Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-04 / 5. szám

ttarmincegyedirt éviolyum 5. azáxn. Vác 1917, február 4. VÁCI HÍRLAP PolitiÜai iap, megjelenik szerdán es vasárnap Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám ára 20 fillér. Feielos szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: (iróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér so a egy korona. Telefon-szám 17. SokaljáíoK a jótékonykodást! ? A háborús idők a jótékonyság jegyében folynak. Az elhagyottak, a gyöngék az el­gyöngültek másokra vannak utalva. Ezért kell most oly sok cimen, oly sokfelé ada­kozni. Ez ellen nem is zúgolódik a nagy átlag, főkép azok nem, kiknek hozzátar­tozóik vannak a harctéren s azok, kitt­nek maguknak sincs valami sok áldozni valójuk. Mégis felvetjük a kérdést, hogy sokaljá­tok talán a jótékonykodást!? Mert igen gyakran lehet hallani, hogy egyesek szinte haragra lobbannak, amiért kell adakozni ma a sebesülteknek, holnap az elesettek árváinak, délelőtt a hadbavonultaknak, dél­után azok hátramaradottjainak,egyik héten rossz rézdarabof, másikon, a füsttelen na­pon a rokkant katonáknak, ha levelet ad fel, hadisegély jutalékra és igy tovább. Akik panaszkodnak, azok rendszerint nem szegény emberek, hanem jobbára te­hetős, módos, nem egyszer nagy forga­lommal, nagy tökével rendelkező, a sze­génységről, nyomorról, lemondásról, nélkü­lözésről, testi-lelki fájdalomról mit sem tu­dó úri emberek. Akik meg sem éreznék azt a keveset, amit anyagi helyzetükhöz képest tőlük a háborús jótékonyság — kér. Furcsa dolog ez nagyon. Ezek a jó urak nagyon rövid eszűek, ha e jótékonykodás miatt zúgolódnak. Nem gondolnak arra, hogy ez tulajdonkép’ általuk élvezett sok, igen sok anyagi előnyért lenne csekélyke ellenérték. Nejn gondolnak arra, hogy ezren és ezren szívesen áldoznának sokat, igen sokat, de nem tudnak, mert' mindenüket elpuszíitotta az ellenség. Nekik még ép, sértetlen minden földi javuk, mert honfi­társaik, a harcoló katonák életükkel, vérük feláldozásával védelmezik azt, mig ők, az áldozni nem akarók, odahaza puha ágyban élvezik az anyagi jólétet s egyedüli nagy gondjuk, hogy minél jobban ehessenek, ihassanak. Kell, hogy elfussa a méreg az Ítélkező társadalom szivét, ilyeneket látva. S ezek még emelt fővel mennek nagyhangosan tiltakozva a jótékonykodás ellen! Meri nincs aki ellenük erélyesen felszólalna. Ugyan ezért kár is lenne. Mert ezeknél az egoista gyomorembereknél az ilyen önérzetre ala­pított korhoiásnak semmi haszna. Ezek csak akkor adnának bőségesen önszán­tukból, ha már közvetlen veszély fenye- getetné javaikat, vagy ha attól fügne, hogy kell-e nekik is fegyvert ragadni? Az első esetben már késő, a második esetre pedig nem jöhet a sor. Elő kell tehát venni a harmadik esetet I Vagyis államhatalom utján kell őket kény­szeríteni az adakozásra. Rendkívüli időket élünk, amikor mindnyájunk érdekében fo­lyik a nagy, a dicső harc. Kell tehát, hogy mindnyájan áldozzunk is megvédésünkért, ki-ki saját módja, anyagi helyzete, jöve­delme szerint! Tessék tehát államilag szer­vezni a háborús jótékogyságot, mert ha az egyéni tetszésre s nem kényszerparagra­fusra van alapítva az, ép azok bújnak ki alóla, akiket a háború a legjobban védel­mez, mert legtöbb megvédendő javuk, jöve­delmük van! Harctéri kitüntetések. A király az ellenséggel szemben való eredményes magatartásáért jamniki Jóny László vezérőrnagynak (régebben Vácon volt honvédhuszárszázados) a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel, br. An- dreánszky Gábor cs. és kir. huszárhad­nagynak az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartása elismeréséül a sig- num 1 nudist, ugyanezért dr. Förster Lajos m. kir. honv. huszárhadnagynak, aranysar­kantyús vitéznek a signum laudist újólag, dr. Csányi László rn. kir. honv. tüzér nfk. hadnagynak még hadapród korából az I. oszt. ezüst vitézségi érmet adományozta. Vácon járt a repülő bizottság. Bartheldy István cs. és kir. altábornagy, beosztva a m. kir, honvédséghez, egy törzs­orvossal és egy főhadnaggyal múlt szom­baton és vasárnap hivatalos szemlét tar­tott az összes váci katonai kórházaknál. Az altábornagy minden egyes kórházat megtekintett s ugyanekkor a honvédség kötelékébe tartozó tisztek, orvosok és a kórházhoz beosztott legénység és betegek is orvosi vizsgálat elé kerültek, Minden elfogultság nélkül Írjuk meg, hogy a ke­gyelmes úr kivétel nélkül minden egyes váci kórház működésével, a katonai pa­rancsnokokéval épp úgy, mint az orvo­sokéval a legteljesebben meg volt elé­gedve s ennek elismerő és dicsérő sza­vakban adott kifejezést. Kitüntetés holtuk után. A cs. és kir. 26-ik vadász zászlóalj pót- teste két másod osztályú ezüst vitézségi érmet küldött Vác városához, hogy azokat kézbesítsék ki az ellenség előtt hősi halált halt Wei elbaum József és Suhajda Dezső váci születésű népfelkelő vadászok hozzá­tartozóinak. Aranysarkantyús vitéz, a ki megsebesült. Dr. Förster Lajos aranysarkantyús vitéz, tartalékos honvédhuszárhadnagy, voll váci járási szolgabiró, Förster Aurél monori képviselő fia, a román harctéren combján srapnellövéslől megsebesült. Már útban van Budapest felé. Adomány. A Váci Takarékpénztár 200 koronát ado­mányozott a br. Andreánszky (/illában ápolt sebesült'és beteg katonák javára, mely szives adományért hálás köszönetét fejezi ki a kórház vezetősége. Lehet rézgálicért jelentkezni. Pestvármegye törvényhatósága a szőlős gazdák részére szükséges rézgálicmennyi- ség kiosztásával az idén a vármegyei gaz­dasági egyesületet bízta meg. A gazdasági egyesület a mull hél szerdáján irt át Vác városához, hogy a rézgáiicra vonatkozó igénybejelentéseket haladéktalanul kezdje meg és a bejelentéseket február 9-én le­zárva, a kimutatást 10-én küldje meg a vármegyei gazgasági egyesülethez. Réz- gálicot az idén is kát. holdankint 15 kilót lehet jegyezni, az árát még nem tudják, de értesülésünk szerint nem lesz több 4 K 4 K 50 f-nél kilónkint. Vác város hatósága’ tehát ez úton is felhívja mindazokat a szőlő- tulajdonosokat, a kiknek Vác város hatá­rában van szőlőjük, hogy folyó évi február 9-ig okvetlenül jelentsék be a városházán, Borbély István anyakönyvvezetőnél réz- gálic szükségletüket, mert későbbi jelent­kezések nem fogadtatnak el s utórendelé­sek az idén nem lesznek. A gazdasági egyesület egyben felhívja a városi hatóság figyelmét arra is, hogy ha a folyó évi idő­járás olyan volna, hogy a várható rézgálic- mennyiség kevésnek bizonyulna s akár kénporra, rezkénporra, raffiaháncsra, per­metező- s porozó gépekre, avagy ősszel szénkénegre volna a gazdáknak szüksége, úgy erre vonatkozó igényüket szintén most jelentsék be, hogy a vármegye gazdasági egyesülete idejekorán, még tavasz nyílta előtt, e fontos védekező és kezelő anya­gokból és eszközökből a megfelető meny- nyiséget jutányosabb árban leköthesse, a mi talán később bármilyen áron sem volna lehetséges. A rézgálicot az idén is a vá­rosházán fogják kiosztani a megrendelők­nek s előreláthatólag jóval előbb, mint az elmúlt évben. A tavaly meg nem küldött, de kifizetett rézgálic-részletet, a megren­delőknek készpénzben fogják visszafizetni valószínűleg ugyanakkor, a mikor majd az idei rézgálic árál fogják beszedni. ■ H5si haíöttak. A tábori lelkész hivatalos érlesitése sze­rint Horváth Béla 21 éves, nőtlen, r. kát. vallásu géplakatos, cs. és kir. 26-os npf. vadász, özv. Horváth Imréné volt vendég­lőt né fia múlt év november 4 én a kárpáti harcokban, Borsán hősi halált halt. — Schönberger (Semperger) János váci szü­letésű péksegéd, 26 éves, nős, rk. vállású cs. és kir. 38. gyalogezredbeli JaR tizedes ki már kétszer súlyosan sebesült volt, az orosz fronton, Novitoknál a múlt év nya­rán hősi halált halt. Schönberger egyike volt ama váciaknak, a ki a háború első hónapjában még Sabácnál sebesült meg. — Herczeg József váci születésű, 29 éves, nőtlen, rk. vallású kőműves, a m. kir. L honv. gyalogezred népfelkelője Budapesten, az alföldi-utcai hadikórházban folyó évi január hó 26-án hősi halált halt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom