Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-06-21 / 48. szám
VÁCI HÍRLAP mány ok kerekeit és megszűnteti a távolságokat. A hazaszeretet ttizével párosult akaraterő, nemzet fen tartó és alkotó hatalmának legfényesebb élő példája a magyarság egyetlen élő rokona, a finn nemzet. Magyarország területénél 100,000 négyzet kilométerrel nagyobb területén, az ezer-tó sziklás, nagy részben jeges országában elszórtan élő két és fél millió, maroknyi finn nemzet, hétszázados elnyomatás után, a muszka cár zsarnokságával szemben a múlt század első felében nemzeti öntudatra ébredt. Felismerte, bogy a százmillió muszka alattvalón uralkodó minden oroszok cárjának azon törekvésével szemben, hogy az értékes kis finn nemzetet, mint ilyent eltörölje a nemzetek sorából és beolvassza a hatalmas muszka tengerbe, mely hatalma tetőpontján, egész Európa meghódításának és orosszá tételének ábrándjában ringatta magát, egyedüli fellegvár a hétszázados svéd uralom alatt elhanyagolt finn nemzeti jelleg, nemzeti öntudat kifejlesztése. Ha a finn nemzet az utolsó órában — de még kellő időben — nem ébred nemzeti öntudatára ; nincs hatalom, mely őt megmentse a megsemmisüléstől, az idegen nemzet tengerébe való beolvadástól. Ma pedig létének fellegvárát úgy megerősítette, hogy nincs hatalom, mely a finn nemzettől elvegye azt, ami egyedül az övé és a mi az ő fenmaradását örök időkre biztosítja: a nemzeti érzés, nemzeti öntudat és ennek külső kifejezése, a nemzeti nyelv, irodalom, művészet, tudomány és erkölcs. Nehéz volna kétségen felül megállapítani, hogy a finn, vagy a magyar nemzet van-e előnyösebb helyzetben, de ha ott a muszka cári hatalmat és önkényuralmat, ezzel szemben a maroknyi (21/* milliónyi) finn nemzetet. emitt a magyar közjogi viszonyokat, a német hatalom belolyását, a magyarság számtalan külső és belső ellenségét és ezzel szemben a magyar nemzetnek számtalan érdekkörökre való szétforgácsoltságát tekintjük: nem tagadhatjuk, hogy a két nemzet állapota súlyosan világos; ők mégis annyiban előnyben vannak fölöttünk, hogy az ő tárábrándozásába, a mely annyi szép virágot fakaszt számukra. Ez volt ma. Holnap a teljes virágzásában álló réten busz-harminc kaszás dolgozik és harsogó kaszáik előtt hullanak a rendek. Távolabb mit sem sejtő fürj hívja a társát, pacsirta dalol a légben és gondtalan szöcskék serege ugrál a ledöntött rendeken, nem sejtve, hogy nemsokára meg lesznek fosztva szép palotájuktól. Lehangol ez is most, de még inkább ősszel, amikor búcsút kell tőle vennünk, mert beállnak a derek és elher- vasztják az utolsó fűszálat is, a melyek elhagyatva, csupaszon úgy állnak ott, mint a kinek már nincs többé vigasztalás ezen a földön. Mit a kasza elhagyott, azt lerágták a csordák, nincs sem virág, sem állat; a fürj, a pacsirta messze tengereken túl keresett hazát, még a szöcskék, ezek a hűtlen nyári muzsikusok is megszöktek. Egyedül az örök cigány, a vig nótás prücsök, hegedűi csak, de az is a kályha mellett; a letarolt, kopár tereken csak itt olt tűnik fel egy-egy halvány rózsaszín virágú őszi kikirics, mint az elhalt ifjú életnek a földre feljáró kísértető. Doktor. sadalmuk egységes, tömör; a mienk pedig megosztott. Ez a mi legnagyobb bajunk és ez volt mindig veszedelmünk. Ha a mindenkori magyarság csak a főcélra nézve mindig együtt tartott volna: a most önálló, független, hatalmas Magyarország nem volna kénytelen tűrni azt a megalázó dolgot, mely alól magát egyhamar fel- szabditani aligha tudja. Mig a politikára hivatottak az ország közjogait védelmezik, mi, a nemzet napszámosai, kor-, rang , vallás-, társadalmi állásra és foglalkozásra való tekintet nélkül álljunk be egyetlen nagy táborba, a magyarság érdekeit védelmezők és szolgálók táborába s ebben a táborban, melybe igyekezni fogunk Magyar- ország minden hű fiát felvenni, akármely nyelven, akármely templomban imádja is Istenét (csak imádja), a finn testvérek hazafias, önfeláldozó, nemes, céltudatos, okos példáját követve, mozdítsuk elő minden téren a nemzet jól felfogott érdekét, a közjólétet, a közmunkálódást, neveljük a nemzeti szellemet, nem önérdekből, azonban nem feledve azt, hogy a közjóiét előmozdításával saját érdekeinket is jól képviseljük. Hírek. — A váci 48-as honvédek. Kovács Ernő 48*as őrnagy statisztikát állított össze a váci negyvennyolcas honvédokról, kiknek most emelték fel a nyugdijukat. Ez alkalomból Kossuth miniszter a következő levelet intézte hozzá: »Igen tisztelt őrnagy úr. Folyó évi május 15-én keli becses soraira tisztelettel értesítem, miszerint nyugdija folyó évi május 1-től kezdődőleg évi 180 koronával felemeltetett, úgy, hogy nyugdija ezentúl 2100 korona lesz. Örömömre szolgál, hogy kedvező hirt közölhetek. Kossuth s. k. — A váci adóhivatalban a következő 1848/9-iki honvédek kapnak nyugdijat, kiknek nyugdijuk május 1-től fel lett emelve a következőkép: l.Péteríy Gyula alezredes özvegyének nyugdija volt, felemelve, összesen 714 K-ról 474 K-val = 1188 K 2. Kovács Ernő őrnagy 1920 „ 180 „ — 2100 „ 3. Teknyős Márton hadn. 744 V 120 „ = 864 „ 4. Rácskai Ferenc őrm. 180 „ 36 „ = 216 „ 5. Csenyei Károly tizedes 120 » 24 „ = 144 „ 6. Ruppert Vilm. (vak) tiz. 156 V 24 „ = 180 „ 7. Baranyai Antal közvitéz 96 24 „ = 120 „ 8. Balog István közvitéz 96 „ 24 „ = 120 „ 9. Kovács Jószef közvitéz 96 V 24 „ = 120 „ 10. Mlinkó Mátyás közvitéz 96 „ 24 „ 120 „ összesen: 4218 K-ról 954 K-val = 5172 K — Érettségi a főgimnáziumban. Hétfőn, kedden és szerdán volt a szóbeli érettségi a helybeli főgimnáziumban. Az érettségi vizsgálatokon jelen volt dr. Spittko Lajos tankerületi főigazgató és Károly Irén nagyváradi főgimnáziumi igazgató, kolozsvári tudományegyetemi magántanár, mint miniszteri biztos. Összesen 24 végzett főgimnáziumi tanulót bocsátottak írásbelire, a kik mindegyike kielégítően készítette el a dolgozatokat s igy mind a 24-en szóbelire is mentek. A szóbeli vizsgálatokat naponta délelőtt 8-tól 1 óráig és délután 3 órától 6 óráig tartották meg, az eredményt a főigazgató szerdán délután hirdette ki. Az érettségi eredménye ez: Jelesen érett: Györkös Antal, Nagy Kálmán, Pesty Frigyes, Szarnék G}’ula, Szarnék István, ösz- szesen öten. Jól érett: Biel Jenő, Cselényi Zsigmond, Gyulai Béla, Iílébl József, Sztolár Ede, Vidra Béla, összesen hatan. Érett lett: Cicz János, Gottschall Gyula, Késői Ferenc, Kuchta Gábor, Perlusz Jenő, Preisz Béla, Szlacsányi Gyula, Stauffer Gyula, Takács János, Vindisch József, összesen tizen. Három tanulót szeptemberben javítóra utasított a bizottság. — Jegyzőválasztás Kisujfalun. Trupp Antalnak püspökhatvani jegyzővé való megválasztásával megüresedett a kisujfalui jegyzői állás, melyet az elmúlt héten töltöttek be. A választó gyűlésen Ivánka Pál főszolgabíró elnökölt, a ki mind a két pályázót: Erdélyi Zoltán püspökszilágyi jegyzőt és Magyar Béla segédjegyzőt jelölte. A szavazáskor ösz- szes szavazatokat Erdélyi kapta s igy őt egyhangúlag választották meg. Ivánka főbíró lelkes szavakkal üdvözölte az uj jegyzőt, kiviszont Ígéretet tett, hogy lelkesen fogja községe ügyeit vezetni és népének jó tanácsadója lesz. A püspökszilágyi jegyzőválasztás julius 6-án lesz Egyetlen jelölt Szabó Balás h. jegyző, kinek egyhangú megválasztása bizonyos. — A váci kereskedő ifjak egyesületének tulipánestélyén felülfizettek : Miltényi Aurél, Tragor Ignác cég, Tragor Károly, Velzer Alajos és Endre, Tragor János 10—10 kor. N. N., ifj. Ottó József, Hlavacsek János, Jelinek Ágoston, Kopunecz József 6—6 kor. Dr. Tragor Ignác, Meiszner Rezső, Intzédy Soma, Petryszin János, Brutsy János (Esztergom), Erdösy Géza, N. N., Váci Hengermalom részvénytársaság, Tragor Ernő, Szalay testvérek 5--5 kor. Dr. Horváth Károly, Szlovák András, Széli Kálmán 4—4 kor. Fekete József, Meinhardt Béla, Virtz Géza, Simalcsik Károly, Hufnagel Sándor, Schumacher Jenő, Kubinyi Géza, Jäger Gyula, dr. Lencsó Ferenc, Gindrich József 3—3 kor. N. N., Holczer Dezső, N. N., N. N., Randvég Mihály, Sarang József, Hans Ernő, Millmann Árpád, Scheffer András, N.N., N. N., Dr. Balogh János, Jäger Lipót, Horváth Ferenc, N. N., Bárdos Ernő, Borbély Sándor, Mihalovics Ferenc, Boday Aurél, Nikitits Sándor. Borbély István, Honnung Gyula, Velzer Ferenc, Horváth Kálmán, dr. Meiszner János, Kacskovics J., Németh Jánosné, Fleischmann Ede, —ő, Gersteinberger Oszkár, Elek Emil, Panuska Ármin, Roller Gusztáv, Haidfeld Alajos, Szigvárt János, Salgó Gyula (Bpest) 2—2 kor. Hiaszny János, Kókay Árpád, Góts J. Viktor, Szentgyörgyi F., Györgyfy N., Scheffer Ferenc 1 — 1 koronát Köszönettel nyugtázza a vigalmi bizottság. — Siketnémák tornaversenye. A siketnémák intézete növendékeinek tornuversenyét f. hó 18-án tartották meg számos vendég jelenlétében. Az egyes számok a megállapított sorrendben folytak le. A tornaverseny a múlt évihez hasonlóan, most is fényesen sikerült. A közönség láthatta, hogy a siketnémák a tornában még az épérzékűekkel is felvehetnék a versenyt. A tanügy munkásai pedig örömmel tapasztalták, hogy az intézetben a tornaoktatás jó kezekbe van letéve. Az egyéni versenyekben tanúsított ügyességükért, elsőbbségükért aranyéremmel kitüntették: Gubis Mihály VII. és Pininszky Lajos ÍV. o. n; ezüst éremmel: Tóth János, Schwure F. és Bölcc István VII. o. növendékek; bronzéremmel Vogel Jenő VIII., Pavelkovics Ferenc V., Mester József V-, Susztár Antal és Knoll Antal III. osztályú növendékeket. A közönség elismerő tapsaiban az összes növendékek részesültek. A verseny végeztével Borbély igazgató megköszönte a közönség érdeklődését. Az egész verseny megtarthatása és példás vezetése Záborszky Árpád érdeme. — Halál a mulatságon. A váckisujfalui jegyzőválasztás alkalmából a községházán szokásos installációs mulatságot tartottak. A jó falusi szórakozásra az uj jegyző, Erdélyi Zoltán ismerősei még messze földről is eljöttek. Ott volt Szalay Károly acsai gyógyszerész is. Szalay reggel akart kocsin hazatérni, mikor el is búcsúzott a vig társaságtól. A konyhában azonban összeesett és rögtön meghalt. Szivszélhűdés ölte meg. Holttestét Budapestre szállították és ott temették el.
