Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-05-13 / 38. szám

Huszonkettedik évfolyam. 38. szám. Vác, 1908. május 13. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. - Telefon-szám 17. Miben rejlik az erő ? Vác, május 12. A biológia tanítása szerint a különbözőség­ben. Ha áll ez a tétel a természet törvénye­ként, akkor ennek a társadalomban, a nem­zetek életében is igaznak kell lennie. S tényleg úgy is van. Tekintsük csak hazánkat. Annak ezeréves fennállása óta azt látjuk, hogy mindig volt valami különbözőség magyar és magyar között. Példa reá a keresztény és pogány világ kölönböző nyelvű, nemzetiségű lakói, a török-német világ idejében a kuruc és labanc pártok stb. Ennek a különbözőségnek magyar és magyar között, köszönheti hazánk, hogy a körülmények annyi változása, annyi sorsfor­dulat ellenére is még mindig fennáll. Ez a különbözőség, annak további megmaradása biztat arra a kijelentésre, hogy a magyar nem­zetet a második ezerév sem fogja eltörölni. Jövendőnkéi ássák tehát alá azok, a kik minden magyart egyformává akarnak tenni, mindnyá­junkat egy típusra formálni, nem is beszélve azokról, a kik szerintük az általános emberibe, de valósággal a németségbe akarnának ben­nünket először lelkileg beolvasztani és azután nemzetileg is belefojtani. Csak az a nemzet állhat meg a sorsnak forgandósága közepette, a mely lakóhelyének különböző részei szerint és egyéb okoknál fogva a jellem, a vérmérséklet, hajlandóságok és képességek tekintetében különböző részekre tagolódott, a melynek egyes részeit erősen kifejlett helyi sajátosságok jellemzik. A göcseji, a kun, a jász, a palóc, a hajdú, a székely, a A gólya. Lakóhelye nem a kémények mellett van, mint az igazi gólyáké, hanem csak közel a kéményekhez: a harmadik emeleten. S a ri­deg hónapos szoba, a melyben a mi sűdő- jogász barátunk lakik, hacsak ifjúságának derűs hangulata is nem lakoznék benne vele együtt, egyáltalán nem lenne barátságos fé­szeknek nevezhető; főképpen akkor nem, mikor Malákné asszony a főbérlő százhúsz kilónyi sugár termetével ott tartózkodik és csípőre tett kezekkel (ilyenkor szakasztott olyan, mint valami óriási kétfülű etruszk korsó) követeli a gólyától a tizenöt forintnyi havi szobabér hátrálékos részét, a tizenkét forintot. — Inkább fizessen le az urfi tizenkét fo­rintot és maradjon adós 3 forinttal. — No jó, adja vissza a három forintot és majd lefizetem a tizenkettőt. Mélák né kiböngészi a három forintot, a melyet az ifjú vígan zsebrevág. — Hol a tizenkét forint, urfi? — A zsebemben. Jó hogy ideadta a hár­mat is, legalább mind együtt vannak. — Urfi, én ki teszem a ládáját, ha nem fizet! Ez gyalázat!—tüzel Malákné. De az urfi olyan szépen tud kérlelni: Csak ma ne követelje, édes Malákné a csángó, a kalotaszegi és mind, a mi néprajzi sajátosság és embertani változatosság van a magyar népben és mindaz a sajátosság is, a mi idegenből simult a nemzeti testhez, marad­jon meg olyannak, a milyen. Minél többféle a magyar, ha azért mind egyaránt magyar, ha egy célra, bár különböző eszközökkel, mind közremunkál, annál erősebb a nemzet. Az élettudomány arra tanít bennünket, hogy az élő lények mindegyik fajának erejét és reménységét a tartós életre a fajt alkotó egyed különbözőségében, változatosságában keressük. A változó viszonyokhoz való alkalmazkodás­nak a képessége adja meg az ellenállás ké­pességét, a fönmaradásnak lehetőségét is. A mely faj csupa egyforma egyedből áll, az ha­talmas lehet és uralkodhatik, a mig a megél­hetési viszonyok reá nézve kedvezők. Ha vál­toznak a viszonyok a csupa egyforma egyed vagy mind egyaránt kiállja a változást és a megél, vagy egyaránt nem állja ki s akkor az egész faj kivesz. De ha ki is állotta az első változást, előbb-utóbb jön olyan, a mi elpusz­títja. Ellenben minél többfélék a fajnak egyedei, annál többféle változásához a körülményeknek akadnak a fajban olyan egyedek, a melyeknek a változás nemcsak nem árt, de sőt annyira kedvező, hogy nekik az addiginál gyorsabb szaporodást s az egész fajnak uj és virulóbb létet biztosit. Kihűlő fajok sajátsága az, hogy minden egyedtik egyforma. A hanyatlás az egyedi vál­tozásnak csökkenésével kezdődik. Az egyedek nagy száma, nagy elterjedése és ma még nagy hatalma mit sem használ. Jön egy külső tá­pénzt, mert bálba kell mennem; holnap, vagy holnapután kapok hazulról s akkor fizettem kamastul, de ha ma kell fizetnem, hát vé­gem van, mert nem élem túl azt a szégyent, hogy el ne mehessek, holott foglalkozva va­gyok a második négyesre. Édes jó Malákné, könyörüljön rajtam. Elvégre a Malákné szive sincs kőből s eszébe jut az az idő, mikor még csak hatvan kilót nyomot s mikor ő is epedve várta a második négyesre az ilyen csinos, pelyhes állu fickót. — Hanem a bál után fizessen ám ! — Hogyne fizetnék, lelkem Malákné! Oda­adom magának még az ingemet is! — Ide ám, kimosni,—jegyzi meg az öreg maliciósan. kifelé menet. Az urfi magára marad. Sietve öltözködni kezd. Öltözés közben a boszton lépéseket gyakorolja és eljár egy pás de quatre-t. Nyolc órára már fent van a Vigadóban. Persze, még legfeljebb a szolgák rendezked­nek a termekben. Lemegy a kávéházba s onnan minden negyedórában felszalad meg­nézni, hogy nem kezdődik-e még a bál. Végre tiz óra tájban megérkezik az első kisasszony. Nagy diadallal hozzák tel a ren­dezők a lépcsőn s bent a teremben úgy kö­rülveszik, mint a cukrot a legyek. Gólya urfi az egyik oszlop mellől nézi madás, a mely többnyire a faj életfeltételeinek megváltozásában áll s az uralkodásnak egy csapásra végeszakad, felváltja a tengődés, az elkorcsosodás és a halál. A történelemben, a nemzetek életében sem lehet ez másképen. Az emberi nem fejlődését az egymástól élesen elkülönült nemzeti egyé­niségek kialakulása munkálhatja csupán. Az általános emberi sohasem fog kialakulni, leg­feljebb egy nemzet lesz olyan hatalmassá, hogy a többit mind kiirtja s annak a nemzet­nek nemzeti sajátossága lesz az általános emberi, mert ez lesz az egyedül megmaradt emberi. De arra az időre ne vágyódjanak azok, a kik szeretik az Embert, mert az az idő csak annyiban lesz a fejlődés tetőpontja, a mennyiben a fejlődésnek vége lesz. Az egész világon egyformává lett ember is elkorcsosuí és már a Földnek kihűlése előtt, eljut Madách utolsó eszkimóinak sorsára. Az egyes nemze­teket pedig, a melyeknek tagjai mind egyfor­mákká lettek, a történelem első véletlenje elsöpörheti. Valamint a magasabb rendű szervezet sem állhat csupa agyvelőből, csupa lépből, májból, vagy veséből, a nemzeti testnek is helyrajzilag elkülönült különböző tagokból kell állania. Az egésznek életműködésében miedenkinek külön feladata van, másképen és mást dolgozik a lép, vese és a máj. És a májnak minden egyes sejtje is más, mint a lépnek, vagy vesének a sejtjei. De azért a vesének mindenik sejtje épen úgy magában hordja az egész szervezet­nek összes faji tulajdonságait, mint a májnak bármelyik sejtje. mindezt s bár föltette magában, hogy az el­sőnek, a ki megérkezik, bemutatta magát, ezúttal eláll a szándékától. Majd ha többen lesznek! Ezt az egyet úgyis nagyon lefog­lalják. Lassankint jönnek ugyan többen is, de a mi gólyánk még mindig ott áll az oszlop mellett. Nem ismer a rendezők közöl egyet sem, liát nem is meri egyiket sem felkérni, hogy mutassa be őt valamelyik hölgynek. — S úgy látszik, van is gavallérja mind­egyiknek — vigasztalja magát. Ráhúzza a cigány az első csárdást, a pá­rok ahmarosan odatolakodnak az emelvény alá; gólya urfi talpa alatt ég a föld, de mi­haszna, nincs kivel táncolni. A fekete frak- kos gárda, mint valami élő fal, úgy veszi körül a táncolókat, várva az elígért harma­dik, negyedik, meg isten tudja hányadik ujrára. No a csárdásból már nem jut nekem — gondolja — hát felesleges tovább is itt tá­masztani ezt az oszlopot. Majd kijövök a négyesre. Bevonul az étterembe egy pohár sörre. Az egy pohárból több is lesz, úgy, hogy mire kikerül a táncterembe, a párok már mind felálltak a négyeshez. Mindössze egy beesett mellű szögletes válla csúf hölgy üldögélt a sarokban. Épen ijedten kapta le róla a te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom