Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-11-30 / 48. szám
4 VÁCI Hir lap Az ellenkező képet, a hazájáról megfeledkező, ádegen bálványokért hevülő nőt is mesteiileg festette Vörösmarty. Szemére hányja, hogy gyöngéd ott. hol annak lenni árulás és szívtelen ott, hol égnie kellene. Elnevezi gőgös Gonerilnek, a kin az apaátok fogni fog. Egy másik költeménye, Az elhagyott anya inkább a szelíd kérlelés hangján fordul a magyar nőkhöz' hogy szeressek a hazájukat, melynek oly sokat köszönnek. Oly nők, kikhez e költemények szólnak, a mi napjainkban is élnek és hivalkodnak, ezek előtt nem lehet elégszer ismételni a költő haza- fiságra buzdító, lelkes tanításait, melyeket ő oly szép versekbe öntött. Vörösmarty nagy költeményeiben fenséges nőalakokat találunk. Hajnáról és Etelkáról már szóltam, de meg kell említenem Enikőt, ki a Két szomszédvárban szerepel. Gyenge leány, ki harcos férfiak között nő fel; mig a férfiakat harag és gyülölség vezeti, Énikő megszokva szeretni, atyját és testvérét árasztja e gyöngéd gondjával. Szelíd érzelmek és szent akaratok töltik el lelkét. A szomszédvár birtokosa, az ifjú Tihamér boszut esküdött az ő családja ellen, megöli bátyját és egy későbbi támadásnál véresen ront be Énikő atyjának, Káldornak várába. Mikor Enikőt meglátja, kit nem csupán a mennyei arc és a deli termet tett széppé, de a legszebb lélek, mely mint tükörben mutatkozik szép testében, a bánat — csak vonzóbbá teszi őt. És a győztes Tihamért a szép leány látása mélyen megrendíti. Nem örül többé győzelmének és midőn Enikőt a családjának pusztulásán érzett fájdalom sírba viszi, Tihamér, mint az űzött vad, bujdosik világgá. Oly eszményi alakokkal, minő Énikő, találkozunk Vörösmarty drámáiban is. Ilyenek Rózsa, Kont Miklós hitvese a Bujdosókban, Lenke a Vérnászban és Vilma a Fátyol titkaiban. Sőt Marót bán hitvesét, Idát, a ki megtántorodik, bűnbánata és önfeláldozása tisztítja meg. Legtöbb lelkesedéssel festette a költő Tünde alakját, gyönyörű tündérjátékában a Csongor és Tündében, melyet az idén is nagy sikerrel adtak a Nemzet Színházban. E fényes siker hirdeti, hogy Vörösmarty müvei a mai prózai korunkban is mennyire megőrizték frisseségüket. Tünde tündérleány,, kire tündérházában üdvnek századai vártak volna, de őt a föld szerelme a földre csábította és itt sok viszontagságon megy át, mig Csongor királyfié lehet. E szem és arc, E kar és a rózsaujjak, E sugárból alkotott test És e minden oly dicsőén Egy tökélybe összevéve, Egy van ily kép, mindörökké Tünde, Tünde, ah te vagy ! mondja neki Csongor. Mig e darabot nézzük, vagyis ha olvassuk is, legszebb ábrándaink elevednek meg erre az időre, Vörösmarty fantáziája kiragad minket a közönséges élet gondjaiból és költészete csodás országába emel. A ki ennyi alakban és ily fönségesen tudta a magyar nőket dicsőíteni, az méltó, hogy Magyarország minden hű honleánya őrizze emlékezetét. Minél szomorúbb időket élünk, minél komorabb a valóság körülöttünk, annal inkább van lelkűnknek szüksége oly üdítő, edző, magasztos költészetre, minő Vörösmarty Mihályé. Gróf Kreith Béláné, Markovits Natália. Helyi és vidéki hirek. A Váci llirlap felelős szerkesztőjének s kiadójának távollétében a lap szerkesztéséért Borbély István, a Váci llirlap belső munkatársa felelős. Ugyancsak ö intézi a kiadói munkát, ezért hirdetési ügyekben is kérjük, szives- kedjenek hozzá (városház épület, földszint) fordulni. — Királyi kitüntetés. A Budapesti Közlöny hivatalos lap pénteki száma hozta a következő úgy dr. Freysinger Lajos kir. közjegyzőre, valamint Vác városára megtisztelő a kitüntető örömhírt: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán dr. Freysinger Lajos váci közjegyzőnek ezen minőségben és a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1902. évi november hó 24-én. Ferencz József s. k. Gróf Széchényi Gyula s. k. Bizonyara Vác város minden lakosa örömmel veszi díszpolgárának eme nagy és meg- ; érdemelt kitüntetését, a ki egy hosszú élet | évein és évtizedein keresztül idejét, mély tudását és buzgóságát a közélet minden terén j városunk fejlődésére fordította és mikor a megérdemelt kitüntetéshez őszinte szívvel gratulálunk arra kérjük a Mindenhatót, hogy közéletünk emez illustris és agilis tagját Vác városa dicsőségére és javára sokáig tartsa meg! — Kitüntetések. Borbély Sándornak a váci királyi országos siketnéma intézet érdemdús igazgatójának az intézet 100 éves jubileuma útóhangjaként a gyógypedagógia terén szerzett érdemei elismeréséül a király a héten a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Ugyancsak a héten tüntette ki Ő Felsége Va- szary László siketnéma szobrászt, ki a jubileum alkalmára Ferencz király és Cházár András szobrát készítette, a koronás ezüst érdemkereszttel. Gratulálunk a jól megérdemelt kitüntetésekhez. — Szilassy Ernő f. Haldoklik a természet ... a falevelek elsárgultan, sűrűn hullnak a földre alá, az egész természet olyan, mint egy zordon temető, a melyben nem hangzik már sehol vidám madárdal, a bus enyészet nyomai látszanak mindenfelé, mintha az egész természetre örökkétartó, mély csend borult volna, pedig még nemrégen élet, vidámság honolt a természetben s ma már sivár pusztaság üti fel tanyáját mindenütt . . . Élet, vidámság hatotta át szeretett barátunk: Szilassy Ernő keblét is, mígnem a végzet sújtó karja ágyba döntötte őt. Látszott rajta, mint igyekezett megbirkózni a gyilkos kórral, de ez erősebb volt nála s legyőzte ifjú erejét . . . Most már koporsóban, virágok közt kite- kitve nyugszik . . . Elhervadt élte tavaszán, mielőtt még az élet gyönyöreit élvezte volna, elhervadt — s ezzel ifjú élte egéről mily sok szép remény hullott alá . . . Koporsóját szerető anyja s testvérei veszik körül, . . . fájdalmuk leírhatatlan s mély bánatukban őszintén osztoznak az ismerősök s a jó barátok. Bánat nem dúl már sokat szenvedett, ifjú keblében, megszűntek már kínjai, nincsenek szenvedései. Zavartalan csendességben pihen már s álmodik hosszu-hosszu, örökkétartó álmokat . . . Isten véled, szeretett barátunk! Emléked élni f'og körünkben, irántad érzett szeretetünk nem fog megszűnni a síron túl sem — soha; találd fel hideg sírodban azt a nyugalmat, mit számodra az élet nem adhatott. Aludj békén, zavartalanul csendességben, . . . álmodj hosszu-hosszu, édes álmokat s pihend ki földi élted gyötrő fáradalmait. Aludj békén s álmodj édesen ! . . . Isten veled ! . . . * Szilassy Ernő a fiatalság kedvelt tagja volt mindvégig. A rideg halál folyó hó 23-án reggeli 4 órakor ragadta őt el az élők sorából. Szerető anyja s testvérei fájdalomtelt szívvel vettek körül halálos ágyát mindaddig, mig az- utolsó sóhaj is el nem lebbent ajkairól s ez utolsó sóhajjal ifjú életének fonala is ketté nem szakadt. Ez utolsó sóhaj mily sok kíntól, mennyi szenvedéstől szabaditotta meg őt! Most már nyugszik békességben, — kihűlt teste nem érez már semmiféle bút, kínzó bánatot, eltávozott oda, hol már nem fáj semmi, hol már nincs kin, fájdalom . . . Temetése f. hó 25-én délután 3 órakor ment végbe a rokonok, ismerősök s barátok osztatlan részvétele mellett. A koszorúk sokaságától borított koszorú felett Szeles József ev. ref. lelkész mondott megható beszédet s emelkedett szavakban búcsúzott el az ifjú halottól. Beszéde végeztével buzgó imát rebegett az Egek Urához s azután megindult a gyászmenet, elkísérték a résztvevők Szilassy Ernőt utolsó útjára, a vasútállomáshoz, hogy onnan azután a robogó vonat elvigye őt Pándra, a családi sírboltba. Az állomásnál — Szeles imájá után — Borsodig Gyula búcsúzott el a szeretett baráttól megható, érzékeny szavakkal azután pedig betették a rideg koporsót a vasúti kocsiba, hogy ne láthassuk a korán elköltözött, szeretett barátot többé soha . . .. soha ! . . . —nn. — A telefonról. A héten szerdán próbálta ki Bercsényi János in. kir. posiafelü- gyelő telefonunkat. A város több hivatalával beszélt s a telefont, illetve annak működését kitűnőnek találta. Tudomásunk szerint f. év december elsején adják át a távbeszélőt a közhasználatnak. — A kereskedő ifjak köre a mai nappal kezdi meg szokásos téli felolvasásait. Az első szórakoztató és tanulmányos felolvasás dr. Tragor Ignácé lesz, mely bizonyára any- nyira értékes és érdekes lesz, hogy nemcsak a kereskedő ifjak nagyszáma, hanem a vendégek sokasága is örülni fog, hogy meghallgathatja. A felolvasás különben a kör Káptalan-utcai helyiségében délután 3 órakor kez- pődik. Vendégeket szívesen lát az elnökség. — A dalegyesület hangversenye, — mint rendesen, — november 22-én is fényes erkölcsi sikerrel folyt le. Tekintve az előző évek praecedens eseteit s e legközelebb tartott hangversenynek minden tekintetben kiváló characterét — virágnyelven szólva — önmagával szemben követett el nem kis fokú méltatlanságot a város intelligens közönsége, a mennyiben ez estén javarészt csak távollétével szerepelt . . . A műsort Gaál Ferencz „Sóhajtás“ ez. hatalmas chorusával nyitották meg dalárdistáink, szivvel-lélekkel zengve annak minden accordját, híven visszaadva minden szépségét, erejét, lágyságát. A megrázó hetással énekelt hymnusszerű végsor: „Oh népek Istene küldj egy reménysugárt“. varázserővel hatott a hallgatóságra, melynek frenetikus tapsai csak akkor szűntek meg, mikor Roller Rézike és Pataki János jelentek meg a pódiumon, hogy uj élvezetet nyújtsanak a legszebb művészet lelkes kedvelőinek. Sauer Emilnek „Echo de Vienne“ című concert-ke- ringőjét játszották. Igazán játszva tükröztették vissza a poeticus comporitioban rejlő sok subtilis thema minden finomságát, a gondolatok pajzánságát, a hangok szivány színeivel;, beszédes lelket öntve az érzéketlen érchurokba
