Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-06-11 / 44. szám
Huszonhetedül évfolyam 44. szám. Vác, 1913. junius 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. / X 'b Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csaky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Az alagi dalosversenyen. Vác, jun. 10. Szép volt, felemelöen szép. Harmadszor és századszor azért, mert önzetlen emberek önzetlen munkát végeztek lelkesen, jutalomvárás nélkül. Magukra vettek ezer terhet, hetek nagy fáradtságát és várakozó ezrek harmonikusan kapták a legszebb élvezetet: a lélek zavartalan gyönyörködését néhány órára. Nagyon szép szavakat Írhatnánk itt le a népdalárdák kultur-missziójáról, de mert ismétlésbe esnénk e hasábokon, a tudósítást iró veszi át szerepét és midőn beszámol a népdalárda-versenyről, kezdi az őszinte köszönettel, mely egyaránt kijut mindenkinek, a ki lelkes munkájával kivette részét az alagi nap rendezéséből. Hetek, talán hónapok óta folyt a csendes munka benn és künn. Itt, a járási köz- művelődési egyesület középpontjában a szervezés, künn, a járás hat munkás falujában lámpafény mellett a buzgó és lelkes készülődés az elsőségért, a verseny helyén pedig, hogy mindent elkészítve találjanak a vendégek. És az a sok száz és száz érdeklődő, kiket a dalos ünnep vasárnap Alagra csábított s a kik a benn és a künn folyt munkába beletekiníést nem nyerhetett, eleintén csak azt láthatta, hogy mintha menne minden, mint a karikacsapás, nincs zavar, pedáns a rend, pedig egyszerű népről és kiváncsi, tehát tolakodni szokott közönségről van szó. Könnyebben megközelíthető, szebb helyre aiigha lehetett volna tenni az első népda- lárda-versenyt. És kérdés, hogy az intelligens társaság részéről akkora odaadást és anyagi támogatást remélhetett volna-e a látszólag naiv, de végeredményében fontos ügy ? Az alagiak mindent elrendeztek. A község képviselőtestülete vállalta a rendezést, a kölségeket megszavazta, megvendégelte a harmadfélszáz dalárdistát, a lo- varegyleí jelentős adományt juttatott a rendezők kezeihez azonkívül, hogy festőién szép helyét átengedte a versenyre, az alagi úri társaság pedig (ez mely olyan nagy, mint egyik községben sem) kivette részét a rendezés fáradságos munkájából, mintha nem is helyi, de országos események hívnák lelkesedésüket áldozatkészségre. Vasárnap délután kocsi, villamos, gőz vasút öntötte az érdeklődők százait a járás legmodernebb községébe. A három órás személyvonat pedig Vácról vitt le az izzó melegben vagy kétszáz érdeklődőt, hogy tanúi lehessenek az első igazi nép- dalárda-versenynek. A dunakesz-alagi állomáson nemzeti zászló alatt dalárda hangja fogadta az érkezőket, majd Kleiszner Rezső ny. tanár meleg néhány szóval üdvözölte Ivánka Pál főszolgabírót, a közművelődési egyesület elnökét és nejét (kinek gyönyörű virágkosarat is nyújtottak át) valamint a váci vendégeket. A díszbe öltözött tűzoltóság sorfala között vonultak a verseny színhelyére : a lo- varegylet csikóárverező telepére. A homokbuckákon nagy pénzzel, fáradhatatlan harccal a természet ellen megalkotott gyönyörű hely ez. Háromszor akkora terület, minő a váci városház előtt levő Konstantin-park, körülövezve buja bokrokkal és fákkal, középütt pedig a legdúsabb pázsit. Egyik oldalon, a lombok alatt a dalárdák emelvénye, másikon, a puha zöldben köralakban a közönség székei, padjai. És ez a gyönyörű, emberkézalkotta terület zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Amint a közönség százai gyülekeztek, a mint apuba pázsiton egymás után árvalány- hajas dalosok festői csoportja felvonult, láttuk a két boldog férfiút: Ivánka Pált, a megelégedett, gyönyörködő elnököt, Wol- kóber Jánost, a zene és dal fanatikus hívét, a járási népdalárdák felügyelőjét, a mint megelégedetten szemlélik önzetlen társadalmi munkájuk sikerét. A bíráló bizottság Szundy Károly dr. orsz. magyar iskolaegyesületi igazgató elnöklete mellett Ságh József, dr. Lázár Ottó, Vendégh^Jgyi Géza, Hangay Ruppert, Rácz István, Ho- léczy János és Wolkober János elhelyezkedik a hosszú asztal mellett, kibontják Ivánka Pálné gyönyörű selyem zászlaját, a dalárda-vándordíját és Hajnal Jenő községi főjegyző, a helyi rendező bizottság szervezője, lelkes, nemes szavakkal üdvözli Alag község nevében a közművelődési egyesület vezéréi, a dalosokat, a nagy közönséget, melynek ily szép versengésben aligha volt még része. Elcsillapul a beszéd nyomán elhangzott éljen és felségesen szép jelenet jön: Wolkober dirigál, Vendéghegyi harmonium kíséretével majd négyszáz kérges kezű dalos ajakán négy szólamra felcsendül a himnusz magasztos szava az Isten szabad ege alatt, a lombokkal övezett téren. Igazán az Ur templomában érezte mindenki magát. Most azután a versenyző dalárdák karnagyai sorsot húznak, hogy mily sorrendben énekelnek a közönség és a bírálók előtt. Minden dalárdának kötelező volt Sa- rudy Ottó „Bús magyar“ kezdetű műdalának eléneklése. Ezen kívül szabadon választott népdalegyveleget adhattak elő. Az első számot a szereplésre a legfiatalabb népdalárda: Püspökszilágy húzta. Wolkober melegen ajánlotta be : alig három hónapja alakult, jelen van 36 tagja, Hribal Ferenc kántortanitó dirigálja. És tényleg a legnagyobb jóakarattal hallgatják az egyszerű emberek ajkán szépen feltörő dalokat, lelkes tapssal jutalmazzák őket. A második Fát. (Alakult 1911-ben, karnagya Varga Gergely, 22 tagja énekel.) Nagyon hatásos, kitünően fegyelmezett énekkar, melynek basszusát különösen dicsérni kell. Lelkes, hosszú taps. 3. Jön Dunakeszi. (1911-ben alakították meg népdalárdáját, 26 taggal vesz részt a versenyben, dirigensük Bajnok Géza.) A kötelező dalon kívül „Simák a harangok“ (Sarudy) darabbal állanak elő szép tenorral, nívós, színes előadásban és a közönség már megalkotja a véleményét, hogy Pót és Dunakeszi énekkara elsőrangú népdalárda. 4. Őrszentmiklós. (Népdalárdája 1912-ben alakult, 23 tag énekel, Kovács Mihály a vezetőjük.) A kötelező szám után Oláh „Isten áld meg s véd hazánk“ kart énekelték általános, lelkes fogadtatás mellett. 5. Veresegyház. (1910-ben alakult népdalárdájából Urhegyi István karnagy vezetésével 19 tag énekelt.) Igen nehéz feladatot vállaltak, midőn Lányi „Régi nóta“ kezdetű népdalegyvelegét énekelték s annál nagyobb, rokonszenvesebb volt az elismerés a közönség részéről, hogy azt sikerrel is oldották meg. 6. Utoljára jött a versenyzők között Kisvár. (így nevezték ott a váci kát. gazdakör dalárdáját, mely 1912-ben alakult meg újra, 26 tagja énekelt, Cseh Lajos volt a karnagyuk.) Nagyon hatásosan énekeltek, igen tetszett „Ha elmegyek“ kar és lelkes éljenzést, tapsot kaptak. Most azután versenyen kívül két dalárda szereplése következett: a rákospalotai evangélikus népifjuság énekkaráé, majd a váci polgári dalköré. Az előbbi alig két hónapja áll fenn, Hrankó Kálmán vezeti őket. Egy csomó piros keszkenős, fiatal leány vonul fel a pódiumra s a jól festő énekeseket melegen tapsolják. Bámulatosan szépen énekelnek. Beethoven „A hit“ kara után népdalegyveleg következik s alig tud a közönség betellni a 27 tagú vegyeskar fegyelmezett, színes énekével. Igen dicsérik, igen tapsolják. A váci polgári dalkör hatalmas hanganyaggal vendégszerepelt Érti Gábor karnagya vezetése alatt. Ünnepiesen pompázni akartak: két igen nehéz kart adtak elő. Meg kell állapítani, hogy teljes sikerrel. Igazán versenyen kívül állottak művészi tudásukkal, remek előadásukkal, melyekért hosszú, szives taps lett az osztályrészük. A bírálóbizottság most azután visszavonult s ez alatt a közönségben élénk íip- pelés (Alagon voltunk!) folyik: ki lesz a győztes! A cigány szól addig, mig tanácskoznak, de nem kel! sokáig várni, mert Szundy Károly dr. kihirdeti az eredményt: az első dijat (Ivánka Pálné seíyemzászla- ját, mely vándordíj) nyerte a dunakeszi népdalárda, második dijat ezüstös (ütemező karnagyi pálcák) a fóti, veresegyházi és a kisváci kát. kör dalárda, a harmadik dijat az őrszentmiklósi és püspökszilágyi népdalárdák. (Ezek férfikarra irl kolláka
