Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-08-06 / 32. szám
rtarmincadiK évlolyaru 32 száda. Vác 1916. augusztus 6. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér s"> a 60 fillér. Telefon-szám 17. feltámadás traben. A felfegyverkezel! népek milliói még' szemben állanak egymással, de mintha a boridat fölötti régiókban már felhangzanék a diadalmas ének, az igazság diadalának isteni hymnusa. Az igazság diadalának készítünk ünnepeket. Vértengerből kiemelkedő fényes diadal ez. Diadala harcos fiainknak, apáinknak egyaránt; diadala a küzdő, a vérző a sokat szenvedő és szenvedett magyar nemzetnek. Ebből a vértengerből támad a megtisztulás, a megújhodás, az újjászületés — felébredés a tagjainkat elzsibbasztó álomból. Álom, melyben, mint az ópium áldozata, kábul- tában szenvedtünk. Mert már nem voltunk urai saját magunknak. Nem az Isten büntető keze volt rajtunk, hanem a mi gyarlóságunk bűnei fojtogattak bennünket A könnyű megélhetés lett életadó dogmává, a hivatottságot felváltotta az üzérkedés ; a kötelesség teljesítését a léhaság. Kezdtük elfelejteni öntudatunkat. Feledtük, hogy magyarok vagyunk, hogy van magas színvonalon álló költészetünk, irodalmunk, kultúránk, lovagias érzésünk, nemzeti öntudatunk és végül legfontosabb; nemzeti becsületünk 1 Vagyonúnkat, keresetünket, léha szórakozásra pazaroltuk. Magunkba szívtuk idegen erkölcstelenség kábító mérgét s ez a szenvedély már-már elkábiíotta az egyéni öntudatot. A politikai, a nemzetségi ellentétek már aláásni kezdették az egységes magyar nemzeti államot. Azt az államot, amelyet Bochkor Károly oly szépen definiált; „A jog létesítésére és fentartására, az erkölcsi és anyagi jólét és fejlődés előmozdítására, valamely meghatározott területen lakó embereknek egységes főhatalom alatt kell szervezkedniük: az igy létrejött közület — az állam“. Ezen az államon, ezen a közületen ellenségeink már osztozkodtak. Már megrajzolták Európának uj térképét. Ezen a térképen hiába kerestük a Kárpát bércei koszoruzta hazánkat! Jutott abból mindenkinek ; szláv- nak, szerbnek, orosznak, oláhnak s a magyarnak is, de az utóbbinak csak annyi, hogy abban eltemetkezzék, és sírja fölé elhelyezzék a feledés szomorú kövét. Mert a magyart , ugyan nem gyászolta volna meg senki. Nincsenek testvérei, de még igazi rokonai sincsenek ezen az elkorhadó világon. De ránk szakadt az élet-halálharc jellegű háború és a magyar nemzet megtalálta saját magát: megtaláltuk a nemzet igazi, őseihez méltó képét. Ellenségeink elámulva, szinte csodálattal nézik a magyar nemzetnek küzdését, kitartását és ugyancsak ők, kik a közel múltban még halálra szántak bennünket, ma már elismerik, hogy a magyar nép valóban nemzet és egy nemzetnél sem alábbvaló. Belátják, hogy ez a nemzet nem szuette fa, melyet, hogy ki ne dűljön, csak a reá tapadó folyondár tartogat ; nemzet ez, melyet íentaríani kötelesség: letörni nem engedi magát, kiirtani pedig határozottan bűn lenne! Erre tanít bennünket magyar nemzeti öntudatunk! A háború a nemzet sorsának nagy irányitója; sok megoldhatatlannak látszó kérdést oldott meg már eddig is. A háború szellemének utolsó vergődése dúl; a diadalmas béke hajnalhasadását várjuk. Várjuk, hogy szikla sírjából kikeljen a béke Krisztusa. Várjuk a békét, vágyakozunk a béke után, de azt a békét várjuk, melyet a diadal tölgykoszorúja fon körül; azt a békét várjuk, mely elhagyatottságunkból bennünket felemel oda, ahova méltó a magyar. Egy új korszakot egy új Magyarországot kérünk az áldást harmatozó egektől! A hitünk'arra tanít, hogy a feltámadás íökélyesülés. Hisszük, hogy a magyar nemzet újra éledése a tökélyesülésnek feltámadása lesz. Előléptetés. A király Wallner Ernő joghallgatót, Wall- ner Godofréd volt váci máv. állomásfőnök fiát, cs. és kir. nfk. tüzér zászlóst az északi harctéren hadnaggyá léptette elő. Orosz fogságban. Tragor Károly m. kir. honv. huszár százados, dr. Tragor Ignác takarékpénztári vezérigazgató többszörösen kitüntetett öccse a héten táviratot küldött váci rokonainak, hogy a mostani offenziva alkalmával sebesületlenül orosz hadifogságba jutott. ~ Kitüntetés. A király Rassovszky István cs. és kir. tűzmesternek, Rassovszky Kálmán váci kegyesrendi tanár öccsének az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartása elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztel a vitézségi érem szalagján adomány ózta. __~ ' A város állatorvosa. A honvédelmi miniszter értesítette a városokat, hogy ott, a hol minden állatorvos be van vonulva, a város kérheti annak az állatorvosnak a felmentését, a ki a legrégibb idő óta teljesít hadi szolgálatot. Ezen az alapon Vác városa felterjesztést intézett a miniszterhez, a ki most Haraszti Ernő városi állatorvost bizonytalan időre felmentette a hadi szolgálat alól. Haraszti 22 hónap óta katona mint népfelkelő állatorvos s jelenleg mint betegállománybeli a váci vöröskeresztkórházban van. A napokban már el fogja foglalni a városnál hivatalát. A zene hatalma. — Birtokolási mód áz angoloknál. — A következő történetke egy kiválóan kedvelt hegedűművész életéből való epizód, mely 1813-ban játszódott le Angliában. Jellemzi az angolok erőszakos túlkapásait és módját annak, mint lehet idegen jószágot a törvény leple alatt eltulajdonítani. Napok óta erősen havazott és úgy tűnt fel, mintha a tél abban az évben nem is készült volna hatalmát átengedni a tavaszi időszaknak; mégis már megjelent a nap, az ő melegebb sugaraival, meglepte a hótakarta vidékeket, hogy a tavasz virágbimbóinak tápot és szirmaikkal gyönyört, reményt nyújtson, a tél által megsanyargatott embereknek. Ilyen időjárásban töriént, hogy Angliában egy D . . . nevű város határában levő vá- motszedő hivatal háza ylőtt hirtelen megállóit egy meglehetősen kopottasnak látszó, használt batár, melyben jól bebundázva és bizonyosan a hidegtől dideregve, meghú- zódoltan kuporogva utazott Boucher Sándor nevű — akkor igen közkedvelt — ha^ talmas hajzattal rendelkező hegedűművész, minthogy abban az időben más közlekedő eszközök nem léteztek, hogy előre kitűzött hangversenyeit lebonyolítsa. A hirtelen megállásra művészünk kitekint a batár ablakán és rá szól a kocsisra, miért állt meg céltalanul ? A kocsis ostora hegyével mutat a hivatalos vámközegre, ki már lassú lépésekkel közeledett és kérdést intézett, van-e valami elvámolni való holmija ? A művész nevetve mondá, hogy nincs semmije, a mi vám alá tartoznék, hiszen hangverseny kőrúton van és nem hord magával vámolás alá tartozó holmikat. A hivatalnok azonban csak fürkészi a batár belsejét és megszólal „no, de mégis látok egy hegedű tokot, melyben bizonyára hegedű is van,,, tessék csak kiszállni és engemet hivatalomba követni, dolgainkat hamarosan elvégezzük.“ A művész, mit sem sejtve, vígan siet a ház felé. mialatt a vámhivatalnok a hóna alá vette a hegedűt és vitte a hivatalba, a hol egy magasabb rangú hivatalnok is jelen volt. Akkortájt Angliában az a különös törvény uralkodott, hogy a vámoknál bármely tárgyat, ha a vámhivatalnok azt jónak látta, az állam részére lefoglalhatta azért az árért, a milyen értékűnek a tulajdonos bejelentette; de megtehette azt is, ha különösen jóindulatú volt, hogy legfeljebb 15 percenttel többet fizettethetett érte. így történt, hogy művészünket már azért is megbüntették, mert nem jelentette be nála lévő hegedűjét, dacára, hogy szabadkozott, miszerint egy hegedűművész, a ki hangverseny kőrúton van, nem szokta vámolás céljából hangszerét bejelenteni.
