Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-10-16 / 80. szám
HuszonhaícdiR évfolyam 80. szám. Vác, 1912 oKtóber 16VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora <50 fillér. Telefon-szám 17. A városoftról. Irta : Preszly Elemér. Vác, okt. 15. A magyar törvényhozásnak évtizedeken keresztül mostoha gyermekei voltak a magyar városok. A kiegyezés után hosszú ideig — mondhatjuk napjainkig — törvényhozás, kormány és társadalom fővárosunk világvárossá fejlesztésén fáradozott és a vidéki városokat teljesen elhanyagolták. Mint valamikor a római birodalomban Rómába : nálunk minden ut Budapestre vezetett, a vasutak ide futottak be, Budapesten koncentrálták az ipart, kereskedelmet, gyárakat, intézeteket, irodaimat, művészetet, tudományt, iskolákat, hivatalokat. Budapestről nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy az egész nemzet verejtéke árán lett naggyá, lett világvárossá. Ma tündéri fényben uralkodik a Duna két partján a főváros, tőle 10-20 kilóméternyire azonban mar Kehöszámú népiskola nélkül ktizködő, idegen nyelvű községeket és írni olvasni nem tudó férfiakat találunk. A főváros nem igen szolgálja vissza azt a sok áldozatot, melyeket az egész nemzet a fővárosért hozott. Helyes városi törvény alkotása legsürgősebb törvényhozási feladat. A varosok ma tarthatatlan helyzetben vannak s ezert úgy jogviszonyaikat, mint anyagi kérdéseiket sürgősen rendezni kell. Rendezni kell jogviszonyaikat, mert ma a rendezett tanácsú városok önkormányzata merőben illuzórius. Alá vannak rendelve a megyei törvényhatóságnak, már pedig a varmegye élete, berendezkedése, gondolkozása, érdekei egészen mások, mint a városoké és egészségtelen állapot az, hogy 10—60 ezer lakosú városok ipari, gyári, csatornázási, világítási és általában háztartási ügyeiről és fejlődéséről túlnyomó többségben a mezőgazdasági érdekű és érzelmű vármegye döntsön. Ma a városok önkormányzata jóformán csak abban nyilvánul meg, hogy joga van a városi képviselőtestületnek a város lakosságát tetszé- szerint megadóztatni. Mig a felettes vármegye adóztatási joga szorosan körülhatárolt és megszabott (5%-os megyei adó és 13%-ig emelkedhető megyei útadó) s mig a felettes varmegye háztartási költségeit legnagyobb részben az állami budget fedezi (1912-ben 22.073.140 korona) addig a városok csak pár éve részesülnek némi segélyben s dacára, hogy évről-évre több és több állami feladatot latnak el, kiadásaikról kénytelenek maguk gondoskodni és ezért „önkormányzati jogukból“ kifolyólag oly súlyos pótadókat vetnek ki a városi egyéb közszolgáltatásokon felül, hogy a pótadók az állami közterheket a legtöbb városban felülmúlják. Az önkormányzatot a városokban akként kell megerősíteni, hogy a város szabad fejlődését elősegítse s a mellett a polgárság jogainak biztosításával járjon. Első lépés, hogy a váró sok a vármegye fennhatósága alól felszabadit- tassanak. A városok már úgy is kinőttek a megyei gyámkodás Procrustes ágyából. Ami a közszabadságok szempontjából nem nyújt garanciát, ott nem kell az önkormányzathoz ragaszkodnunk, a közszabadságot lényegében érintő területeken pedig az önkormányzatot ki kell terjesztenünk, meg kell erősítenünk. A rendőrséget államosítsa a törvényhozás, mert mig egyrészt városaink rendőrsége ma a legszerényebb igényeknek sem felel meg, addig másrészt a közszabadságok szempontjából a rendőrség államosításában semmi veszély nincs, mert a rend, közbiztonság erélyes fenntartása állami érdek, állami feladat. De érdeke a polgároknak is. Államosítandó az árvaszék is, mert országos érdek, hogy az árvák ügyei és vagyona szigorú ellenőrzés alatt egységesen kezeltessenek és ma a városi árvaszékek ellen igen sok kifogás emelhető. E mellett azonban az önkormányzat kibővi- tendő egyrészt a képviselőtestületi közgyűlés hatáskörének szélesítésével, másrészt a tanács szervezetének akként leendő- megváltoztatásával, hogy a tanács által elintézendő ügyek is a közgyűlés által választott önkormányzat' elem bevonásával intéztessenek el és a tanács határozatai elien a közgyűléshez lehessen felebbezni. Megszüntetendő ezenkívül a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok jogállása közötti különbség. Ha sürgős a városok jogviszonyainak rendezése, még sürgősebb anyagi ügyeknek mielőbbi, az egész országra kiterjedő szabályozása önálló városi törvény keretében. A mi állapot tarthatatlan, igazságtalan. A legtöbb város roskadozik a folyton szaporodó terhek súlya alatt, évről-évre újabb és újabb igények várnak kielégítésre, a legtöbb városban megoldatlan a csatornázás, vízvezeték, kövezés, elhanyagolt a közegészségügy és a legtöbb városban ijesztően magas a pótadó. Pótadókkal nem lehet a városok igényeit kizárólag kielégíteni, mert hiszen a pótadó folytonos emelésének vétót mond a polgárság teherviselő képessége. Sőt ellenkezőleg — még az önkormányzat rovására is—a pótadó maximuma törvényben megállapítandó. Uj városi adók (betterment) szintén nem oldják meg gyökeresen a városok anyagi kérdéseit, mert ezek megint csak a sokféle adókkal megterhelt polgárság rovására szaporítják a városi bevételeket. Újabb adók nélkül, újabb jövedelmek terem= tése : ez a helyes és okos városi közigaztás Columbus tojása. Városi vállalatokat, ‘városi üzemeket kell létesíteni, melyek kellő és szigorú ellenőrzés mellett a városok jövedelmét emeljék. Csak a városi takarékpénztárak eszméjére mutatok rá. Németország igen sok városában virágzó városi takarékpénztárak hatalmas jőve dehnet biztosítanak a városoknak. Hazánkban Nagykőrösön és Nagybányán 70—80 ezer korona évi bevétele van a városnak a városi takarékpénztárakból. Hiszen nincsen könnyebb, mint egy városi takarékpénztár felállítása ; mondhatnám készen van minden városban. Alaptőkéje csaknem teljesen kikerül a regále-kái- talanitási kötvényekből, betétjei az árvaszékekből s a városok által kezelt különböző alapok és alapítványokból, melyek ma magánintézetekben vannak elhelyezve. A városi- takarékpénztárak mellett egyéb városi üzemek és vállalatok is létesíthetők, melyek egyrészt a város jövedelmeit is fokozzák, másrészt a város szociális kötelességeit is leróják a város polgárságával szemben. A külföld és különösen Németország e téren is messze túlszárnyal bennünket. De hazai példa is van. Lenn Erdélyben a szász városok gazdagságát és előrehaladottságát az okosan szervezett és szigorúan ellenőrizett város üzemek és vállalatok szolgáltatják. Újabban Budapest halad előre a városi üzemek terén. Bárczy polgármester a városi villamos megvételével nemcsak a főváros jövedelmét fokozta, de a közúti közlekedés javítását is elősegítette. Ha vidéki városaink fejlődni fognak, ha bennük gyárkémények füstje száll az ég felé, ha bennük egészséges ipari és gazdasági fellendülés támad, akkor nem kell a falu feleslegének, véreink százezreinek Amerikába kivándorolni, akkor nem fogunk oly szomorú statisztikai adatokat olvasni, hogy Magyarországon a lefolyt 10 év alatt a tényleges szaporultat °/0-a messze alatta marad a természetes szaporulat o/°-ának, alatta marad a sűrűbb népességű Ausztria tényleges szaporulatának, mert Magyarországból 10 év alatt csak az ismert adatok szerint 1,200,000 ember vándorolt ki Amerikába. (Városok Lapjából.) Hírek. A Balkán-háború. Hit szóinak hozzá a váci bulgárok ! Munkatársunk kiváncsi volt, vájjon a Vácon lakó buzgárok tudnak-e egyáltalában valamit arról, hogy hazájukban, Bulgáriában milyen háborús szelek fújnak mostanában. Kiment tehát pénteken, a hetivásár lezajlása után a piacra, egyenesen Resztó Illés sátorába, hogy meginterjúvolja a bolgár kertészeket. Munkatársunknak óriási disznója volt, mert Resztó sátorában éppen együtt találta az egész váci bulgár kolóniát. Ott ült a zöldpaprikák, uborkák, paradicsomok, kelkáposzták, kelerábék, karfiolok és sárgarépák tömkelegé között, egy padra-tett üres kosár fenekén guggolva, kopottas bőrkabátjában maga a nagy Resztó Illés, mint egy tábornok, körülötte pedig szintén kosárfenekekben összekuporodva a vezérkar, Sztojanovics Jana, Pencser Demeter, Ma- rinov Tódor, Dimitrovics Péter, Nedov Iván és Petkova Pala. Az asszonynépek és gyermekek a többi sátorokban elszóva üldögéltek és nagy bögrékből kortyogtatták Győriné jó illatos kávéját. A férfiak, kik heten voltak, mindannyian cigarettáztak s vésztjósló, komoly
