Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-10-09 / 78. szám
H u&zonhaíodih évfolyam 78. szám. Vác, 1912 oKtóber 9 VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Vác kegyelete. Vác, okt. 8. Két ünnepélyről adunk hirt : mindkettő a kegyeletnek szolgált. A kritika hangja elnémult s a lelkek összeforrtak akkor is, mikor az aradi tizenhárom emléket ünnepeltük, akkor is, mikor a muzeúm a múlt emlékéről vonta fel a kárpitot. Harmonikus, szép ünnepségek, melyeken meleg érdeklődéssel vett a város közönsége részt. Tudósítóink a magyar gyásznapnak megöléséről és a muzeúmegyesület tárlatait megnyitó gyűléséről a következőkben adnak számot: Az aradi tizenhárom emléRezete. Már harmadik esztendeje, hogy Vác egyesületei együttesen ünnepük meg az örök emlékezetes gyásznapot. Millió fátumtól darabokra szaggatott nemzeti és társadalmi életünknek igen érdekes megnyilatkozása e közös ünneplés. Feldúlt politikai állapotunk és a háborús veszedelmek, mint hatalmas intőjelek figyelmeztetnek a tömörülésre, a közös érzésre, de szomorú dolog, ezt nem tudjuk megérteni és csak ássuk a „nagy temetőt.“ • ■ • Végig vonulnak előttünk a 48-as képek . . . majd jön az orosz . . . keresztül zúg Vácon le Szőregig, majd Szentanaráson, Temesváron Világosig s jön végezetül Arad . . . s a 13 vértanú sírja nem tud eléggé figyelmeztetni bennünket, sírjaikon hiába virít a szabadság virága, félszázadnak elhullatott könnycsepptengere sem hat meg bennünket. A szivettépő hangok előtt bedugjuk füleinket, anyák és árvák zokogása sem indít meg s csak itt ott ver fel a sivár, fásult hétköz- napiasságából az emlékezés. Ezt a napot nem felejtjük el soha. Nincs szó, mely elmondhatná fájdalmunkat, nincs képzelet, mely visszaidézni, nincs toll, mely le tudná Írni, — de e napon össze hoz bennünket egy közös érzés. A váci dalegyesület Himnusszá vezette be és a Szózat fejezte be az ünnepélyt. Napról- napra emelkedik ez az egyesület a művészi nivó felé és nem fél az ezerszemü közönség fokozódó igényétől. Az Ábrányi „Tizenhárom“ című költeményét Hoffmann Anna szavalta bájos meleg érzéssel. Öt „Túlpartról“ című darabban való szereplése óta ismerjük és szeretjük művészi önzetlenséggel. Az ünnepi beszédet dr. Meiszner János mondotta, a ki újabban is arról tett tanúságot, hogy fokról-fokra emelkedik a hivatott szónokok sorába. Buzdításait élvezettel hallgattuk és sziveinkbe zártuk. Szlacsányi Béláné éneke valamennyiünk sajnálkozására elmaradt, de hallottuk helyette Preszly Lincsi fülbemászó bájos hangját, kinél szebben tolmácsolni magyar darabot műkedvelőnél el sem tudok képzelni. Későbbi énekszámaiban Lencsó Mariska kisérte zongorán varázs ujjaival. A felolvasó Pintér György volt. Jogász kar- riérjének ez az első közszereplése legyen az alapkő. Ábrányi Vándormadarát, melyet Vendéghegyi Géza inelodrámatizált és kisért is zongorán, Schneller Olga szavalta oly szépen, minden elfogódás nélkül, hogy elmondhatjuk, hogy ez volt az est egyik legszebb száma, a melyből természetesen Vendéghegyinek művészkeze is kivette a maga részét, melyben akis diáknak, Jánosdeáknak is szép szerep jutott, a kit mesterkezek és a szorgalom nagy játékossá tehetnek. Stefán János pisztonművészt nagy élvezettel hallgatta és tapsolta közönségünk. Az utolsó előtti szám a Szepessy László vértanuk dala című költeménye volt, a mit Érti Gábor zenésitett meg. Gondolatokban gazdag költőnk e müvét mesterkezek vitték a művészet másik csarnokába, amelyhez hozzájárult Érti gyönyörű baritonja, mely őt nem regen emelte székesegyház karnagyává és tette a váci polgári dalkör karmesterévé. Ez ünnepélyen a dalkör egy énekszámmal képviseltette magát, mely nagyban emelte az ünnepély fényét, mely nemcsak elismerést, hanem a későbbi ünnepségeken szép helyet is biztosit ifjú egyesületnek. Végül a fáradhatatlan rendezőről, Lukács Istvánról emlékezzünk, a ki ezutánra, már csak két szereplést igér . . . aztán elköltözik Budapestre. Ezt ő igy tervezi, de ezt mi a rajta rajongó szeretettel csüggők nem fogjuk engedni s biztosra vesszük, hogy őt még ezek után sem vesztjük el teljesen. Hiszen e rövid három év alatt a neve mint fogalom szerepei a városban, kinek szereplését siker sugározza be és ezt a beragyogást a feledés fátyoléval sem engedi hálás szivünk elhomályosítani. Tőle mi nem búcsúzhatunk el, nem tudna ajkunkról elhangzani a rideg búcsú, sem a „viszontlátásra“ rideg szava. Megszerezzük magunknak, mert úgy érezzük, hogy ő rá szükségünk van és szeretetünk erejét és fényét semmi távolsággal sem fogjuk engedni ‘egy pillanatra sem kialudni. gorier. A muzeum megnyitása. Még nem is régen, néhány év előtt alig 5—6 hallgató érdeklődője volt a múzeumi gyűlésnek. Mosoly derült az arcokra, ha valaki azt mondta, hogy a muzeum-közgyülésre megy. És a lelkes vezetők, a kiket nem az utón, útfélen megnyilatkozó gáncs, hanem a nagy, szép gondolat: mindent, a mi Vác dicső múltját jelzi, összegyűjteni s az utókornak megőrizni, vezetett, egy pillanatra sem tántorodtak el és ime, célhoz értek. A muzeum megnyitására hívta a közönséget az egyesület elnöksége. És jól eső érzéssel láttuk, hogy nemcsak benépesült a városház közgyűlési termének karzata, de benn minden széket elfoglaltak az érdeklődők. Ma már nem utópia a muzeum iránt való érdeklődés! Ez előtt a díszes társaság előtt, melyben feltűnő sokan voltak a hölgyek, hangzott fel először a himnusz, melyet a dalegyesület énekelt. Azután Tragor Ignác dr. mondott megnyitó beszédet üdvözölvén Mihalik József kir. tanácsost, a muzeúmok és könyvtárak főfelügyelőségének a megnyitó ünnepre kiküldött tagját. Mihalik, a ki a váci muzeúmegyletnek tiszteletbeli tagja, azonnal válaszolt az üdvözlésre s Ipolyinak mindig élő mondásával: őrizzük meg a múltat, hogy szép legyen a jelen és reményteljes a jövőnk, illusztrálta, hogy a váci muzeúm-egyesület megta- Iáita tevékenységének talaját. Munkálkodása már nem tűnik el és a jelen, jövő generációja hálásan emlékezik meg az önzetlenségről. Tragor elnök ezután nagy hálával emlékezett meg arról, hogy a megyés püspök elvállalta a muzeúmegylet fövédöségét s neki az erről szóló díszoklevelet már át is nyújtották. Hörl Péter dr. azt indítványozta, hogy a közgyűlés lelkes örömét jegyzőkönyvében örökítse meg arról, hogy a főpásztor védője lett az egyesületnek s ezt a jegyzőkönyvet az elnökség küldöttség utján jutassa el e grófpüspökhöz. Most azután az elnök az egyesület megalakulásának nehézségeit, gyűjteményeinek vándorlását vázolta, majd pedig Vác és vidékének őskoráról tartott érdekes előadást. Ez az alapvető, nagy munka a Váci Hírlap hasábjain jelenik meg és az eddigi közlések is általános érdeklődést keltettek a müveit közönség körében. Legközelebbi számunkban folytatjuk ennek az értékes munkának közlését, hiszszük, hogy hasonló érdeklődéssel fogadja a város közönsége annak a férfiúnak munkálkodását, a ki a legszebb gondolatok egyikét: szülővárosa múltjának felkutatását tűzte ki céljának. Befejezőül Kisparti János titkár felolvasását, a vidéki városok közművelődése címen hallottuk. Kisparti munkálkodása a filozófus magaslatán mélyen szántó gondolatokban forog. Nagyrabecsüléssel és lelkes szeretettel nézzük a váci származású, százkezü fiatal tanár előretörését, melyet minden egyes munkájával igazol, hogy alapos készültség a nagy tudással párosul abban, a mit megvitató tolla alá vesz. Módunkban lesz ezt az újabb, praktikus kivitelében is megszívlelendő munkáját lapunk hasábjain közölni, ezért mélyebb bírálatába nem bocsátkozunk, csak kötelességünknek tartjuk feljegyezni, hogy a közönség lelkes éljenzéssel, tapssal honorálta a felolvasás végén a fiatal titkár gondolatait. A szózat elhangzása után a nagy társaság- felkerekedett s bár már dél elmúlt, a múzeum tárlatainak megtekintésére ment a püspöki könyvtárépületbe. A nem nagy szobák zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel, a kiknek Tragor elnök magyarázott a múlt felhalmozott értékes gyűjteményeiről. A hallgatóság- eszre sem vette, hogy a déli órák már rég elsiettek fölötte. A muzeúm ezzel megnyílt. Az elnökség közli az érdeklődőkkel, hogy a további intézkedésig a téli szezonban minden vasárnap délelőtt 1012 óra között tárlatait díjtalanul nézhetik meg, sőt gondoskodik arról is, hogy mindenkor magyarázók álljanak rendelkezésre.
