Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 2-57. szám)

1918-10-06 / 41. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Nagy áresés a borpiacon. Jem a boráraK esteK.hanem a musté Nincs vevő — A Kormány árat sabott meg — A gazdáK pincébe raKjáK az uj termést.) Az uj borárak sehogysem tudlak kiala- ilni, nemcsak nálunk, de országszerte ?hol. Borkereskedőink most az egyszer ivételesen sem tudtak árakat mondani, a 3ci szövetkezet borcsoporfja, mely más i/ekben körülbelül a megállapodott normál­rakat képviselte, kijelentette, hogy a váci orokat befogadja, de egyelőre árakat nem tond. Teljes tájékozatlanság jegyében indult leg Vácon a szüret, pedig körülbelül zer holdról szedik a termést és igy sok záz gazda van érdekelve a borárakkal, kkadt ugyan néhány kötés, de ezek igazán ritka holló jegyében köttettek. Hallottunk így nyolc koronás vételről, egy hat korona letvenöt filléres nagyobb üzletről, melynél illitólag a vevő már ötvenezer koronát gért, hogy az eladó lépjen vissza. De ezek is a többieladások nem az igazi képét adják i helyzetnek, mert úgy áll ma, hogy a nelyik szőlősgazda 3—4 koronáért ajánlja íladásra mustját, nem talál vevőre. Nem- ;sak Vácon, de bárhol az országban. Mi okozta ezt a páratlan áresést Magyar- arszág borpiacán? Néhány hete még 9 —10 koronás árakról beszéltek és ma három koronán is nehéz vevőt találni? A másik, később megvitatandó kérdés, miért muto­gatták szinte kárörvendően egyik nemrég alakult váci borkereskedelmi társaság tiszt­viselői a délvidékről kapott sürgönyöket, hogy ott három koronáért lehet mustot vásárolni ? A választ könnyen meg lehet találni a mai nemzetközi helyzetben.Bulgária letörése után a délvidéken, Erdélyben mindenki a magyar front felállítását várja. Szabadságon volt ez.en a vidéken sok eze'r katonánk, a kik elmondották, hogy hogyan járt Olasz­ország elfoglalt része. Ebből okulnak Ver- sec, Pancsova, Marosvásárhely nagy bor­termelő környékén és a tapasztalatokból jól tudják, hogy jobb ma a sűrű három korona literenkint, mint a bizonytalan 8—10 korona és ha kell, adják olcsóbban is, mert jöhet az olasz-angol-francia-szerb-görög sereg és ép úgy ingyen viszi el a pincék tartalmát, mint ahogyan a mi katonáink el­vitték Olaszországét. Magyarország határaihoz közeledő ánlánt hadseregek és Romániában való abszolút bizalmatlanság törték le a borárakat Magyar- országon, a hol még egy hét előtt is csúnyán leromlott pénzünket akarták megjavítani az uj terméssel. E páratlanul álló áresés érthető konster- nációt keltett országszerte a szőlősgazdák körében, de a nagyborkereskedők öröme rövid ideig tartott: tegnap megjeleni a kor­mányrendelet, hogy a hadsereg részére öt korona ötven filléres áron vihetnek el bort azoktól, kiknek száz hektónál több termett. A kinek pedig száz hektónál keve­sebbje van, az is felajánlhatja termését ezen az áron a hadsereg részére. Roppant meglepetés ez a közvetítő keres­kedelem részére, mely hogy csak a közeli példa mellett maradjunk: múlt évben 3—4 koronás áron megvette az ország mustját és ma 10 koronán felül adja. A délvidéki hírek a két hét előtti szilárd árakra nekik nagyon kapóra jöttek, megint 3—4 koronás áron vásárolnak a nagyon megijedtektől, de egy kocsmárosnak sem Írják körleve­lüket, hogy miután a mustárak lementek, a szolid kereskedelmi árakon 5—6 koronáért adnak bort. A szőlősgazdák azonban most már tud­ják, hogy milyen az irányár. A katonai kincstár öt korona ötven fillért ad lite­renkint, a melyik kereskedő ennél alacso­nyabb árt igér, a ki teheti, borát lepincézi és várja nyugodtan az uj esztendőt, mely mindig megjavította a borárakat. Most az egyszer még külön oka is van a szőlő­termelőnek a spekulálásra: a magyar em­ber akkor is, ha háború van. akkor is, ha béke lesz — bort iszik. Kisparti János dr. halálhíre. Csütörtökön -- mint mondani szokás — futótűzként terjedt el a városban, hogy dr. Kisparti János kegyes tanitórendi tanár Budapesten meghalt. Az ő nagy munkás­sága, melyet Vácon kifejtett s melynek hiányát ma is érzi a város társadalma, jutott mindenkinek az eszébe és részvét­tel beszéltek mindenfelé az ifjú paptanár gyors elmúlásáról. Egyik munkatársunk nem ült fel a hióbhirnek, ellenkezőleg: vonatra ült és bekinlódolt Budapestre, ahonnan örömmel hozta a hirl. hogy Kis­parti dr. nem hogy nem halt meg, de nem is beteg. Ha igaz az a közmondás, hogy .akinek halálhírét keltik, hosszú életű lesz, a magyar közoktatásnak sokáig érdemes tagja marad a nagy munkásságú Kisparti János. Elmentek az osztrák gyerekek. Bármennyire magyaros vendégszeretettel tartottuk is el a hozzánk nyaralásra érke­zett német gyermekeket, mégis sokan „hála isfen“-t mondottak, hogy megszabadullak tőlük, bár komolyabb kifogás magavisele- letük ellen emelhető nem volt. Népünk sze­reidébe azért nem tagadta őket, mert né metek voltak.Hja! a magyarnak elég oka volt hogy ne sz°resse a németet.Másodszor azért — s ennek nem a gyermekek, hanemanyaral- iatást rendezők voltak az okai — mert az ígéri élelmicikkeket vagy egyáltalában nem, vagy nem a rendes időben kapták meg s igy nehéz élelmezési körülményeinket még bajosabbá tették. Elvonulásuk a sikeínéma- intézelböl történt a magyar nemzeti lobogó alatt. Bosszantó az elvonulásban az volt, hogy bár magukkal nem hoztak fekete­sárga zászlót, — mert a bevonuláskor ilyet nem láttunk — távozáskor azonban már volt ilyen zászlójuk s azt büszkén lobog­tatták a menet közepén. Miért tették? Mert a magyar király nyaraltatta őket és ezért a nyarallalásért az osztrák császárnak kívántak hódolni. A vezetők azonban ezt nem vették észre. Hadigondozók alakuló ülése ma délután 4 órakor lesz a városháza tanácskozó termében. A hadigondozás fel­adatairól dr. Preszly Elemér kormánybiztos fog előadást tartani. Kálló Antal takarit. A legérdekfeszitőbb betörés idején nem folyt olyan lázas munka a rendőrségen, mint most, hogy az uj rendőrkapitány ki­nevezésének hire megérkezett. Azóta gyor­san bonyolódnak le a legeltemetettebb ügyek, a legöregebb hálrálékok is elökerü nek, sőt napvilágra kerülnek a legmolyet- tebb rendörbluzok is. Mindez csak azért van, hogy az uj rendőrkapitány rendet találjon s abban a hiedelemben ringassa magát, hogy ez a múltban is min­dig igy volt. Igaz ugyan, hogy Kálló Antal mindig fennen is hangoztatta, hogy a rend­őrségen minden rendben van, de mi nem hisszük, hogy a mostani nagy takarítás dacára is rend teremtődjön oly rövid idő alatt, a mi még hátra van az uj kapitány megérkeztéig, mert 25 év rendellenségét ily hamarosan rendbe hozni nem lehel. Serényen folyik a jegyzés a gőz­fürdő részvényeire. Örvendetesen adhajuk közzé, hogy az olyan hűvösen fogadott gőzfürdő alapítás terve kezdi közönségünk érdeklődését meghódítani. A részvényjegyzés, mint erről meggyőződtünk, igen szépen halad s kö­zeledik ahhoz, hogy a részvények fele je­gyezve legyen. A kisemberek s a kislöke vállalkozó kedvét mutatja, hogy a részvé­nyek legnagyobb részét ezek jegyezték. Nem látjuk azonban a jegyzők között a várost, mint erkölcsi testületet, melynek közegészségi szempontból elsősorban kel­lene lenni az alapítók közölt. A Pannónia Mozgóban értesülésünk szerinte hó 12-én és 13-án Vajda László és Török Gyula pompás négy fel- vonásos vigjátéka, „A kis lord“ kerül be­mutatásra, a melyről a kritika legmelegebb hangján kell szólnunk, a mikor azt a kö­zönség figyelmébe ajánljuk. A darab rész­ben Amerikában, főleg azonban Anglia egyik leghatalmasabb főurának pazar pom­pával berendezett palotájában játszódik le s a mellett, hogy meséjével sokszor meg­kacagtat, remek díszleteivel állandóan gyönyörködtet, A Pannónia Mozgó mint mindig, úpy ezúttal is disztingvált Ízléssel választotta meg darabját, a minek köszön­heti, hogy filmjei állandóan telt házak előtt játszódnak le. Páratlan ujságsiker a Képes Újságé. Nem is csoda, mert min­den sora és képe szokatlan és érdekfe- szitő. Szenzációs, tudományos cikkek, ka­landos történetek, borzalmas pillanatok minden számban. A ki egy negyedévre 10 koronával előfizet, ingyen kapja meg a Képes Újság szenzációs jövő évi naptá­rát. Egyes szám ára 80 f. Kiadóhivatal V., Vilmos császár-ul 78. 1­A szerkesztő távol léte alatta szer­kesztésért felelős : TÄUBER FERE HC, ZÁBORSZKY ÁRPÁD. Nyilttér. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak a rokonoknak, kedves jóbarátoknak és ismerőseinknek, vala­mint a Váci I. ált. ipartársulatnak, kik szeretett jó férjem, illetve édes jó apám temetésén részt vettek és fáj­dalmunkat enyhíteni iparkodtak, ez úton mondunk hálás köszönetét. Vác, 1918 október 5. özv. Schmidt Fér énen é Miokovich Antalné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom