Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-08 / 49. szám

V A C1 HÍRLAP nyokból fedezték s ezekből még hatezer (6000) koronát takarították meg, amelyet helybeli háborús jótékony célra adnak. Fiigge tlens égi párt kör megnyitás. Külön meghívó nélkül, csak a Váci Hír­lapban közölt felhívásra jelentek meg va­sárnap délután a Kereskedő ifjak körében a város függetlenségi- és 48-as érzelmű polgárai igen szép számban, mindmeg- annyian tekintélyes szavazók, hogy meg­alakítsák a függetlenségi páríkörl. Sáfár Béla pártelnök betegsége miatt nem vehe­tett részt a megalakuláson s igy hjyelte Révész Béla társelnök nyitotta meg az ülést hazafiasságtól izzó beszédével, mely visszapillantás volt a múltra s ismertetése a város és a kerület függetlenségi pártja történetének. Utána dr. Preszly Elemér beszélt, aki a pártkor céljáról, annak szükségességéről szólt s arról, hogy a függetlenségi eszmék és törekvések hirdetése, megvalósítása mennyire kötelessége minden hazája! sze­rető magyar embernek, ar üt ieginkabb bizonyít a mi világháborúnk, amikor ma épp úgy kell harcolnunk belügyeinkben osztrák szomszédainkkal saját leiünkért, mint az ellenségeinkkel A cseh törekvő sek, az osztrák szükkeblüség és követe- löd/.és mindinkább igazolják a 48 as esz­mék jogosultságát, amiért össze keil fog­nunk s erős akarattal, kitartással együtt, működnünk, hogy diadalra vigyük azokat. Hetenkiní egyszer, vasárnaponkint jöjjünk össze a p; rtkörben, a hol a reánk váró nagy munkákat megbeszélhessük s egyöntetűen működhessünk mindenben, ahol mint pártra szükség van és lesz reánk. Íme itt áll előt­tünk a példa: December hó 22-én megyebizoltsági tagot választ a kö­zépvárosi kerület. Mi függetlenségiek a háború alatt szüneteltettük a pártpolitikát. Amikor Bárdos Ernő meghalt és a mun- j kapárt az ő jelöltjét álIitolta oda a függet­lenségi megyebizoltsági helyre, mi nem vettük fel a párttal a harcot, mert a háború alatt nem akartunk egyenetlenséget szítani. Most a munkapárt ismét egy nagyon is exponált tagját, Váró Károlyt léptette fel ebben a városban, ahol tudvalevőleg több­ségben van a függetlenségi polgárság. Mese beszéd az, hogy a vármegyei tagság nem politikai tisztség, hiszen mindenki tudja mi ment végbe Peslvármegye szék­hazán csak a közelmúltban is. Ebből a mostani választásból is erősen pártpolitikai kérdést csinált a munkapárt, annyira, hogy a vármegye volt főispánja is melegebben érdeklődik a kimenetele iránt. Szervezked­nünk kell tehal nekünk is, nyíltan, férfiasán, bátran s jelöltünk, Szommer Gyula, a füg­getlenségi eszmék régi és törhetetlen har­cosa érdekében össze kell fognia pártunk­nak, mert ha elveszítjük a küzdelmet, nem azt fogják majd mondani a váci munka­pártiak, hogy Sommer bukott meg, hanem hogy a mi pártunk veszítette el talaját Vácon. Ha már belekényszerilellek, ne sze­mélyi küzdelmet folytassunk a mostani vá­lasztásnál, hanem a zászlónk becsületéért vívjuk ki a győzelmet. Preszly képviselő nyílt és egyenes be­szédét nagy tetszéssel fogadták a megje­lentek s amikor utána Sommer Gyula szó­lalt fel, tanúbizonyságot téve politikai hit­vallásáról, megindult a vita a közeledő választás részleteiről és taktikájáról. Min­dezeknek megtárgyalása után Révész Béla a szép számban megjelenteknek hálás köszönetét fejezve ki, zárta be az ülést. A pártkör-megnyitó gyűlésnek jelenségei pedig jó hatással voltak a polgárságra, mert nem titkolták az emberek egymás előtt, hogy bizony itt van már az ideje an­nak, hogy a függetlenségi- érzelmű polgár­ság is szervezkedjék, ne rejtse véka alá érzelmei!, a mi bensőjében van, merje azt bátran kifejezésre juttatni, ne titokban legyen negyvennyolcas, hanem hirdesse azt bá'ran, .nyíltan, meggyőződése szerint büszkén, semmitől sem félve, senkitől sem meghunyászkodva. Jól esett látni az eddig is nyílt függetlenségieknek, hogy ott voltak velük együtt a máskor még csak. érzelme­ikben való, de tetteikben felénk független­ségiek, olt voltak a régi váci ős-független ségiek is a kis iparosok, földmives-gazdak, hivatalnokok mellett. A pártkor ügy látszik alkalmas helye lesz annak, hogy ott min­den politikai és társadalmi ügyről nyíltan és bátran tárgyalhassanak az emberek s ahol majd nem kell félni, hogy az ellen­kező véleményűek haragjának, bosszúállá­sának lesznek kitéve szabad, független, egyenes gondolkodásukért. A háború alatt egyelőre a Kereskedő ifjak Körének nagy­termében fogja a párt értekezéseit tartani, egyelőre ott les/, a pártkör s csak háború után akar egy állandó, külön körhelyiséget berendezni. Halálozás. Egy végtelenül kedves, minden ismerőse és tisztelője által nagyrabecsüll, volt váci előkelő úri családot érte a súlyos csapás, a mikor a családnak mindenkor hű táma­sza, liptószenfandrási báró Andreánszky István nyug. államtitkár, Nógrádvármegye bizottsági tagja, több bel- és külföldi rend­jel tulajdonosa szombaton délben, jóságos és munkás éleiének 75-ik évében hosszas betegség és a halotti szentség felvétele után Alsópefényben örök nyugalomra hunyt* lé szemeit. A megboldogult báró éveken keresztül Vácon lakott a közszere­tetben lévő családról elnevezett „báró Andreánszky“-villában, mely a háború óta a család jóságából a beteg és üdülő ka­tonáknak volt enyhülést adó kórháza, s itt Vácon őt mindenki szeretetteljes tisztelettel s nagyrabecsülésével vette körül. Az el- húnyt államtitkár hamvait Alsópefényben kedden délután szentelték be a római kát. egyház szertartásai szerint és szerdán dél­előtt 1 1 órakor helyezték örök nyugalomra a kétbodonyi családi sírboltban. Nyugodjék békében! Fegyintézet! Beikészi megbízatás. A m. kir. Igazságügyminiszter a váci kir. orsz. fegyintézetnél a rk. bejáró lelkész! teendők ellátásával dr. Széli József vác- felsővárosi segédlelkészt, szemináriumi tanárt bízta meg. Hősi halál. A váci vöröskeresztegylet kórházában vasárnap éjjel maláriás kimerültség követ­keztében hősi halált halt egy katona. Pap István tahitótfalusi születésű, ref. földmives, 34 éves, cs. és kir. tíizérezredbeli népfel­kelő tüzér volt az elhunyt, kinek holttestét családja átvitelié Tahilótfaluba, ahol szer­dán temették el. Emléket Bárdos Ernőnek! „Nyolc krajcár napi zsoldomat össze- rakosgallam s abbó} küldöm a csekély két koronát, a mit vegyetek úgy, mint amilyen jó szívvel adom a hazáéU hősi halált hall szegény Api hamvainak haza­hozatalára,“ irja így egy beteg katona, Pochmayer András cs. és kir. 52. gyalog­ezredbeli önkéntes-káplár a beszterce­bányai rokkantak gyógyintézetéből. Nehe­zen leéli nélkülöznie a csekély két koronát a betegen fekvő bajtársnak', de többet ér ez nekünk, mint talán egyeseknek a nagy bankói! Befolytak még a Bárdos-alapra újabban : G. A. és neje, Kubinyi Géza, Schmidt Ferenc, Zilzer Adolf, Olaj Ferenc 10—10 koronája és Pochmayer András 2 koronája Eddigi gyűjtésünk összege: 1570 korona 50 fillér. Első mise. Péterfi József Rezső erdélyi egyház- megyei végzett r. kai. teológust gróf AAaj- láth Gusztáv püspök november hő 25., 26. és 30-án szentelte fel pappá s a váci szü­letésű ifjú lelkész tegnap, Mária szeplőte­len' fogantatása ünnepén mondotta első miséjét a fehérek templomában. Az újmi- sés r. kai. lelkész még egészen gyermek korában árvaságra julolt s attól fogva Ha­raszti Ernő városi állatorvos vette atyai gondozása aiá, ö neveltette a szegény­sorsú, de kitűnő tanuló árvái, ő taníttatta ki s támogatta anyagilag, erkölcsileg egy­aránt s ma az izr. vallási! jőltevőné! bizo­nyára csak a hálás neveltje boldogabb, a mikor első szentmiséjét elmondhatta. A váci gyógyszertárak közül december 9-én Szigvárl János vá­rosi gyógyszertára áll n\ilva a közönség rendelkezésére. Felülfizetések a rokkantak karácsonyfájára nov. 24-én rendezett müvészestélyen: Gróf Csáky Ká­roly megyés püspök, Szalay Gyula, Schön- vald Kabos 200—200 K, Fördős Vilmosáé, Horganyhengernui igazg., Lobi Ármin, Hu­szár Elemér 100— 100 K, gróf Ráday Gedeon 80 K, Kállav Ubul, Gosztonyi Miklós, Gosz- tonyi Tibor, Patay Tibor 50—50K, dr. Preszly Elemér, dr. Forgó Kálmán 40- 40 K, Ivánka Pál és családja, Gróf ODonell százados, Hochfeldtr Mátyás 30 — 30 K, dr. Zádor J. ,Lampert SJ Gosztonyi P. 25—25 K, Csi- csery Géza, Simontsits Elemér, Reiszmann Gyula, özv. báró Boxbergné, Grünhut Jó­zsef, Schandl Miklós, dr. Grósz Ármin, N, N., Rády József, Kerékpáros hadnagy, Görlz Konstanlinné, Zalánfíy Károlyné, Bauer Gyula, Gollner Hugó, Zeller Jenő, Kemény Bernét, Kovács Jenő, Tragor Ernő, Szamek-család, Starnberger Rezső, Krausz Gábor, Zakariás József, Krakker Mihály, Roller Gusztáv, Ottó József 20—20 K, Horváth Lászlóné, Cserny Károlyné, Ré­vész Béláné, Gölz Kurl, Schumacher Je- nöné, Rady József, Latkóczy Pál, Tihanyi Béla, Bárány Győző, Arányi Béla, Podho- rányi József, Meiszner Rudolf, Fodor Mi- hályné, Vadász László, Goldmann Károly, dr. Neumann Adolf, Zöldessy Balázs, Ber­talan István, dr. Oberlendar Józsefné, N. N., dr. lovag Eloch Reyhersberg Alfréd, Alikulás és Lackó. Beck Ignác, Szalay Géza, N. N., Biel József, Preszburger és Társa 10 — 10 K, Báskay Dezsőné, Mátray F. Béla, HI at ky Vilmos 5—5 K. K. K. 4 K, Bodonyi István 1 K. Összesen 2225 korona. Az estély bruttó bevétele 4700 K voll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom