Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-06-21 / 48. szám

VÁCI HÍRLAP mány ok kerekeit és megszűnteti a távolsá­gokat. A hazaszeretet ttizével párosult akaraterő, nemzet fen tartó és alkotó hatalmának legfé­nyesebb élő példája a magyarság egyetlen élő rokona, a finn nemzet. Magyarország területénél 100,000 négyzet kilométerrel nagyobb területén, az ezer-tó sziklás, nagy részben jeges országában el­szórtan élő két és fél millió, maroknyi finn nemzet, hétszázados elnyomatás után, a muszka cár zsarnokságával szemben a múlt század első felében nemzeti öntudatra éb­redt. Felismerte, bogy a százmillió muszka alattvalón uralkodó minden oroszok cárjá­nak azon törekvésével szemben, hogy az értékes kis finn nemzetet, mint ilyent eltö­rölje a nemzetek sorából és beolvassza a hatalmas muszka tengerbe, mely hatalma tetőpontján, egész Európa meghódításának és orosszá tételének ábrándjában ringatta magát, egyedüli fellegvár a hétszázados svéd uralom alatt elhanyagolt finn nemzeti jelleg, nemzeti öntudat kifejlesztése. Ha a finn nemzet az utolsó órában — de még kellő időben — nem ébred nemzeti ön­tudatára ; nincs hatalom, mely őt megmentse a megsemmisüléstől, az idegen nemzet ten­gerébe való beolvadástól. Ma pedig létének fellegvárát úgy megerő­sítette, hogy nincs hatalom, mely a finn nem­zettől elvegye azt, ami egyedül az övé és a mi az ő fenmaradását örök időkre biztosítja: a nemzeti érzés, nemzeti öntudat és ennek külső kifejezése, a nemzeti nyelv, irodalom, művészet, tudomány és erkölcs. Nehéz volna kétségen felül megállapítani, hogy a finn, vagy a magyar nemzet van-e előnyösebb helyzetben, de ha ott a muszka cári hatalmat és önkényuralmat, ezzel szem­ben a maroknyi (21/* milliónyi) finn nemze­tet. emitt a magyar közjogi viszonyokat, a német hatalom belolyását, a magyarság szám­talan külső és belső ellenségét és ezzel szem­ben a magyar nemzetnek számtalan érdek­körökre való szétforgácsoltságát tekintjük: nem tagadhatjuk, hogy a két nemzet álla­pota súlyosan világos; ők mégis annyiban előnyben vannak fölöttünk, hogy az ő tár­ábrándozásába, a mely annyi szép virágot fakaszt számukra. Ez volt ma. Holnap a teljes virágzásában álló réten busz-harminc kaszás dolgozik és harsogó kaszáik előtt hullanak a rendek. Távolabb mit sem sejtő fürj hívja a társát, pacsirta dalol a légben és gondtalan szöcs­kék serege ugrál a ledöntött rendeken, nem sejtve, hogy nemsokára meg lesznek fosztva szép palotájuktól. Lehangol ez is most, de még inkább ősszel, amikor búcsút kell tőle vennünk, mert beállnak a derek és elher- vasztják az utolsó fűszálat is, a melyek el­hagyatva, csupaszon úgy állnak ott, mint a kinek már nincs többé vigasztalás ezen a földön. Mit a kasza elhagyott, azt lerágták a csordák, nincs sem virág, sem állat; a fürj, a pacsirta messze tengereken túl keresett hazát, még a szöcskék, ezek a hűtlen nyári muzsikusok is megszöktek. Egyedül az örök cigány, a vig nótás prücsök, hegedűi csak, de az is a kályha mellett; a letarolt, kopár tereken csak itt olt tűnik fel egy-egy hal­vány rózsaszín virágú őszi kikirics, mint az elhalt ifjú életnek a földre feljáró kísértető. Doktor. sadalmuk egységes, tömör; a mienk pedig megosztott. Ez a mi legnagyobb bajunk és ez volt mindig veszedelmünk. Ha a mindenkori magyarság csak a fő­célra nézve mindig együtt tartott volna: a most önálló, független, hatalmas Magyaror­szág nem volna kénytelen tűrni azt a meg­alázó dolgot, mely alól magát egyhamar fel- szabditani aligha tudja. Mig a politikára hivatottak az ország köz­jogait védelmezik, mi, a nemzet napszámosai, kor-, rang , vallás-, társadalmi állásra és fog­lalkozásra való tekintet nélkül álljunk be egyetlen nagy táborba, a magyarság érdekeit védelmezők és szolgálók táborába s ebben a táborban, melybe igyekezni fogunk Magyar- ország minden hű fiát felvenni, akármely nyelven, akármely templomban imádja is Istenét (csak imádja), a finn testvérek haza­fias, önfeláldozó, nemes, céltudatos, okos példáját követve, mozdítsuk elő minden té­ren a nemzet jól felfogott érdekét, a közjó­létet, a közmunkálódást, neveljük a nemzeti szellemet, nem önérdekből, azonban nem feledve azt, hogy a közjóiét előmozdításával saját érdekeinket is jól képviseljük. Hírek. — A váci 48-as honvédek. Kovács Ernő 48*as őrnagy statisztikát állított össze a váci negyvennyolcas honvédokról, kiknek most emelték fel a nyugdijukat. Ez alkalomból Kossuth miniszter a következő levelet intézte hozzá: »Igen tisztelt őrnagy úr. Folyó évi május 15-én keli becses soraira tisztelettel értesítem, miszerint nyugdija folyó évi május 1-től kezdődőleg évi 180 koronával felemel­tetett, úgy, hogy nyugdija ezentúl 2100 ko­rona lesz. Örömömre szolgál, hogy kedvező hirt közölhetek. Kossuth s. k. — A váci adó­hivatalban a következő 1848/9-iki honvédek kapnak nyugdijat, kiknek nyugdijuk május 1-től fel lett emelve a következőkép: l.Péteríy Gyula alezredes özvegyének nyugdija volt, felemelve, összesen 714 K-ról 474 K-val = 1188 K 2. Kovács Ernő őrnagy 1920 „ 180 „ — 2100 „ 3. Teknyős Márton hadn. 744 V 120 „ = 864 „ 4. Rácskai Ferenc őrm. 180 „ 36 „ = 216 „ 5. Csenyei Károly tizedes 120 » 24 „ = 144 „ 6. Ruppert Vilm. (vak) tiz. 156 V 24 „ = 180 „ 7. Baranyai Antal közvitéz 96 24 „ = 120 „ 8. Balog István közvitéz 96 „ 24 „ = 120 „ 9. Kovács Jószef közvitéz 96 V 24 „ = 120 „ 10. Mlinkó Mátyás közvitéz 96 „ 24 „ 120 „ összesen: 4218 K-ról 954 K-val = 5172 K — Érettségi a főgimnáziumban. Hétfőn, kedden és szerdán volt a szóbeli érettségi a helybeli főgimnáziumban. Az érettségi vizs­gálatokon jelen volt dr. Spittko Lajos tanke­rületi főigazgató és Károly Irén nagyváradi főgimnáziumi igazgató, kolozsvári tudomány­egyetemi magántanár, mint miniszteri biztos. Összesen 24 végzett főgimnáziumi tanulót bocsátottak írásbelire, a kik mindegyike kielégítően készítette el a dolgozatokat s igy mind a 24-en szóbelire is mentek. A szóbeli vizsgálatokat naponta délelőtt 8-tól 1 óráig és délután 3 órától 6 óráig tartották meg, az eredményt a főigazgató szerdán délután hirdette ki. Az érettségi eredménye ez: Jele­sen érett: Györkös Antal, Nagy Kálmán, Pesty Frigyes, Szarnék G}’ula, Szarnék István, ösz- szesen öten. Jól érett: Biel Jenő, Cselényi Zsigmond, Gyulai Béla, Iílébl József, Sztolár Ede, Vidra Béla, összesen hatan. Érett lett: Cicz János, Gottschall Gyula, Késői Ferenc, Kuchta Gábor, Perlusz Jenő, Preisz Béla, Szlacsányi Gyula, Stauffer Gyula, Takács János, Vindisch József, összesen tizen. Három tanulót szeptemberben javítóra utasított a bizottság. — Jegyzőválasztás Kisujfalun. Trupp Antalnak püspökhatvani jegyzővé való meg­választásával megüresedett a kisujfalui jegyzői állás, melyet az elmúlt héten töltöttek be. A választó gyűlésen Ivánka Pál főszolgabíró el­nökölt, a ki mind a két pályázót: Erdélyi Zoltán püspökszilágyi jegyzőt és Magyar Béla segédjegyzőt jelölte. A szavazáskor ösz- szes szavazatokat Erdélyi kapta s igy őt egy­hangúlag választották meg. Ivánka főbíró lel­kes szavakkal üdvözölte az uj jegyzőt, kivi­szont Ígéretet tett, hogy lelkesen fogja köz­sége ügyeit vezetni és népének jó tanácsadója lesz. A püspökszilágyi jegyzőválasztás julius 6-án lesz Egyetlen jelölt Szabó Balás h. jegyző, kinek egyhangú megválasztása bizonyos. — A váci kereskedő ifjak egyesületének tulipán­estélyén felülfizettek : Miltényi Aurél, Tragor Ignác cég, Tragor Károly, Velzer Alajos és Endre, Tragor János 10—10 kor. N. N., ifj. Ottó József, Hlavacsek János, Jelinek Ágoston, Kopunecz József 6—6 kor. Dr. Tragor Ignác, Meiszner Rezső, Intzédy Soma, Petryszin János, Brutsy János (Esztergom), Erdösy Géza, N. N., Váci Hengermalom részvénytársaság, Tragor Ernő, Szalay testvérek 5--5 kor. Dr. Horváth Károly, Szlovák András, Széli Kálmán 4—4 kor. Fekete József, Meinhardt Béla, Virtz Géza, Simalcsik Károly, Hufnagel Sándor, Schumacher Jenő, Kubinyi Géza, Jäger Gyula, dr. Lencsó Ferenc, Gindrich József 3—3 kor. N. N., Holczer Dezső, N. N., N. N., Randvég Mihály, Sarang József, Hans Ernő, Millmann Árpád, Scheffer András, N.N., N. N., Dr. Balogh János, Jäger Lipót, Horváth Ferenc, N. N., Bárdos Ernő, Borbély Sándor, Mihalovics Ferenc, Boday Aurél, Nikitits Sándor. Borbély István, Honnung Gyula, Velzer Ferenc, Horváth Kálmán, dr. Meiszner János, Kacskovics J., Németh Jánosné, Fleischmann Ede, —ő, Gersteinberger Oszkár, Elek Emil, Panuska Ármin, Roller Gusztáv, Haidfeld Alajos, Szigvárt János, Salgó Gyula (Bpest) 2—2 kor. Hiaszny János, Kókay Árpád, Góts J. Viktor, Szentgyörgyi F., Györgyfy N., Scheffer Ferenc 1 — 1 koronát Köszönettel nyugtázza a vigalmi bizottság. — Siketnémák tornaversenye. A siket­némák intézete növendékeinek tornuversenyét f. hó 18-án tartották meg számos vendég jelenlétében. Az egyes számok a megállapí­tott sorrendben folytak le. A tornaverseny a múlt évihez hasonlóan, most is fényesen sikerült. A közönség láthatta, hogy a siket­némák a tornában még az épérzékűekkel is felvehetnék a versenyt. A tanügy munkásai pedig örömmel tapasztalták, hogy az intézet­ben a tornaoktatás jó kezekbe van letéve. Az egyéni versenyekben tanúsított ügyességükért, elsőbbségükért aranyéremmel kitüntették: Gubis Mihály VII. és Pininszky Lajos ÍV. o. n; ezüst éremmel: Tóth János, Schwure F. és Bölcc István VII. o. növendékek; bronz­éremmel Vogel Jenő VIII., Pavelkovics Fe­renc V., Mester József V-, Susztár Antal és Knoll Antal III. osztályú növendékeket. A kö­zönség elismerő tapsaiban az összes növen­dékek részesültek. A verseny végeztével Bor­bély igazgató megköszönte a közönség érdek­lődését. Az egész verseny megtarthatása és példás vezetése Záborszky Árpád érdeme. — Halál a mulatságon. A váckisujfalui jegyzőválasztás alkalmából a községházán szokásos installációs mulatságot tartottak. A jó falusi szórakozásra az uj jegyző, Erdélyi Zoltán ismerősei még messze földről is eljöt­tek. Ott volt Szalay Károly acsai gyógysze­rész is. Szalay reggel akart kocsin hazatérni, mikor el is búcsúzott a vig társaságtól. A konyhában azonban összeesett és rögtön meghalt. Szivszélhűdés ölte meg. Holttestét Budapestre szállították és ott temették el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom