Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-10-05 / 40. szám
*1 izenhatodik évfolyam. 40. szám. Vác, 1902. október 5 Előfizetési arak : tí^íész evre ........................12 korona. Negyedévre..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 filler. Megyeien minden vasarnap. VÁC- ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Bercsényi Dezső. Kováck Ernő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hudetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A vértanuk napján. Vác, okt. 4. Sok gyászos napja van a magyar nemzetnek, de ne hasonlítsátok egyiket az 1849. év őszi napjaihoz, egyiket se 1849. október 6-ikához. Mohi, Várna, Mohács! Nagy nemzeti balsors emlékei, de becsületes harcban, vitéz ellenséggel küzdve, I •szemben a halállal, fegyverrel a kézben történt hőseink ezreinek halála. Csak I veszteség ért bennünket, csak győzött az | ellenség, de meg nem gyalázott. Világos j mezején és Komárom érődéi között le- ! tette fegyverét a magyar hadsereg. Nem azért, meri gyáva volt, hanem azért ^ .mi r! hazajanak üdvét többé a vérontás- j bői nem remélte. - I Letelte fegyverét az ellenség hadve- I zérei előtt, a kik azt mondották : ne har- j colja tok tovább, örökös királytok akar ! békét az országnak, nyugalmat a nép- ne.K, lueíigwMo.v/v.. ov —---- - Hittek . . . Miért ne hittek volna? Ki j kételkednék hadvezérek szavában, mikor j ők a király nevében szóltak? Miért ne j Őszi gyakorlat. Lázas civil munkában a kasza, kapa, hó- asztal, üzlet mellől szólította a piros bihivójegy a tömérdek rezervistát és a jelzett napon tudatlan, irni-olvasni nem tudó „polgár“ épp oly pontosan megjelent a tágas kaszárnyaudvaron, mint az elegánsan kiöltözködött kereskedősegéd, vagy beamter, hogy leszolgálja a kiszabott 35 napot. Nagy futkosá?, kiabálás váltotta föl már reggel négy órakor a kaszárnya éjjeli csendjét, a mint a katonaság. Rettenetes Ivánjai, az úgynevezett zupás őrmesterek raktáraik előtt sorakoztatták a hozzájuk beosztott civileket, a kiknek csak a legelnyűttebb ujjasokból. nadrágokból, bakancsokból jutott. Alig hogy körül nézett az ember, már belevedlet- tek a tartalékosok az ütőit-kopott, össze-vissza foltozott kincstári ruhadarabokba, másnap reggel meg már rá se lehetett ösmerni a kottelet- tes kereskedősegédre, a füstös képű cigányra, vézna szabóra, filigrán bankhivatalnokocskaia, a kik mind forsriftosan álfák a szakaszaikban. Persze nem hiányoztak a tartalékos tisztek sem, a kik közül sokan bizonytalan bátorsággal állottak meg a századuk mellett és vizsgálhatták a bakáikat, nehogy a snájdig tényleges kolléga valami hibát találjon az embereken. És jóllehet megvizsgálja a szegény bakát a frajter, a tizedes, szakaszvezető, az őrmester, | Liltek volna? Művelt nemzetek törléne- í íében még nem volt rá eset, hogy a le- győzött, meghódolt nép hadvezéreit, kor- ! naányzóit, bölcseit és legjobb honfiait j bitófára vigyék; hóhérpadra, golyó elé! I Ötvenhárom esztendő múlt el, hogy : ^ober hatodika a leggyászosabb napja a magyarnak. Ötvenhárom év mull el, de a seb még mindig sajog s minél inkább merül el az idők végtelenébe ez a borzadáiyos nap, bennünk annál élénkebbé, annál szentebbé lesz emléke az aradi tizenháromnak, a dicsőült vértanúknak, a magyar nemzet felejthetetlen szentjeinek. Mint a megváltó s tizenkét apostola, 1 úgy állanak előttünk a nagy idők távolában és a szégyenoszlop, az a bitófa, I melyen ők kilehelték nemes lelkűket, a világ megváltó kereszt magasztosságával övezve, a magyar nemzet szemében a j Ötvenhárom év mull el! Hosszú idő az emlékezetnek. Álmok elmosódnak, ködbe vesznek, vágyak eltiszthelyettes, hadnagy, főhadnagy, kapitány, | mindig marad egy-egy nem szabályos nyak- j szegély, egy hiányzó gomb, piszkos sapkarózsa, hosszú puskaszij, a miknek a rendbehozatalára újra kiadódik a parancs és az egesz társaság bevonul a szállására, nekiesik szerelékének és kél perc múlva vidám nótázás mellett folyik a pucolas, vagyis a bakancsos nép egyik főfoglalkozása. 2-3 nap múlva már mind beleéli , magat a helyzetébe és a sarzsik már nagy flegmával parancsolgatnak az alantasainak. A hatodik napon megtelik a kaszárnya udvara fehérnéppel, mindenik hoz magával egy kis pénzecskét, elemózsiát, meit az ezied megkezdi a fárasztó, kimerítő gyaloglást, menetelést egyik faluról a másikra. A mint az egész ezred együtt áll és a lovon ülő ezredkürtös el- fujja az „Imát,“ szivdobogva áll a helyén a sok piros képű bakagyerek kifeszüett mellel, akár csak a cövek. Szinte átszellemül az egész társaság a méla kürtszó alatt és egy-eg) lolia- szocskát mindenik elrebeg a maga módja szerint, mert tudja, hogy milyen nehéz sora lesz neki addig, a mig a legfőbb hadúr háromszor lefúvat. A mint kivonulnak, nagy porfelhő kerekedik a patkós, szöges talpak nyomán, a fehérnépnek már nem szabad közeledni hozzájuk és kinek a felesége, szeretője, őszbecsava- rodott apja, anyja kiséri a gyerekeket a falu I haInak> íekete fürtök fehérekké válnak, ifjak aggastyánokká lesznek, az erő megszűnik erő lenni, húsból, vérből por és hamu lesz, márványsziklák szertemálnak és mindeneket bevon a felejtés rozsdája. Csak a ti szent neveiteket nem felejtették el iramló idők, futó évek minden pusztításai, íomDolásai közölt sem. Ma is ime, ötvenhárom év után is itt hordjuk a sziveinkbe Írva. Épen oly tisztán megőriztük, mintha csak röpke gondolat Jelt volna a fejünk felett elvihar- zott ötvenhárom év. Es érzitek-e, hogy e napon minden dicsőség valójában a tietek? Halljátok-e, mint támad förgetegre emlékeztető zúgó moraj az ünnepségre összegyűlt nagy sokaságban, látjátok-e, mint gyúlnak ki a honszerelem piros rózsái az arcokon, tudjátok e, mint lobbannak lángra a sziVP k m int Z/r q L ~ * * L -j. u. . ... . , Félszázadnai hosszabb idő után is' on- hatatlan lánggal lobognak a mi rajongásunk oltártüzei, a ti neveiíeket rebegik végéig. Itt aztán mar nem kell feszesen menni és lassan-lassan kanyarog, távolodik, a hegyes- völgyes utón a bakasereg vigan, nótázva, pipálva és mennek egész késő délutánig, a mig elfáradva, porosán 30—40 kméternyi ut után beérnek a célul kitűzött faluba. És ez igy megyen megint 45 napig és addig, a mig a lovasságot, tüzérséget be nem osztják a gyalogsághoz, csak jut mindeniknek helyecskéje, habár szűkén is, egy szalmakazal mellett, pajtában, vagy istállóban, a hol másnap hajnalig meghuzódhatik. A falu népe szájtátva nézi a bakák bevonulását, ők meg a mint meglátnak egy csinos parasztleányt, mindjárt szólongat- ják, vihognak, tréfálóznak velük. Nincs olyan í gyámoltalan baka, a melyiknek ne lenne egyket érdekes kalandocskája, persze rövid életű, csak fél napos és épp ezért érdekes. Például az én legényem minden faluban házasságot Ígért egy-egy szép paraszt leánynak és a mikor ezért megszóltam, hát azt felelte, hogy náluk ez nem hiba csak a tiszt uraknál, a kik nem Ígérhetnek házasságot csak úgy potyára. Sok helyütt, a hol még katonák nem ; jártak soha, a jószivű, de földhöz ragadt sze- ; gény paraszttiép kihozza eléjük a fekete kenye- ; rét, szalonnát, tejfölt a mi ha ezernyi volna I is, mind elfogyna egy szempillantás alatt, bizony a komisz kenyér hamar elfogy, a meFerencz-József kosorüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
