Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-10-18 / 79. szám

Huszonnyolcadift évfolyam

79. szám.

Vác, 1914. oKtóber 18.

VÁCI HÍRLAP

PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, felévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4- sz, (Iparudvar.)

NyiIttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Bárdos Ernő.

Szálfalermel. Hogyha látod, Megkorhan a bátorságod.

Ólomlépte dobbanása Pillérverő csaitanása.

Sasmadáré tekintete:

Fitymálva néz a földre le.

Virtus szobra, csupa erő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Vig századja, ha ő lépdel,

Nézi öníelt büszkeséggel.

Hogyha „Vigyázz !"-f zendit ajka, Az Isten is meghallhatja.

Pedig ott a felhőkön túl Más a dolog . . . háború dúl; Komorúl, mint vészes felhő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

A századja éEhal érte.

Ettől felhős épp a képe :

Tűzbefutó bátorsága Századnak is sírját ássa . . .

Hogy ő elvész, tudja bizton,

Csak századja megmaradjon!

Mit tegyen hát? Terveket sző A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Parancs zendü! . . . színes tervek Szürke porban lenn hevernek. Parancs zendü!: kiszemelve Támadásra az éj leple.

Talpra készen egy század áll, Parancsnoka egy sziklaszál, Eélpercet se vesztegető,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Hallgatnak most a szerb ágyuk.

Ne legyen új szólalásuk! Sürög-forog hát az ezred.

Nincs, ki félne. Nincs, ki reszket. Csak egy század reszket csupán Örömében a harc után:

Az, kit vezet a vakmerő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Tábornok úr ele állva Bárdos hadnagy azt ajánlja:

Mig felkészül ez az ezred, Megszalasztja ő a szerbet.

„Ha oly nagy a merészsége,

Nosza rajta, vigye végbe!"

— „Század, indulj!" — S a legelső A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Néma éj van. Minden csendes.

Madár alszik. Légy sem repdes.

Nem csattan a szellő csókja.

Eöld a békét most álmodja.

Halkan, bújva, mint a tolvaj,

Mint a hazaküldött sóhaj,

Hős századját viszi elő A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Bokor zörren. Fegyver dörren.

Eut az álom csatás pörben.

Ágyú bőmből. És a földről Alvó szerbet földörömből.

Kard megvillan. Csend elillan;

Küzd a magyar hollaigian.

„Tűz!" vezényel a rettentő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Egy pillanat . . . s a szerb látja, jeruzsáíem pusztulása,

Ami itten reája vár S fut, ront, repül, mint a madár,

De nem így a vilézebbje.

Tüzet ont, mig hagyja sebje,

Amíg nincs ott a szerverő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

Fekete éj meg van ölve.

Piros vére hull a földre.

Fürge hajnal vitézsége Vérszin zászlót tűz az égre.

Dugó-hegyen leng a párja;

Háromszinű büszke szárnya;

Ott a század, a harcnyerő,

Csak egy nincs ott: Bárdos Ernő.

Tábornok úr dicsérgethet:

E században nem ver lelket.

A szerb ágyúk elfoglalva.

De hadnagyuk meg van halva.

Ily szép hajnal tán sohse volt.

De őnekik gyászbaborulf.

Század szeme egy könnyeső Teéretted: Bárdos Ernő.

Ezüst Drina tündérvölgye Ködfátyollal van befödve.

E ködfátyol szemfödele,

Ki a szemét most hunyta le . . . Cserkoszorús hegyek orma Borúi e bús sirhalomra,

Alatta egy csendben fekvő,

A hadnagy úr: Bárdos Ernő.

SZEPESSY LÁSZLÓ.