Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-09-10 / 70. szám
Huszonötödül évfolyam 70. szám. Vác, 1911. szeptember 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Közgyűlés sok „igen“-nel. Vác, szept. 9. A krónika-iró nem sok érdekes feljegyezni valót talál a csütörtöki rendkívüli közgyűlésben. A sablon-közgyűlések számát szaporította ez is s a varosatyák még benn voltak a nyári lustálkodásban : alig volt felszólalás, de annál több volt a kényelmes „igen“, a mivel jóváhagytak volna sokkal fontosabb ügyeket is, mint a milyenek a tárgysorozaton szerepeltek. Eleinte úgy tetszett, hogy a nyári vakáció az érdeklődést is kiölte a városatyákból : nem voltak együtt húszán sem, mikor a polgár- mester megnyitotta a közgyűlést, de később oly szépen felszaporodott a számuk, mintha a közgyűlési teremben történendőkön kivtil semmi más nem érdekelné őket. Vagy öívenen is végig hallgatták a tárgysorozatot, melynek programon kívüli száma volt Donovitz Vilmos ünneplése. A polgármester állva nyitotta meg a közgyűlést, a mi legalább is egy üdvözlést jelentett. A mint hogy rögtön rá is tért és Donovitz Vilmost dicsérte, a ki hivatali működése negyedszázados évfordulójához ért. Ez idő alatt a közügyekből is kivette részét s munkástagja volt kis társadalmunknak, méltó hát, hogy a képviselőtestület jó kívánságait tolmácsolja neki. A városatyák örömmel hallgatták az érdem és munka dicséreteit az elnöki székből, éljeneztek s Donovitz Vilmos a nem várt ünneplést mnghatottan hallgatta végig. Szüret - végrehajtók. Ezután a tárgysorozat kezdődött s Göndör Sándor dr. főjegyző mindjárt bejelentette, hogy a városi képviselők száma uj taggal szaporodott : a magyar államvasutakat Winkler Rezső váci osztálymérnökség vezetője fogja ezentúl képviselni. A szüreti határnapokról volt szó s megállapították a szüret kezdetéül október elsejét. Azután a végrehajtói állásoktól referáltak. A végrehajtók napidijasok voltak addig, ezentúl választják és a segédszemélyzet létszámába osztják be őket. Kandidáló bizottságot is küldtek ki — legközelebb választás lesz. Ösztöndijak diákoknak. Néhány hónap előtt halt meg a városnak egyik öreg, kevesek által ismert polgára, a kiről halála után derült ki, hogy filantróp volt. Suhajda Alafos vagyonából 24 ezer koronát oly feltétellel hagyott, hogy annak kamataiból három 320 koronás ösztöndíjat alapítsanak jó előmenetelű váci diáknak. Az alapitó levelet elkészítették s most bemutatták a közgyűlésnek. Az ösztöndíjakat azonban addig nem adhatják ki. mig az örökösök élnek. A tisztviselők öröme. A belügyminiszter a városok segélyezésére — referálta ezután a polgármester — három milliót vett fel a költségvetésbe s ebből két milliót már ki utalványozott. Vác 8500 koronát kapott, a melyet tisztviselői fizetésének kiegésitésére kell fordítani. A polgármester azt is bemutatta, hogy kinek hány korona jutna, ha teljesen kiegészítenék fizetését, (Hörl Péter dr. 1536 koronát kapna: nagy szédülés a városatyák közt) de mert a kiegészítésre 10625 korona kellene s csak 9500 korona van, percentes kiegészítést adhatnak. így is jó — mondják s rögtön hitelesítik a közgyűlésnek ezt a határozatát, hogy másnap már felvehessék a tisztviselők a régen várt államsegélyt. Áll a kémény! Bárdos Ernő referálásában átrohantak néhány illetőségi ügyön, megadták a barátoknak a pótadójukat segélykép, Neuwirth Simonnak megígérték, hogy a Füzes szabályozása folytán kaphat abból területet, de viszont Neuwirth kisváci telkéből adjon el a városnak. Most lett végleg befejezve a homoktéglagyár ügye is. Már áll a kémény a hétkápolna alatt, legközelebb megkezdi a téglagyár működését is, de a földeladás most lett perfekt. Elevenítsük fel, hogy Mayer Adolf és neje 800 négyszögölet vettek meg hat koronájával a téglagyár céljaira s 2400 négyszögölre szintén hat koronájával opciót kaplak. Szeleczky. Megállapították, hogy ebben a tanévben 3491 korona bevétele lesz az iparostanonciskolának, a kiadás pedig 6575 korona. A hiányzó ösz- szeget segély alakjában a minisztertől kérik. Hübschl Kálmánra, Bajkó Vilmosra, Haraszti Ernőre megállapították, hogy korpótlékra való igényük mikortól számit, azután visszatért a közgyűlésbe Szeleczky Gáspár ügye. Szeleczky Gáspár rendőrbizios már a múlt képviselőtestülettől 300 koronát és szabadságot kért, hogy gyógykezeltethesse magát. A pénzügyi bizottság javaslatára, mert nem látták beigazolva, hogy a város szolgálatában szerezte betegségét, a segélyt megtagadták, a szabadságot megadták. Szeleczky most ismét beadta kérvényét s a városi orvos igazolta, hogy a rétsági postarabiók üldözésekor kapta betegségét. A pénzügyi bizottság most is kegyetlen volt: a kérvény elutasítását javasolta. Már úgy is volt, hogy ezt is némán elfogadják, mikor Boros Jakab és Hevér István rövid felszólalása megfordította a hangulatot: nagy többséggel megszavazták Szeleczkynek a 300 korona gyógysegélyt. Nem kell dunai hid! A kis Duna mentén lakóknak régi vágya, hogy Tahitótfalunál vashidat építsenek. Van is erre valamelyes kormányigéretük, egy kis pénzalapjuk is van s most az érdekeltség adományából akarják a kisdunai hidat megépíttetni. A pénzügyi bizottság úgy véli, hogy semmi hasznunk sincs abból, ha Tahitótfalu vashidat kap, sőt a szigetség forgalmát Váctól elveszi, hát nem is szavaztak meg egy fillért sem a városatyák. A kosdiak öröme. Végre épül a kosdi út! A terveket jóvá hagyták, az építésre kiírták a pályázatot, most már az úthoz szükséges, hogy Schmidt Ferenc földjéből 2800 négyszögölet megvegyenek. Schmidt négyszögölenkint két koronáért oda is adja a területet. Előre is szívesen megszavaztak mindent, csak már végre épüljön ki a kosdi út, mely sok gazdának örömet szerez, de főleg a kosdiaknak, kik ezerszer panaszolták már fel hivatalosan is, hogy Vác városa mint húzza-haiasztja az úttest megépítését. Az ember tragédiájának értelme. 3 Irta és felolvasta Í9JJ. jún. JO-én a Váci Múzeum-Egyesület Madách irodalmi gyűlésén dr. SÍK SÁNDOR. Adám mindenütt nagyszerű eszmékért küzd és mindenütt elbukik. Mint Fáraó a dicsőségnek él, de kezdettől érzi, a mit a haldokló rabszolga szavára („milliók egy miatt“) és Éva megjelenésére világossá lesz előtte, hogy ez nem elégítheti ki. Mint Míltrades a köznek önzetlenül áldozza magát, de ebből is kiábrándul: a nép hitvány, nem érdemli meg és hálátlansággal fizeti áldozatát. Lemond a küzdelemről és a római színben csakis élvezetnek él. Ettől is megundorodík. A maga erejéből már nem tud fölemelkedni. Isten azonban ujjáteremtí a világot és Adám lelkesedve indul a harcra a kereszténységért. A bizánci színben látnia kell, hogy a kereszténységgel is visszaélnek az emberek. Gyűlöletet, szőrszálhasogatást, babonát talál. Kiábrándul a harcból, pihenni akar. Mint Kepler a tudománynak él, de a tudomány nem hatja át a hitvány kort. Kepler megálmodja a francia forradalmat, melyben a tudomány véresen dönti le a múlt akadályait. De az őrjöngő forradalom önmagát emészti föl és a népet nem teszi jobbá. Az ébredő Kepler csüggedten mond ítéletet a szobatudomány felett és éj világába vágyik, a teljesen szabaddá lett élet világába. Ebből ábrándul ki a londoni vásár jelenete közt. Csak hitványságot és érdekharcot talál mindenütt. De kiábrándul a falanszterben a tudományszabályozta világból is, a mely mindent a íét- fentartásnak rendel alá, elnyomja az egyéniséget, kiírtja az érzést, kétségbeesett erőfeszítéssel elhagyja a főidet, de a földszellem visszatéríti az űrből; a földtől függetlenül nem élhet. A föld pedig kihűlt, az álattá sűlyedt embertől megundorodva kiált fel Adám : Segítség Lucifer! el innen el, Vezess jővőbül a jelenbe vissza, Ne lássam többé ádáz sorsomat; A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg, Dacoljak-e még Isten végzetével. Vigasztalan sötét kép ez. Hát ez volna ez emberiség története ? A hasztalan küzdelmek és dicstelen bukások végeszakadatlan sorsa! Mi értelme van ennek a lesújtó képsorozatnak? így látná Madách a történelmet ? Mert ha igen, akkor Az Ember Tragédiája a világirodalom leggyílkosabb sőtétségű alkotása és igaza van Erdélyinek, hogy: Az Ember Tragédiája elhibázott címe, e helyett: „Az Ördög Tragédiája.“ (Pályák és pálmák 484 1.)
