr&f Caáky Kár®ly-át 4. szám. (Iparudvar) Nyilt-iér *s»ra három korosa. Teletoa-szám 17 A Habsburgok. A szörny« viharokat, mit nemzetünk át­élt s népünk'alapvonását, a nagylelkű — vagy könnyelmű? — feledést, mi sem jel­lemzi jobban, mini e név sorsa. Félezer évnek rengeteg gyötrelme és megaláztatása véste a reménytelenség szimbólumaként e nevet a magyar nép leikébe s ma mint valami ásaíag múmia fölirata hangzik. El­temetve — örökre. Nem idéznénk kísérteteket, ha a fővárosi lapokban kiszélesülő polémia nem keltett volna néhány gondolatot s talán oktalan félelmet. Czernin gróf megírta hogy Ferenc Fer­dinand, a kinek kibuggyant vére indította meg a vér-lavinái, mely elárasztott bennün­ket, — »v.yűiölte a magyarokat. S most számosaiy — az igazság nevében — vé­delmére felnek. Védelmük inkább: a hol­takról csak jót! De került-e hazánkra — jó Habsburg kézből? Azt a két szörnyű sirt, a mohácsit és a mait, a melyek trónralépésüket és bukásukat nemzetünk sorsával összekötik, gyászos síri boltként Íveli uralkodásuk kora. A meg nem értés a széreieiienség volt a legkisebb bűnük. S egyetlenegy ki­rály sem akadt közülük, ki mentes lett volna ebben. Az a rettenetes korrupció, a melynek posványából ma próbái nemze­tünk kievickélni, szintén az & bűnük. Arany- nyal és csalfaságga! vették meg Ferdinánd, Lipóí és Mária Terézia karok és rendek szivét a írónöröklé.si törvények elfogadá­sára. Milliót és milliót szórlak szét az „al­kotmányos" kormányzás idején a gyönge lelkű magyar nép megvesztegetésére a szabadelvű kormányok, csakhogy a Habs­burgok nemzetellenes, dinasztikus politiká­jának mázt adhassanak. Nem logikai következménye-e ez a sir, a mely ma tátong előttünk, annak, a mely­ből szintén nem tudtunk a magunk erejé­ből feltámadni? Nem kellette olyan or­szágiás meiieií ide buknunk? A közel hónapok fogják eldönteni Magyar- ország államformájának kérdésével hazánk jövendő sorsát. Négyféle lehetőséget rebes­getnek: a köztársaságot, angol herceget, József főherceget, Károlyt, illetve Ottó fiát. A legkevésbbé valószínű ma a Károly-féle kombináció. De csak ma. Mert nem hihető, hogy a volt császár-király a teljes csönd beálltával meg ne kísérelje, hogy vissza­szerezze legalább a veszett fejsze nyelét. S erre van is néhány magyar főúr jóba­rátja, a kiknek segítségével bizonyára tud pártot is szerezni ebben a sok minden le­hetetlenségre is kapható Magyarországon. S ez nekünk nagy baj lenne, mert a Habs­burgok még roppant gazdagok s a magya­rok még mindig — magyarok. Tehát úgy kell döntenünk, hogy minden ilyen kísérletezés lehetetlenné váljék. A háború rettenetes tehertételeivel szemben j ne engedjük megsemmisülni az egyeben j jót, hogy váratlanul örökre megszabadul­hattunk a Habsburgoktól. Nélkülök majd visszaszerezzük azt is, a mit miattuk vesz- i tettünk ei! Cn. Ünnepi Te iDeasam?. A megszálló ellenség visszavonulása és az önálló nemzeti hagseregnek az ország szivébe való bevonulása alkalmából Vác város lakossága ünnepi hálaadó istentisz­teletet tart ma d. e. 9 órakor a székes- egyházban, melyre az összes hatóságok és testületek hivatalosak. Az ünnepélyes Te Deumo‘ dr. Baksay Károly c. püspök, az ünnepi beszédet pedig Kolossváry Mi­hály preiátus mondja. spoHteg^esiüet si|sr=í£ !3Í8afc ©di ara afgán* ól. Éppen húsz esztendeje, hogy néhány nagyon lelkes sporíbftráí megalakította a Váci Sportegyesüietet. Szemünk előtt nőtt nagyra, országos nevet szerzett, míg le nem tört a háborúval, mint minden más sportot űző egylet. Az ifjúság agilitása azonban elsőnek hozza rendbe a sok dicső napot éli sporttgyieíünkeí s már is gyűlést tartottak, hogy miként támaszthatják fel, régi fényét mint adhatják vissza. A hatá­rozat az, hogy előbb megtudják, kik akar­ják a sporíegyleí feltámasztását s azután közgyűlést hívnak össze, melyen a jöven­dőre hoznak határozatokat. Bizonyos, hogy a sporl lelkes hiúéi még nagyobb számban fognak jelentkezni, mert a magyar „Sokol“ Magyarország visszaszerzését jelenti majd.- Az iparudvarban levő régi sporiheiyiséget már is nagy áldozatkészséggel és ifjú buz­galommal renoválták, boldog örömmel je­lentjük, hogy a Váci Sporíegyesüleí élni akar és élni fog talán még szebb időket, I mint a múltban. | Holnap ars órákat visszaiggaxitam. • Az oláhok nem engedték meg október- j j ben, hogy visszatérjünk a régi időszámi- : j tásra. Most, mikor a csapatok elvonultak, j j a kormány kiadta rendelkezését, hogy e j hó 24-én reggel három órakor az érákat ! egy órával vissza keli igazítani. Az óra- \ visszaigazitás folytán vasúti menetrendünk j nem változik, ellenben a hajómenetrend ] igen. rneiyrői más helyen szólunk. ISaissiirfier ©2sr>e£ie@ Bnsegwáii saz áSloiBBásparaRCsnofkságtóS. Attól a helytől, a hol oly sokai használt városának nagyon nehéz körülmények kö­zött, megvált Bainíner Ernő huszárezredes: lemondott a katonai állomásparancsnoki tisztjéről, melyei augusztus másodikétól önfeláldozó buzgalommal viselt. Utóda Pintér Jenő huszárezredes, ki eddig is is helyettese volt. Baintner Ernő vissza­tért a takarékpénztárba. Bk iäceumist elfaaSsísar&ották. A liceum-egyesüleí tegnap, szombaton tartotta volna első felolvasó estélyét a Kúrián, melyet a lot. körben társas va­csora követett volna. Az előadást azonban egy héttel elhalasztották és e hét szom­batján tartják meg. & míniizter ircx&m segít a wáa*aa kö^éielmezéséc?.' A mit eddig a város vezetői a lakosság közélelmezése terén tehettek, azt a kör­nyékbeli nagybirtokosok támogatásával minden állami és vármegyei segítség nél­kül tették. A vidék azonban már teljesen kimerült s a vetőmag nagy részét is el­vitték, hogy kenyeret adhassanak a váci népnek. Ezt belátta a megszálló csapatok parancsnoka is és kieszközölte, hogy Hat­van és a Tisza között száz vagon gabonát vásárolhat össze Vác városa lakosságának ellátására. A nagy vásárra már minden készen volt, de a terv kútba esett az oláh csapatok elvonulásával és ma megint nincs lisztje Vácnak, hiába megy sürgöny, sür­göny után a közélelmezési miniszlernek — még csak nem is válaszol rá. Csodá­latos, hogy mig a környék több községe a megszállás ideje alatt vagonszámra kapta a gabonát, most is van értesülésünk arról, hogy egyik-másik részére rekvirálnak, Vác húszezer lelke nem érdekli a közélelme­zési minisztert .és saját sorsára hagyja : boldoguljon, éljen úgy, a hogyan íud. No­vak polgármester felkereste Agoraszíó al- ispání. a ki megértette a város kétségbe­ejtő helyzetét és azt kérte, kutassa fel a város, hol van Pestmegyében nagyobb mennyiségű gabona, hajlandó azt nekünk kiutaiványozni. Öt-hat községben, termé­szetesen jó távoi Vácíól, találtak is gabo­nára a város megbízottai és nincs kétség benne, hogy az alispán utalványával segí­teni is akar nehéz helyzetünkön. Csak az a kérdés, hogy a mai közlekedési viszo­nyok mellett eí tudják-e majd szállítani, máskép: a közélelmezési miniszteri nem­törődömsége, az alispán jóindulata mellett lesz-e a közel jövőben Vác lakosságának kenyere ? Csak Január bégéin választunk l A Friedrich-kormány újra kiirta a nem­zetgyűlésre a választásokat, a mint az olá­hok elvonultak. A rendelet szerini decem­ber 21-én kellett volna mindenütt a vá­lasztásokat megejteni. Vácon már huszon­egy kerületre osztották a várost, hogy összeírják a választókat, mikor a szom­bati újságok megérkeztek és hirt adtak a. páriközi értekezletről, melyet a dezignáit miniszterelnök vezetése alatt tartottak a belügyminisztériumban, hogy közös meg­egyezéssel jövő év január 20—30-ika közé helyezik a nemzetgyűlési válaszlapokéi. Pedig a pártok szervezkedéséről akartunk már Írni. De hát erre a hirre a nagy ké­szülődés alább hagyott. Csitulj szivem! majd csak eljön a nagy nap, mikor vá­laszthatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom