Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-23 / 48. szám
VÁCI HÍRLAP tévedéséről. Az újvidéki gimnazistákat nézte váci siketnémáknak. Fiaink fegyelmezettsége, nyugodt higgadtsága mellett bizonyít az is, hogy egy-két gyakorlatot, bár egy kis eltéréssel, itthon másképp gyakoroltak, ott mégis — egyszeri elömutatásra — hibátlanul végezték. A szabadgyakorlatokkal együtt említhetem meg a felvonulásban való részvételüket, a lépésben való járást. Itt sem hoztak szégyent a váci intézetre. Mondták nem egyszer: „nini a siketnémák!“ „S milyen egyszerre lépnek !“ Itt is elárulom a titkok titkát. Tornatanárjuk mindig akként szoktatta őket, hogy lessék el vezetőjük lépését. A sok gyakorlás után azután úgy lépkedett a 16 egyforma fiúból álló kis csapat, hogy a pécsi kis katonák is megirigyelhették tőlük azt a sok dicséretet, a mit ifjaink a pécsi pléhgalléros, magasrangu katonáktól kaptak, A lépésben járástól mi kísérők jobban elfáradtunk növendékeinknél. A mikor felvonultunk, legelői szólt a katonabanda, közepén a keszthelyi diákzenekar, minden csapatnak (a mienkét kivéve) dobosa, trombitása . . . s ez mind szóit egymás után, néha több is egyszerre. Hosszú volt a sor, nem tudták az ütemet mindig átvenni, igy hát folyton lépést kellett váltanunk. Ebbe aztán el is fáradtunk. Egyikünk — kicsoda? hát az, a ki a legnagyobb súlyt cipelte — még most is piheni a fáradalmakat. A felvonulás s általában a pécsi járás-kelés közben figyelhettük meg, mily nagy az érdeklődés növendékeink iránt. Hiába ! A részvét, no meg a kíváncsiság nem egyhamar hal ki az emberből. Nem is kellett már a harmadik napon az intézeti táblát elolvasni, úgy is tudták, kik vagyunk. Amerre mentünk, megálltak a járókelők s kisértek szemeikkel, a mig csak láthattak. A kiváucsiabbak el is kisértek egy darabon, többen közülök mindaddig, a mig be nem tértünk valahová. A hozzánk beosztott pécsi kisérő tanár, (Asztalos József reáliskolai tanár meg éppen hűséges kísérőnk, szives kalauzunk volt. (Nem csoda, magának is két siketnéma leánya volt. Már csak az egyik él.) Persze többen egy-egy megjegyzéssel is kisérték bámulatukat. E megjegyzéseket is tanulságos lett volna összegyűjteni. Megítélhető belőlük még a jóakaratúaknak is tájékozatlansága. Pl. egy a sok közül : „Hiszen ezek a siketnémák ! De hát akkor hogyan hallanak ?“ Leginkább a korlátra készültek a növendékek. S ebben — elfogultság nélkül mondhatom — megérdemelt, nem kis sikert arattak. Pedig nem könnyű volt a feladat. A szabadgyakorlatok után 15 perc állott rendelkezésre. Igen ám, csak hogy ez idő alatt majd minden intézet mutatott be más és más, váitozatosnál- változatosabb gyakorlatot, csapattornát. Volt ezidő alatt: buzogány, bot- és vivógyakoriat, szertornászás stb. Szerencsénkre igen jó helyünk volt, közvetlenül a nagy tribün előtt, a középen állott a korlátunk s ez előtt a jelző táblánk: „Siketnémák intézete Vácott.“ Közvetlen a fiuk előtt a pécsi püspök; a két főispán (a pécsi és a baranyavármegyei) a főigazgatók, a dandárparancsnok, a polgári és katonai előkelőségek. S a fiuk a díszes keretnek valóban — illően, megfelően tornásztak. Nyugodtan, biztosan — s a mi fő — szép testtartással. Minden egyes gyakorlat után felhangzott a tribün tapsa. Az utolsó gyakorlatnál már — a mikor Tininszky Lajos Vili. o. t. a fiúk legjobbja mutatta be legutolsó gyakorlatát, a kézállást s a mikor igy kézállásban végig ment a korláton — általános volt az érdeklődés, az egész közönség elismeréssel Rette növendékeinket s felhangzott a diákok 2 szava : „Éljenek a váci siketnémák !“ Mielőtt még befejezték volna mutatványaikat megjelent tornatanárunk előtt egy honvédhuszár- örnagy s azt mondta : „A püspök Úr Öméltósága nagy elragadtatással szemléli a siketnéma ifjak gyakorlatait s megkért hogy ez elismerését fejezzem ki tanárjuk előtt.“ A vacsorázó helyen — a Magyar Király szállóban is nagy lelkesedéssel fogadták növendékeinket a diákok. A korláton tornászokat s a sulydobásba győztest pedig vállaikra emelték. A mi fiúink hasonlóképen viszonozták az üdvözlést. A diákok általában úgy a vonaton, mint a szálláson s az étkező helyeken igazi bajtársi szeretettel fogadták siketnémáinkat. Eleinte nehézkes volt az ismerkedés, a .beszélgetés, de a második, harmadik napon öröm volt nézni Ggyíittlevéstiket, társalgásukat. Különösen a nagybecskereki gimnazistákkal és kereskedelmi iskolásokkal -- egy helyen étkeztünk velük — barátkoztak össze. S már mint jó pajtások váltak el, búcsúztak el egymástól. Végül még csak egy-két képet irok le, melyek igen jellemzőek növendékeink pécsi szereplésére. A mikor a verseny után a tribün előtt elvonultunk, a közönség nagy része, főként a hölgyek felállottak s úgy éljenezték, tapsolták a váci siketnémákat s a pécsi főispán búcsúzóul kétszer is utánunk kiáltotta : „bravó, bravó !“ Vacsora közben megjelent közöttük egy irgalmasrendi s a következőket mondá : „Be- recz Fidél váci születésű, most pécsi irgalmas főgyógyszerész vagyok. Engedjék meg, hogy üdvözöljem a váci fiúkat, a kik kitettek magukért, a mi végtelenül jól esett nekem. Legyen szabad a fiúk között egy doboz cigarettát szétosztánom.“ Később pedig egy idős bácsi lépett közénk, a ki igy szólt könnyezve: „Tóth József nyugalmazott igazgató vagyok, annyira meghatott a siketnéma fiuk szereplése, hogy egyhamar nem felejtem el. Tessék megengedni, hogy egy-egy pohár sört fizessek a fiuknak s úgy kocint- hassak velük mindnyájuk egészségére!“ Ilyesféle kívánsággal állott elő Szigvárt János városunk gyógyszerésze is, a kitől azt nem is tagadtuk meg. Egybevetve az elmondottakat s a láttottakat megállapíthatjuk, hogy teljes yolt a siker. Reméljük, nem utoljára számolhattunk be ilyenekről. Szentgyörgyi Gusztáv. — A püspöki törzsvagyon. Gróf Csáky Károly megyés püspök az utóbbi években több százezerkoronás beruházásokat létesített a püspökség ingatlanain. Ezeket a beruházásokat a vallás és közoktatásügyi minisztérium kiküldöttei most vették leltárba. Pénteken jelent a minisztérium bizottsága Gosz- tonyi Andor miniszteri tanácsos vezetése alatt A püspökséget Nagy Sándor jószágigazgató, a káptalant dr. Galcsek György apátkanonok képviselte a bizottságban. A hivatalos eljárás után a püspök nevében Gossmann Ferencpre- látus ebédet adottea Kúrián. — Az ovoda ünnepélye. A váci jótékony nőegyleti kisdedóvó évzáró ünnepélye e hó 26-án (szerdán) délelőtt kilenc órakor lesz Budapesti-főúti saját házában. A kedves ünnepélyre ez úton hívja meg a közönséget a vezetőség. — LuKács István színművének előadása. Rövid, de sikerekben gazdag szin- idénytink utolsó hetében elérkezik a színtársulat egy nagy érdeklődéssel várt szinmű előadásához. Ugyanis szombaton este kerül bemutatóra városunk társadalma egyik vezéralakjának, a mindenki által szeretett Lukács István gyógyszerésznek énekes színműve Az örök igazság. Lukács István ezt a művét, melye t pályázatra szánt, nagy szeretettel és kiváló gondal irta meg és most, midőn városunkban ily kiváló színtársulat működik, az igazgatóság kérelmére beleegyezett, hogy az a darabot bemutathassa. A remek darab a legkiválóbb szereposztásban kerül színre. A próbák a szerző utasításai szerint egész héten folynak, igy szombaton szenzációsan érdekes estében lesz részünk. — A siKetnéma növendéKeK ezidei házi fornaversenye ezúttal is jól sikerült. Nagy és díszes közönség jelent meg szerdán délután a siketnémaintézet tornakertjében, mely végig érdeklődéssel, nem egyszer bámulattal nézte a fiúk tornászását. Nemcsak a laikusok, a szakemberek, a sportférfiak, a hozzáértők is általános tapssal jutalmazták a szép testtartással, nyugodtsággal, biztossággal, katonás fegyelmezettséggel bemutatott gyakorlatokat. A tornaverseny sorrendje a következő volt : Felvonulás. Himnusz. (Elmondta Kelemen B. VII. o. t.) Szabadgyakorlat. Lómászás. Bakugrás. Nyújtó. A Pécsett végzett szabadgyakorlatok. Kötélhúzás. Súlydobás. (A legnagyobb dobások jobb kéz: 990 m., bal: 850 m. Szabó Zs. VIII. o. t.) Korlát. Buzogány. Díjkiosztás, aranyérmet nyertek: Tininszky Lajos (ezenfelül még egy 10 koronás aranyat), Szabó Zsigmond és Pavelkovics János. Ezüstérmet kaptak : Knoll Antal, Beílabás József, Rochiitz Gyula és Hardy Béla. Bronzéremmel lettek kitüntetve: Drágán János, Kopeczky Ferenc, Vida Gábor. Susztár András, Tábori Rezső, Sütő Benő, Petrányi János, Turisz Rezső és Kompóthy Antal. A Pécsett járt csapat tagjai emlékül egy-egy csoportképet is kaptak. A verseny végével az intézeti igazgató elismeréssel szól- lott Záborszky Árpád tornatanár munkájáról. — Hangverseny a lövőházban. Az evang. iskola javára a múlt szombaton tar-' tott hangverseny és táncestély alkalmával a következő felülfizetések folytak be : báró And- reánszky Istvánná 15 K, Dorner Dezső, Gerstenberger Oszkár, Lővinger Mór és Legrádi Ernő, Aáihályka László Béla, Szabó Ede, Ur- sziny Arnoldné 10—10 K, Tragor József 8 K, Scheffer András 7 K, dr. Preszly Elemér 6 K, Bartos Kálmán, Gosztonyi Tibor, Góts J. Viktor, ifj. György Mihály, Gurszky Rezső, dr. Haász Béla, Ivánka Pál, Jäger Gyula, Lévay József, Lenchardt Rezső, Meiszner Rudolf, Ne- deczky Ottó, Sipos Mihály, Schworcz Pál, özv. Thiering Gyuláné, Thiering Gyula 5—5 K, Buthory Kálmán, G. G., Jelinek Ágoston, Kovács Sándor, özv. Krenedícs Györgyné, N. N., Perczián Gusztáv, Sztanek István, dr. B. M., Töpper Béla 4—4 K, Sipeki Balás, Gyula, Fábián János 3—3 K, Baltás Béla, Bárdos Ernő, Boday Aurélné, Borbély Sándor, özv. Cseley Jánosné, Demjén Géza, Dombay Mihályné, özv. Filzer Ferencné, Gedeon Emilné, Hornyánszky Ambrus, dr. Hamvay Ödönné, Hufnägel Imre, Kondra Mihály, Kopunecz József, özv. Körtvélyessy Lászlóné, Krenedich Imre, Labay Elemér, Matkovich János, Maricsek Dezső, özv. Nagy Ferencné, N. N., N. N., özv. Péts Sándorné, Pintér György, Schaub István, (Váchartyán) Török Samu, Zalánffy Károlyné 2—2 K, Hornyánszky Tibor, N. N., Ritz Jánosné,
