Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 2-57. szám)
1918-09-01 / 36. szám
tiarmincRettediH évfolyam 36. sz&m. Vácr 1918 szeptember 1. VÁCI HÍRLAP Politiüai lap, megjeleniK szerdán és vasarnap. ülötizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Az uj tanév kezdetén Irta: Rassovszky Kálmán. Az ötödik háborús iskolai év küszöbén állunk. Ötödik éve már, hogy a magyar és német faj legkiválóbbjai küzdenek az egész világot jelentő ellenfeleinkkel; ötödik éve, hogy özvegyek, árvák siralma lölíi be a kulturvilágot. Az egész emberiséget leköti ez az óriási küzdelem, megfeszült figyelemmel kisérjük e titáni harcot, szivünk és agyunk odakünn van a küzdők között. Az élethalál harc, melyet ma nemzetünk a haza szabadságáért, épségéért folytai, az az óriási küzdelem, mely a legendás hősök százezreinek kiomiö véréi kívánja áldozatul, a magyar kuiíura jövőjéért is folyik; azért a magyar kultúráért, mely nélkül szabadság és önálló nemzeti léi nem képzelhető. A magyar szent korona drága kövei csak nemzeti kultúránk fényében ragyognak és ez a fény oly intenzív, oly erős, hogy visz- szaverődése életet és örömöt fakaszt mindenütt, ahová eljutott: a politikában, a társadalomban, a családban és iskolában egyaránt. Az iskolán kell kezdenem, hiszen ez a bölcsője kultúránknak: benne van a garanciája politikai, társadalmi és sokszor családi életünknek is. Sőt tovább megyek. Az iskolában nő fel a nemzeti erkölcs s vele a nemzet hite, reménye, jövendő boldogsága.Ottnő naggyá, ott válik megingathatatlanná a bizalmunk a nemzet örök életében. És ez jól van. A klasszikus görög nép nem aratott nagyobb diadalt a perzsa kolosszuson, mint a magyar vitézek az északi óriás milliós seregein és a nemzet szinevirága azt a hadi művészetei,melyben mindenét kockára tenni és feláldozni tudja, ©if tanulta az iskolában, a magyar szabadság és a magyar kultúra szent templomában. Iskoláink jók, mert a namzef etikájának, a nemzet kultúrájának erős várai. Iskoláink jók, meri hazafias szellemtől áíhatoítak és magyarok, iskoláink jók, mert nemzeti hagyományainkon nevelik az ifjúságot, hogy istenfélő és becsületes, törvénytisztelő és királyhű, művelt és emberszerető s hazafias önfeláldozásra képes iegyen. A mostani háború fényesen igazolja, hogy nem a számbeli túlsúly, hanem inkább az erkölcsi fölény az, mely a jelenlegi mérkőzésben diadalra számíthat. Már pedig ezt tagadhatatlanul az iskolák komoly munkájának lehel csak betudni. Az iskola munkája pedig nagyon meg van könnyűvé, ha a család jóakaró örömmel kiséri a tanár és tanító működését s abban segédkezik is azáltal, hogy a gyermeket rászorítja a leckék megtanulására és a feladatok pontos elkészítésére. Azonban — sajnos — igen sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a szülők nem igen törődnek azzal, vájjon a gyermellük elvégzi-e azt, a mit a tanítója felad neki, sőt sokan nyíltan is hangoztatják azt a ferde felfogást, hogy a gyermek azért jár iskolába, hogy ott tanulja meg a leckéjét. Az iskola iránt való érdeklődés a legtöbb szülő részéről csak az év vége felé nyilvánul meg, a mikor is épen az a szülő szeretné folytonosan feleltetni gyermekét, a ki otthon legkevesebbet törődik azzal, hogy az év folyamán hogyan is tanúit a gyermeke. Igen nagy baj, hogy sok szülő azon hitben van, hogy teljesen eleget tesz szülői kötelességének, ha gyermekének élelmezéséről és ruházatáról ahogy úgy, gdndoskodik; de azt figyelmen kivül hagyja, hogy talán a lelkét is kellene nevelni, a mi pedig az emberben az Isten képmása. A iskolának évekre men® fáradozását, nagy munkáját tönkreteheti a család, ha az iskola munkájáról gáncsolólag, kicsinylőleg beszél s a helyett, hogy segédkezet nyújtana, ellenkezőleg keresztültörhetetien akadályokat gördít az iskola működése elé. Lássa be már egyszer minden szüiő, hogy az iskolának és családnak karöltve kell haladnia a gyermeknevelés nehéz, de magasztos munkájában s a ki az iskola