Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

2 VÁCI HÍRLAP Reformáció emlékünnepe. A váci református egyház kedden dél­előtt 10 órakor a templomban igen si­került reformációi emlékünnepet tartott melynek minden tekintetben kifogástalan programja a kővetkező volt: 1. Felálló ének. XXXV. zsoltár első verse, 2. Közének. CXIX. zsolíár 1 és 2-ik verse. 3. Imádko­zott és egyházi beszédet mondott : Kuslár Dániei fegyintézeli ref. lelkész, 4. Megnyitó beszéd, mondta : Sommer Gyula ág. ev. lelkész, 5. Történet, szavalta : Arany Zoltán II. g. o. í., 6. Nagy Istenhez,szavalta :Györgyfy Mariska II, p. o. t., 7. Október 31. szavalta: Kónya Kálmán IV. g. o. {., 8. Népdal, szavalta : Kuslár Gerő II. g. o. í., 9. özvegy asszony dala, szavalta : Forrós Juliska I. p. o. t., 10. Erdély felé, szavalta : Vuiís Kálmán IV. g. o. t, 11. Felolvasást tartott Arany Géza VI. g. o. t., 12. Pacsirtaszó, szavalta: Badiiz Jolánka I. o. f.. 13. Ima a hazáért.) énekelte Araikovich Mimi urleány, orgonán kisérte Szuchovszky Zsigmond ev. kántor, 14. Az agg prédikátor, szavalta : Együd Tibor IV. g. o. í., 15. Sabác, szavalta : Sáfár Vilmike III. p. o. t., 16. Gályarab, szavalta: Molnár Lajos IV. g. o. !., 17. Reformáció ünnepén, szavalta: Depoy Erzsiké IV. p. o. t, 18. A gályarabok, szavalta : Erdélyi József V. g. o. t„ 19. Virrasszatok és imádkozzatok, szavalta: Koncz Mariska II. p. o. t., 20. Bezáró beszéd, mondta: Sáfár Béla lelkész, 21. Végének a Himnusz és a CXIX. zsoltár 17-ik verse. Perselyadakozás az országos református közalap javára történi. Az emlék- ünnepélyen, mely délután 7-2 1-ig eltartott, szépen megtelt a ref. templom a gyüleke­zet híveivel s más érdeklődő közönséggel. Vöröskeresztes kitüntetés». A Budapesti Közlöny legutóbbi számá­ban olvassuk, hogy Sommer Gyuláné, Sommer Gyula ev. lelkész neje, a vörös- kereszt egylet kórházában a fehérnemű osztály vezetője a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a vöröskereszt hadi ékitmé- nyes ezüst diszérmét kapta. Slas^assti Efiiö S2?indas*ab]a. Miklósy Gábor színjátszó társulata ér­dekes újdonsággal fog szolgálni az őket oly szépen pártoló váci közönségnek : leg­közelebb bemutatja Haraszti Ernő városi állatorvos négy felvonásos színmüvét. Harasztit mint jeles műkedvelő színészt, mint temperamentumos, gondolatokkal teli irót már ismerjük, most mint színműíró mutatkozik be a váciak előtt. Haraszti hosz- szabb időt töltött mint katona Albániában, itt irta meg színdarabját, mely természete­sen háborús vonatkozású. A kik olvasták, maga a szinidirektor a legnagyobb elragad­tatással nyilatkozik a munkáról, a mi ter­mészetes is, hisz Haraszti Ernőtől hétköz­napi dolog nem kerül ki. Érdeklődéssel várjuk a színmű bemutatóját. Adományok. K. F. mindenszenteki sirvilágitás és koszorúmegváltás címén 50 K-t. R. K honv. százados betegségéből való felépülés címén 20 K-t. N. N. 300 K-t, 10 pár csirkét, 450 kiló burgonyái és egy kocsi egyéb ter­ményt adományozott a br. Andreánszky féle Vác városi vöröskereszt kórház javára, mely szives adományokért hálás köszöne­tét mond a kórház vezetősége. — Az or­szágos hadisir alapra adakoztak : Váci jó­tékony Nőegylet 20 K, Váci molnár ipariár • sulat 16 K, Kai. Legényegylet 12 K-t. A temetőkben. Halottak estéjén a szokottnál sötétebbek voltak ezidén szeretteink sírjai. A kegyelet adóját ugyan leróttuk a néma hantok előtt. Elmondtuk lelkűk üdvéért a szivünkből fa­kadt buzgó imádságot. Behintettük az ősz virágaival azt a földet, a mely poraik felelt emelkedik. Visszaidéztük alakjukat könny­től fátyolos szemeink elé, elpanaszkodtuk nekik, elmondtuk, hogy mennyire hiányoz­nak ők oldalunk mellől, mily nehéz az életünk, hogy ők nincsenek már mellettünk és miközben ajkunk velük beszélgetett, le­szállt a nap, beállt az este. Máskor több mécset, apró gyertyát gyúj­tottunk sírjaikon, most hazafelé mentünk némán, elszorult szívvel és az est homá­lyában szeretettel néztünk a velünk szembe jövő emberekre. Megértettük rövid örömei­ket, súlyos szenvedéseiket: bánatukat, a melyet nehéz szóval enyhíteni, vágyaikat, a melyek szinte belölthetetlenek. És a gondolatokkal terhes esti homály­ban, a sötét síroktól jövet, kigyúladt a szi­vünk, Istenem, mily gyönyörű látványa le­het a lélekbe látóknak halottak estéjén a sok emberszeretettől égő szive! A hősök sírjairól ez idén sem feledkez­tünk meg. Délután három órakor kezdő­dött az első megemlékezés a ref. temető­ben. A váci kórházak sebesült és beteg katonái jelenlétében Sáfár Béla ref. lelkész tartott a hősök sírjai felett emlékbeszédet, a katonák a himnuszt és szózatot énekel­ték, az egyik sebesült katona pedig szavalt. Négy órakor a középvárosi temetőben folyt le az ünnepély a feldíszített és pálmaágak­kal megtisztelt katona-síroknál. Itt is a hon­véd hadikórház katonái énekeltek, dr. Hor­váth Elemér huszárfőhadnagy és dr. Gal- csek György prelátus-kanonok megható beszédeket mondottak, egy katona pedig szavalt. Az orosz hadifogoly sebesült ka­tonák eme megemlékezés után az ő baj­társaik sírjait látogatták meg. A kát. legényegyesület fiatalsága halottak estéjén az idén is ünnepséget rendezett az alsó temetőben levő honvédek sírjánál. Délután öt órakor vonultak le zászló alatt és fáklyákkal. A menethez a levonulás al­kalmával sokan csatlakoztak. A sirl dísze­sen kivilágították és Koszorút lettek rá. Az ünnepély állt énekekből, szavalatokból és ünnepi beszédből. Ért! Gábor székesegy­házi karnagy vezetése mellett elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Csemnitzky József, Szabó Péter, Mészáros Lajos, Szép- lasz János, Pusztay József és Oberfrancz Ferenc szebbnél-szebb szavalatokat mu­tattak be. Befejezésnek Lepey Emil egyleti alelnök mondott megható emlékbeszédet a régi és a mostani honvédekről. A beszéd nemcsak a 48—49-ki honvédek hősies haza­szeretetével foglalkozott, hanem kiterjesz­kedett főkép a világháború hős honvédéire, a kik a különféle országokban és külön­féle frontokon ontották vérüket. Különösen nagy hatást keltett a beszédnek azon ré­sze. a hol a szónok kegyelettel, a szere­tetnek és tiszteletnek megkülönböztető sza­vaival emlékezett meg az új honvédekről és szólt az ő hősiességükről, páratlan haza­szeretetükről. Az egész ünnepélyt igen nagyszámú közönség hallgatta végig. Az alispán a malmok ellen. A vármegye alispánja szigorú rendeletet bocsátott ki azok ellen a malmok ellen, a melyek két bőrt nyúztak le a közönségről. Ez a rendelet, mely Vácot is érdekli erő­sen, igy szól: Tudomásomra jutott, hogy egyes malmok tévedésbe ejtik az őröltető felet és a természetben szedett vámon kí­vül akként szednek pénzben is ellenérté­ket az őrlésért, hogy az átvett gabonáért azonnal lisztet adnak és a gabonát a ga­bona értékében, a lisztet a liszt árában szá­mítják fel s a különbözetet megfizettetik az őröltetővel. Noha kiveszik az őrlési vá­mot, úgy tüntetik fel a dolgot, mintha meg­vennék a gabonát és eladnák a lisztet. Legtöbb helyen ilyen esetben korpát sem adnak vissza, csak lisztet. Ez az eljárás szabályellenes és kihágást képez. Senki­nek több liszt nem jár, mint a mennyit az ő gabonájából a malom kiőrölhet. Korpa helyett sem adhat a malom lisztet. Mint­hogy a malomvámokat mi kapjuk az ellá­tatlanok közélelmezéséhez s minthogy a készletek nagyon is korlátoltak, legszigo­rúbban kell mindenkinek ügyelnie arra, hogy a közélelmezés elől sem gabonát, sem lisztet ilyen mesterkedésekkel el ne vonjanak. Minden hatóság azonnal és szi­gorúan vizsgálja meg a malmok ügykeze­lését és a hol ilyen féle eljárási tapasztal­nak, az egyes felektől jogtalanul felvett pénzbeni többletszolgáltatást haladéktala­nul fizettessék vissza az illető félnek. A mennyiben pedig a malom részéről ez az eljárás rosszhiszeműségre és nyerészke­dési szándékra vezethető vissza, a malom- tulajdonos vagy üzletvezető ellen a kihá- gási eljárást indíttassák meg. — Azt hisz- szük, hogy lesz visszafizetés és kihágási eljárás Vácon is ! Előléptetések a MÁV.-nál, A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1916. november elsejével váci vasúti is­merőseink közül a következőket léptette elő: A VI. fizetési osztály 2-ik fo kozatá'oól ugyanezen fizetési osztály 1-ső fokozatába Hollóssy Jenő főellenőrt, a VI. 3-ból a VI. 2-be Prohászka Antal főellenőrt és dr. Ur- banovich Tihamér titkárt, a VII. 1-ből a VI 3-ba Somogyi József és Túri Endre ellenőröket főellenőrökké, Antal Géza és Winkler Rezső mérnököket főmérnökökké, a VII. 2-ből a VII. 1-be Szekendy Ferenc ellenőrt, a VII. 3-ból a VII. 2-be dr. Forgó Antal és Rajz Károly segédtitkárokat, vala­mint Baros Béla ellenőrt, a Vili. 2-ből a VIII. 1-be Emerich László, Margetsch Kál­mán hivatalnokokat és dr. Felletár Emil fogalmazót, a VIII. 3-ból a VIII. 2-be Schwanfelder Ferenc mérnököt, a IX. 2-ből a IX. 1-be Lendvai Vilmos és Prochászka Gyula hivatalnokokat, a IX. 3-ból a IX. 2-be Horváth Sándor és Lengyel Lajos hivatal­nokokat. A Hangya Vácon. A siketnémaintézet tantestületétől indult ki az eszme, hogy a Hangya szövetkezet fiókot állítana fel városunkban. Egyelőre csak ivet bocsátottak ki az összes váci hivatalokhoz, hogy kik volnának azok, akik kívánják a Hangya váci fiókját? Az aláírási ivet meg fogják küldeni a Hangya központ­jához és kérni fognak onnan egy kiküldöt­tel, akivel az aláírók meg fogják tárgyalni a váci fiók felállításának lehetőségét és módozatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom