Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-05 / 27. szám
Huszonötödül évfolyam 27. szám. _ Vác, 1911. április 5. váci hírlap Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A múzeum=egyesület Petőfi=matinéja. Vác, ápr. 3. A váci múzeum-egyesület megnövelte nehéz feladatait. Némán oktat az a gyűjtemény, melyet lelkes munkásai az egyesületnek a Migazzi- téri állandó otthonban hordottak össze. A lelkesedés a múlt iránt leremtette meg a váci múzeumot, a lelkesedés a jövő iránt hordja méhében ' azokat a nagy feladatokat, melyek közül egyiket megkezdve azt a siker koronázta. Az országnak kevés múzeum-egyesülete mutat akkora mozgékonyságot, mint a váci. Azok megelégednek egy-egy szürke közgyűléssel és a közgyűlést követő bankettel, hogy titulusuk legyen az államsegélyt minél hamarább felvenni. A mi múzeumunk még nem bankettezett, de állandóan ébren tartja az érdeklődést eszméi iránt. A nyilvánosság őre, a sajtó majd minden száma tud hirt "adni arról a lelkesedésről, mely a múzeum vezetőit eltölti s a mely lelkesedés oly eszméket termel, mely egyrészt a múzeum iránt az érdeklődést fokozza, másrészt erősiti és bátorítja azt a gárdát, mely a múlt tiszteletét őrzi és hirdeti. Újabb sorozata a múzeum-egylet munkásságának a délelőtti felolvasások, melyek közül az elsőt — Petőfi szellemének hódolva — most vasárnap rendezték a városháza nagytermében. Az érdeklődés nem volt igen nagy, maradt még le nem foglalt ülőhely elég, de a kezdet biztató, ha nehéz is. A mi közönségünk sűrű adományai mutatják, megértette a múzeum feladatait s újabb vállalkozását is támogatni fogja, ha szélesebb körben lesz ismeretes az a kultur-munka, melyApró történetek Kulcsár Ernőről, (Befejezés.) Vége volt a hadjáratnak, fél évi ludovikai tanfolyam elvégzése után honvédhadnagy lettem. Bezupálni nem akartam, folytattam hát a jogászságot. Mint jogász is folyton irkáltam- firkáltam s elhanyagoltam az egyetem látogatását, bár már két jogi vizsgám volt. Szüleim sem éltek már, a kik segíthettek volna, hát beálltam hol egyik, hol másik pesti napilaphoz vezércikkírónak. Mint ilyen ismerkedtem meg s élveztem Ugrón Gábor, Mikszáth Kálmán, Istóczy Győző, Hentaller Lajos s a későbbi kereskedelmi miniszter, Hegedűs Sándor barátságát. Egyik éjjel több társammal jöttem ki a szerkesztőségből. Mikszáth az ő palócos kiejtésével megszólít: — Te pajtás, maradj csak hátra! — No mit akarsz Kálmán? — Tudod-e ’pajtás, hogy Magyarországon máma Jókai a legelső iró, azután jövök én és mindjárt utánam te. De mindjárt utánam! Hallod-e pajtáskám, adjál kölcsön 5 forint 25 krajcárt! Máig is tartozik vele szegény feje, de nem sajnálom tőle. nek fejlesztésén felolvasásaival is fáradozik. A múzeum-egyesület nem fog csíiggedést mutatni missziójában, az intelligens közönség pedig zavartalan, harmonikus élvezetet fog találni azokon a délelőtti matinékon, melyek a múlt minden tiszteletre méltó emlékét elevenítik meg előtte. Petőfi emlékének szentelte a múzeum-egyesület első délelőtti ünnepségét, melyet Schandl Miklós alelnök főleg hölgyekből álló szép közönség előtt fenkölt szavakkal nyitott meg. Az a nép érdemli meg a jövőt, mely tiszteli a múltat, mondotta bevezetőkép s fejtegette az egyesület nemes törekvéseit lelkes beszédben, általános helyeslés közt. A megnyitót a főgimnázium énekkara által előadott Petőfi-dalok követték, majd dr. Tragor Ignác, az egyesület fáradhatatlan elnöke foglalt helyet a felolvasó asztalnál, hogy „Petőfi és Vác“ címmel megismertesse hallgatóságát azzal, hogy a nemzet legnagyobb fiainak egyike hányszor és mily körülmények között került városunk falai közé. Petőfi már gyermekéveiben többször megfordult városunkban. így 1835 telén, a mikor két hetet töltött Pécelen a nagynénjénél, Hrúz Annánál. Erre vonatkozik a „Sovány ősz“ című Y\ r > f H o 1 ó K o n • Búsan Budára kullogok, Megállók a vár tetején, Nagyszálnak borszülő hegye Távolból kékellik felém. Nagyszálnak borszülő hegye Sok jó napot szerzett nekem, - Hanem mihaszna, hogy ha most A száraz kortyokat nyelem. A mikor 16 éves korában Selmecbányáról megszökött, azt mondta deáktársainak : Vácon volt már Kulcsár Ernő a városházán, mint bagatell-végrehajtó. Akkor rosszul ment a sorsa, belebukott egy fővárosi napilap vállalatba. Végrehajtónak kellett lennie ennek a csupa sziv-embernek ! Egyszer szemtanúja voltam a következő esetnek: Valahol a Krakóban betért Kulcsár egy igenigen szegény házba foglalni. A családfő az ágyban feküdt betegen, az asszony pedig mosott öt apró, piszkos gyerekre. Mikor beléptünk, az anya is, a gyerekek is sírva fakadtak a végrehajtó látására. ' Kulcsár Ernő pedig a helyett, hogy hozzáfogott volna a „kétajtós fényezett ruhaszekrény“ fölirásához, odaadott egy koronát a legnagyobb gyereknek: — Hozzál öcsém, édes apádnak egy liter jó vörös bort, hadd koccintsunk az egészségére, maga meg lelkem holnap reggel vigye el ezt a 7 forint 20 krajcárt a zsidónak, aztán kérjen róla írást, nehogy még egyszer követelje! Mikor aztán kijöttünk a szomorú házból, igy szólalt meg Kulcsár: No itt van-e, holnap megint kell Írnom valami tüzes kis verset Gracza Gyurkának a „Budapestébe, nehogy hozzám is kiküldjék a végrehajtót. * Steinbrenner kér. János winterbergi naptárkiadó minden év nyarán meglátogatta naptár- csinálóját, Kulcsár Ernőt. Egyszer, a mikor — Elmegyek a pápista paphoz, azt mondom neki, hogy Vácra, a püspökhöz akarok menni, mert áttérek a katolikus vallásra. Vándorszínész korában Vácon Bathó Ferenccel osztotta meg kenyerét. 1845 június 23-án Balassagyarmatról egy váci molnár szekerén jött Vácra, városunkon csak keresztül akart menni, de nagy boszuságára lekéste a hajót. A tintásüveg közismert jelenete itt folyt le Vácon. A Vas-uton című költemény megírásában a váci vasút inspirálta. Az anyám tyúkját itt irta. Szüleit 1847 végén Vácra telepítette, kik a Báthory-utca 11. számú házban laktak. Tragor dr. állításait érvekkel támogatta és kétséget kizáró módon megállapította az időpontot is. Kívánatos volna, ha ez alapon a múzeumegyesület emléktáblával jelölné meg a házat, melyben a nagy költő szeretett szülei laktak. Nagy figyelemmel hallgatták az érdekes felolvasást, melynek végén a fáradhatatlan kutatót s előadót nemcsak megéljenezték, de meg is tapsolták. Bájos kép következett most. A pódiumra Tragor Margitka, az elnök kedves kis leánya állott fel és szokatlan bátorsággal, bájos kedvességgel adta elő Petőfi Vácon irt költeményét, az „Anyám tyúkját.“ Az egész hallgatóság gyönyörködött a kis szavalóban s nagy, meleg elismeréssel szolgált neki a néhány perces élvezetért. Gurszky Rezső váci vonatkozású Petöfi- verseket szavalt a nála megszokott ügyességgel, majd dr. Gergely Mihály ült a felolvasó asztalhoz és Petőfiről szólt. A poétát, a jóst mutatta be, kinek szelleme a jövőbe lát. A ki igy megjelent nála a gazdag kiadó, látta, hogy bizony szűkös anyagi viszonyok között van. — Jöjjön ki, barátom, hozzám Winterbergbe, nem bánja meg! Én szépen el fogom látni önt, kap nálam 1600 forintot s még lakása is lesz a vállalat házában. Bizony nagyon rám fért volna ez a szép ajánlat, beszélte egy ízben Kulcsár, de Isten látja a lelkem, még csak nem is estem gondolkodóba, hanem rögtön büszkén válaszoltam Steinbrennernek: — Nincs az úrnak annyi pénze, a miért én itt hagynám szegény hazámat, de meg restelleném is az osztrák kenyerét fogyasztani! Nemsokára aztán meg is segített a magyarok Istene ! * Egy kisebb társaság ült együtt. Kulcsár a kedves témájáról, a boszniai okkupációról beszélgetett. A nagy mészárlásokról volt éppen szó, a mikor V. F. közismert mérnök fölsóhajtott: Bizony, örökké áldom az Istenemet s igazán nem tudom, hogyan menekülhettem én is meg oly kevesed magammal ott annál a rettenetes maglaj-i csatánál. V. F. folytatni akarta a rémes históriát, de Kulcsár intett neki, hogy várjon csak egy kicsit. Majd kivette noteszét, lapozgatott s egy több lapra terjedő névsor után fönnhangon, de mosolyogva igy kezdte: V. F. a 97-ik, aki szeren-