munkájának eredményét szándékosan meghiúsítja, az saját gyermekének jövőjét, boldogulását akadályozza meg. Bárcsak minden szülő gyermeke érdekében oda törekednék, hogy az a jó mag, melyet a tanító ®z iskolában elhint a gyermekek leikébe, akadálytalanul virulhasson és a várakozásnak megfelelő gyümölcsöt teremjen. Ez igen fontos feladati k a szülőknek, mellyel nemcsak gyermekeik egyéni boldogulását, hanem az édes magyar hazának felvirágzását is előmozdítják. A jövőben is sok mindenre kell tekintettel lonnie az iskolának, de főleg két mozzanatra kell kiterjesztenie figyelmét. Ezek már a múltban is figyelemben részesültek, de ezután még fokozottabban kell fejlesztésükre ügyelni. Az egyik: az értelemtől irányított, de erkölcstől szabályozott akarat, másik: az önzetlenségben nyilvánuló jellem. Az előbbit röviden úgy lehet nevezni: bátorság, az utóbbit: szeretet. Az első, — ha az erkölcsöt kizárjuk — kíméletlenül tör előre, célja érdekében öl, rombol és pusztít, a másik rendez, épil és ápolva melenget. Az pokollá változtatja a földi tereket, emez a pusztítás nyomában békés otthont nyújt az oltalomra, támogatásra, segítségre szorulóknak. Amaz a sátán műve, ez az angyalé, pedig mindkettő egy és ugyanaz: az ember. Ezt a sátánból és angyalból alkotott embert kell úgy ápolnia, fejlesztenie és erősítenie az iskolának, hogy a sátáni vonások mindinkább csökkenjenek és mind általánosabban nyilvánuljanak meg az angyali jellemvonások. Az előbbi cél érdekében ezentúl nagyobb figyelemre kell méltatni az erkölcsöt, az utóbbit tekintve pedig annak belátását, hogy minden ember felebarátunk, kivel jói kell tennünk. A tanítás- nevelés föltétien jelenlőségű munkája igen nagy területen oszlik meg. Kiki legye meg a maga helyén kötelességét. Ennek pedig első és főszabálya: a kicsinységeknek látszó dolgokban legyen mindenki otthonos, pontos és kötelességtudó. Ha iskoláinkból értelmi, erkölcsi és testi tekintetben harmonikusan kifejlett nemzedék kerül majd ki, nincs az antanttól számunkra tervezett pokolnak olyan kapuja, melyet iskoláinkból kikerült vitéz fiaink át ne törnének, össze ne zúznának, beláthatatlan időre meg ne semmitenének. A háborúval kapcsolatban ilyen irányú tevékenység legyen a magyar iskoláknak első és főcélja. A harcok fényes eredményeinek fokoznia kell a munkakedvet tanítókban és tanítványokban egyaránt. Vitéz hőseink példája szolgáljon buzdításul szebb eredmények elérésére az iskolában. A tanító használja föl a sikerben rejlő erkölcsi erőre utalás hatalmas segítő eszközét, a fogékony tanulók elméje és szive szivesen fogadja JRÖfckat magába. Eredményesebb munka folyik majd ily módon az iskolákban, mint valaha és fiaink jiítünőbb készültségről tanúskodnak majd a csatamezőkön is mint bármikor. S ha elkövetkezik az iskolai év vége, Isten segítségévei ellenségeinken aratott győzelem, fon majd koszorút egy békés jövendő szebb napjaiban a rá érdemeket szerzett iskola- mesterek fáradt homlokára is! Bádcs Ernő, Czermann József emlékezete. Négy esztendeje, hogy a város társadalmából eltűnt Bárdos Ernő városi tanácsos, Czermann József, kir. adótiszt. A város első hősi halottai voltak, kiknek halála megrendítette társadalmukat. Szeptember 7-én lesz elmúlásunk évfordulója, ezen a napon reggel félnyolc órakor gyászmise lesz lelkiüdvükért a felsővárosi plébánia-templomban, mint eddig minden évben volt barátaik és tisztelőik jelenlétében. OsztáHyföraökok a főgimnáziumban. Schandl Miklós igazgató elnöklete alatt az 1918/19. tanévre e héten alakult meg a főgimnázium tanári kara. Osztályfőnökök lettek: az í. a) osztályban Szűcs Lajos, az I. b) osztályban Chura József, a Il-ban Bertalan István, a Ill-ban Agárdi Gyula, a IV-ben Dragos Károly, az V-ben Divényi Gyula, a VI-ban Pesovár Ambrus, a Vll- ben Rozs Lajos és a VIÍI. osztályban Zsigmond János. kinevezés. A király dr. Ströszner Béla főíörzsorvosf, városunk fiát, első osztályú főtörzsorvossá nevezte ki.
