Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-09-15 / 70. szám

2

V A Cl HÍRLAP

„Vigaszaid az árvákat és özvegyeket! . . .ÍÉ

Soha sem lesz talán oly népes, oly megható a hétkápolnai búcsú, mint volt ez idén. Mária névnapja nem remélt ájtatos- kodók tömegét vonzotta a kegyhelyre, vasúton, villamoson, gyalog ezrek és ezrek vándoroltak a búcsújáró helyre. A figyelmes szemlélőnek feltűnhetett, hogy az idén minden búcsús csapatnak uj szövegű éneke volt. Ki tudja, a nép ajkán termelt-e, vagy a ponyván, de majd mindegyik a há borúról énekelt és a refrén az volt, hogy „vigasztald az árvákat és özvegyeket“, hogy „boldog találkozásuk lesz fenn a menyekben,“ Végtelenül megható volt ez az egyszerű nép ajkáról, mely nem panaszkodik, tűri a szenvedést, a kenyérkereső elvesztését, csak a hitéhez menekül, abban talál vigaszt ! Legalább is két- annyian voltak a hétkápolnánál, mint más években. Pedig a váci Mária-névnapon tizezerre szokták becsülni a vidéki ájlaíos- kodók számát. A nagy forgalom különösen a sátoroknál látszott meg. Volt olyan elárusító, ki az utolsó darabkáig eladott mindent a háborús árak dacára, a mi azt mutatja, hogy a népnek van pénze még búcsúfiára is.

Hol képesik ki a 43—50 éveseket?

E héten kezdődik a legöregebb korosztály sorozása nálunk is, aktuális kérdésé válik tehát, hogy lesz-e valami kedvezményük az öreg népfelkelőknek? Előre láthatólag a népfölkelés második osztályába tartozó 43—50 évesek is előbb—utóbb katonai szolgálatra ki fognak képeztetni és katonai szolgálatot — ha nem is a harctéren — végezni fognak, ennélfogva fölmerült az a kívánság, hogy a kereskedők és iparosok lakóhelyükön képeztessenek ki és a helyi szolgálatot is lakóhelyükön végezzék. Ez azért szükséges, mert a kereskedő és iparos, ha helyben végez katonai szolgálatot, üzletét mégis irányítani tudja. Egy ily értelmű intézkedésnek nemcsak a bevonuló kereskedőkre és iparosokra nézve van exisztenciális jelentősége, hanem azonkívül közgazdasági és nemzeti szempontból szintén rendkívül fontos, miért is a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek elhatározták, hogy megfelelő intézkedések érdekében felterjesztésekkel fordulnak a kormányhoz. A válasz azonban még késik.

Bárdos Ernő emlékezete.

Hétfőn tartotta meg a dalegyesüleí hősi halált halt titkáráért, Bárdos Ernő hadnagyért a gyászmisét, halálának évfordulóján. A misét Podhorányi József, az egyesület elnöke mondotta nagy segédlettel. A kóruson Furdanits Aladár saját szerzeményű gyászénekét adta elő, Wolkóber János pedig hegedűszszólójával emelte az emlékezés nemes érzését. A templomban kevesen voltak, sokan hiányoztak azokból, kiket Bárdos életében jóbarátjának vallott.

Leesett a fékről.

Vasárnap este katonavonaton egy súlyo san sérült ember t szállítottak be a palota újpesti vasúti ál lomásra. Kihívták az uj pesti mentőket, a kik megállapították, hogy az illető Lőwinger Sándor, Budapesten, a Podmaniczky-uíca 35. számú házban lakó vonatfékező. A hogy a vonal Vácot elhagyta, leesett a robogó vonat egyik fékbódéjából. Egész testén súlyos zúzódásokat szenvedett. A mentők beszállították a gróf Károlyi kórházba.

MINDIG

PESSZIMISTA.

— Zsiga bácsi! Mit szói most a helyzethez? Ön, a nyavalygó, a kesergő! Varsó, mi? ívangorod, mi? Breszlitovszk, mi? Mit szól ehhez, ebben a loőogódiszes világban ?

— No. Szép. De tulajdonképen most sem vagyunk sokka! messzebb, a hol tavaly őszszel már voltunk.

— Ön egy undok ember. Önnek még ez sein elég? Na, hátha csak ennyi mondani valója van akkor, a mikor az oroszok legerősebb várai elestek, a mikor Lengyel- ország fővárosát elfoglaltuk, akkor igazán egy undok ember ön.

— Vár, mi az máma? Főváros, az is még semmi. Minek egyáltalában ma vár? Prze- mysl is elesett, vissza is esett, Varsó is elesett, ívangorod is elesett, ma a vár semmi. Ma egy vár könnyebben esik el, mint egy lövészárok. Ezelőtt az volt a vicc, hogy megkérdezték: Amilyen várban nincsenek katonák és a felelet ez volt: a lekvárban. Ma igy módosul a vicc: Milyen várban nincsenek katonák ? Felelet: az orosz várban.

— Rettenetes. Ön egy undok ember, ne vegye sértésnek. A kinek még ezek a diadalok is kevesek, a ki még most sem tud lelkesedni, az egy lehetetlen alak.

— Jó, jó. Én is tudok lelkesedni, de nézze, még csak foglyot sem ejtünk már annyit, mint ezelőtt. Azelőtt voltak hadijelentéseink százezer fogolylyal egyszerre. Ma? Mit zsákmányolunk ma ? öt gépfegyvert és tizenhétezer oroszt, meg lengyelt.

— Hallatlan! Ön egy undok ember. Hiszen az elmúlt hónapban is több, mint háromszázezer foglyot ejtettünk.

— Na ja, de nem egyszerre.

— Nem egyszerre. Hogy lehet olyan óriási fronton egyszerre százezreket elfogni! De a végeredmény a fő: a három- százezer és az mellékes, hogy egy nap alatt, vagy egy hónap alatt fogjuk el.

— De nem imponál annyira.

— Ön sem imponál. Ön egy csődbe jutott rémhirferjesztő, a ki a télen még nagyon fent ült, a mikor az oroszok Bárífán voltak, de most, hogy már Szentpétervár felé hátrálnak, most nem tud mást mondani, mint hogy szójátékokat csinál a lekvárral és impozáns dolgokat akar. Impozáns lehet egy temetés, vagy egy népgyűlés, de a háborúi nem azért csinálják, hogy imponáljanak, hanem hogy az ellent megverjék. Az pedig meg van verve és fut Moszkva, meg Szentpétervár felé.

' — Haj, messze van az még ! Az orosz fővárosok négyszáz kilométernyire vannak még Varsótól. És lássa a németek háromnegyed év óta vannak nyolcvan kilométernyire Páristól, még sem dőlt el ezzel a háború. Hogy Szentpétervártól is nyolcvan kilométernyire legyenek, még háromszáz- húsz kilométert k. 11 masirozniok és ekkor vannak ott Oroszországban, a hol háromnegyed év óta Franciaországban vannak. Én mondom önnek, ez még mind semmi.

— Hát mi önnek valami?

— A valami ? Majd megmondom. Ahogyan én ki tudtam szökni a Schwarzerből, az volt valami, az volt egy taktika, egy stratégia, egy igazi hadi-tény.

— Kiszökött a Schwarzerből? Na, igazán kár. Egész bátran visszameheíne oda.

— Nem lehet. Oda most már nem mehetek, mert a Schwarzerbe csak gyógyulásra képes betegeket vesznek fel.

Aida.

Krakker ICálmán dr. r*endöir*kapítány 1

Laptársaink látható kedvvel hirdetik, hogy Kálió Antal rendőrkapitányunk hosszabb szabadságra megy és erről szóló kérvényét már be is nyújtotta a vármegyén. Sőt azt is tudják, hogy Kálió helyére Krakker Kálmán dr. vármegyei aljegyző jön a helyettesnek. Érdeklődtünk a vármegyén s ott azt a felvilágosítást nyertük, hogy Krakker kiküldetése nem is került szóba, Krakker Kálmán dr. pedig kijelentette, hogy semmit sem tud arról, hogy a főispán őt váci rendőrkapitány-helyettesül szemelte ki.

Has’C a diszpoigárság körül.

A váci járás legfiatalabb községeinek egyikében: Pestújhelyen nagy harc dúl. Utcái ugyan csendesek, de annál nagyobb a zsivaj a községi ügyek elintézésénél. A „Pestújhelyi Hírlap“ szítja az elégedetlenséget, mely most erős kirohanásokat rendez a község vezetői ellen s azt kérdezi, miféle érdemeinél fogva választották meg Szűcs István dr. miniszteri titkárt díszpolgárnak, miért neveznek el róla utcát és ha már díszpolgárt akarnak választani, miért nem Bezsilla Nándor drt választották, a kinek legtöbb érme van Pestújhely alapításában. Az újság megkérdezte Bezsillát, mit szól Szűcs diszpolgárságához és Bezsilla dr. csak a következő kijelentés után volt hajlandó nyilatkozni a lap szerkesztőjének :

Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy csak az esetben állhatok a t. Szerkesztő úr rendelkezésére, ha megengedi leszögezni a következő két tényt:

1. hogy én eddig az Ön lapjával abszolúte semmi konnexióban nem voltam.

2. ha szives lesz publikálni — még jobban szeretném igy mondani : beismerni — hogy mindaz, a mivel lapjából járásunk nagyrabecsült főszolgabiráját, Ivánka Pált, a ki nemcsak mint hivatalnok a legkorrektebb, mint ember a legintaktabb, hanem mint intranzigens Magyarországunk egyik büszkesége — igaztalanul és méltatlanul — mindenesetre legalább is téves információ, vagy alacsony rúgójú ugratás folytán megbántották, vagy megbántani akarták.

Ehhez a lap szerkesztője a következő bűnbánó megjegyzést fűzi :

Kénytelenek vagyunk beismerni, de örülünk, hogy ezt alkalmunk van kinyilvánítani. — A szerkesztő.

Ezután következik Bezsilla véleménye a helyi politikáról, mely Pestújhely népét érdekli, végül nyilatkozik Szűcs dr. diszpol- gárságáról imigyen :

— Hogy miért Szűcsnek a diszpolgárság? — Nézetem szerint Szűcsnek nem a diszpolgárság kell, hanem annak esetleges mellékhajtásai a — minisztériumban.

Elég erős nyilatkozat, a mi azért is érdekes, mert Bezsilla és Szűcs nyolc éven át együttkoptatták a váci főgimnázium padjait s künn, az életben, úgy látszik, megszűnt közöttük az iskolatársak pajtáskodó jóbarátsága.

Ünnepély a hadikórházban.

Vác város honvédhadikórházában szép kis ünnepély volt hétfőn. Balogh Jenő dr. törzsorvos ugyanis ekkor tűzte fel a kitűn-