Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-07-13 / 28. szám
■ állani, hogy a lawn-tennis pályákat jó karban tartjuk, ha kellő számú vívó jelentkezik, mestert hozatunk, a ki szívesebben fog szóba- állni a régi lövőegyesülettel, mint alkalmakra társult vívókkal. De ha a jelentkezők nem fedezik a költségeket, arra nem vállalkozhatik az adó- ságokkal terhelt lövőegylet, hogy az ő pénzéből tartson vivómestert. — Nem volna lehetséges, hogy miként a nőegylet katolikus osztályában már tényleg meg van, hogy a sportegyletnek a lőegyletbe belépő tagjai által fizetett évi tagdijakat külön kezeljék s azt az összeget a sportcélokra fordítsák ? — Az nagyon nehéz, aligha fog menni. — Van terve még a főlövész úrnak a sport- egylettel ? — Még megemithetem, hogy óhajom a korcsolyaegylet bevonása a lőegylet kebelébe, mert az ma senkié. Ezzel megoldhatnánk a szolgakérdést is, a kitől akkor követelhetnénk is munkát, szolgálatot. Footballról, ehhez nincs helyd az egyesületnek, ne is álmodozzanak, •sem a csónaksportról. Egy csónakház felépítése 1200—1500 forintba kerülne, ugyanany- nyiba a modern csónakokkal való felszerelés, mert lapos csónakokkal űzni ezt a sportot, az nem sport. Pénze pedig nincs a lövőegyletnek, mint már említettem, de ha lesz is, építkezésekre kell azt felhasználnunk, mire a mai épület már nagyon rászorult. — A sportegylet tagjai nagyon tartanak attól, hogyha a lövést újra elkezdik a lövőházban, a két szép tennis-pályájukat tönkre teszik. Lehetséges, hogy újra elkezdik a lövést? — Mit félnek, nincs okuk rá. Nagyon köny- nyen megeshetik, hogy újra felkaroljuk a lövő sportot, csak néhány pénzes embernek kell Vácra jönnie, mert a mai viszonyok mellett nem igen lehet 3 — 4 forintot ellövöldözni passzióból. De ha feltámadna is a lövészet újra, a két tennis-pálya megmarad, csupán a kereszthálókai vennénk le s kitüznők, hogy például szombati napon egy órától délután hétig lehet lőni. Természetesen ez időben nem tenniszezhetnének, de más napokon a pálya nyitva volna. — Itt hagyjuk a jó nagyságos asszonyt. — A fiatal urat is ? — Azt is. Mind a kettőnek könyes lett a szeme és összehajoltak. Jól esett nekik sírni. Odakünn a szemetes már a csengetyüjét rázta, mikor elhagyták a lakást. Lassan mentek, vissza-vissza tekintgettek, mintha hívná, csalogatná őket valaki. A kapuban meg is állottak és Juliska újból kérdezte: — Hát itt hagyjuk a jó nagyságos asszonyt? A testvére némán intett rá és később, mintha vigasztalni akarná, lassan suttogta : — Gondolj az apánkra, a ki azt mondta, hogy becsületesek maradjunk . . . És úgy volt, hogy másnap este már nem volt cselédje a jó öreg nagyságának, hát neki kellett ajtót nyitnia, mert a fia megint későn jött . . . * Minthogy pedig a fillokszéra még nem húzódott el a másik határba, a két leány nem ment haza. Az öreg Vince már sok levelet irt nekik, de választ nem kapott. Fel is ment a nagyvárosba a fehérhajú asszonysághoz, de ott már nem találta a lányokat. Ezért keresik most mindenfelé a két becsületes Vince-leányt . . . D. D. Váci Hírlap — Azt említette főlövész úr, hogy vérmes reményeket ne tápláljon a beolvadó sportegylet. Nem volna lehetséges, hogy a sportegylet agilisabb tagjai a lövőegylet választmányába beválasztassanak s ott erősebb agitációt fejthessenek ki a sport űzése mellett ? — Szó se lehet róla. Kérem, a lövőegyesület tagjainak nagy része úgy gondolkodik, hogy minek nekünk felbolygatni az állapotokat s nem sokat törődik azzal, hogy a lövőházban működik a sportegylet. Ezek, ha az utolsó kabátjukat is eladják, fenntartják azt és nem igen áhítoznak a változás után. De én nem igen törődöm ezzel s Ígérem, hogyha sikerül a sportegyesület befogadása a mai viszonyok mellett teszek érdekében, de nem többet, mint azt, hogy a sportegylet által megszerzett pályákat, felszereléseket fenntartjuk. Helyi és vidéki hirek. Fürdőbe! Igenis: „fürdőre kell menni.“ Ez a jelszó most Vácon is. Mosolygó és gondokba borult arcok tűnnek fel a láthatáron. Könnyű kitalálni, kik képviselik az egyik, vagy a másik „hangulatot.“ Az újságok már megnyitották a személyi hirek nyári, fontos rovatát, mely tudtára adja a verejtékben úszó „közönséges“ olvasónak, hogy ez, vagy amaz különféle hírességben bűvölködő városi nevezetesség, melyik fürdő hűs habjaiban enyhitgeti a lábszárait. — Ha úgy tetszik, hadd hulljanak ezért a sárga irigység könyei. * A divat a fő. Ezt a nagy hatalmat nem győzi le senki és semmi. A ki ez ellen vét. megbocsáthatatlan bűnt követ el. Mert manapság — mint a tapasztalat bizonyítja — magára valamit adó ember ezt soha szem elől nem téveszti. A világ nyelve talál mindig szapulni valót, de szívesebben hallgat agyon mindent, mint a divatot. A társadalom szemet huny az emberi gyengeségek előtt, de a maradi embert nem kíméli. S a legmaradibb, legszánalomra méltóbb ember pedig az, a ki nem — nyaral. * Tehát: fürdeni és nyaralni kell. Adósságot csinálhatsz, befonhatod embertársaidat, apróbb hibákat is elkövethetsz : nem szól meg senki. De ha van bátorságod bevallani, hogy itthon és nem Piripócson nyaraltál, úgy Isten legyen irgalmas és kegyelmes a te gyatra lelkednek. Ne is igyekezzél mentségedre felhozni semmit. Ezzel szemben enyhítő körülmény nincs. * A közönség számot tevő része engedelmeskedik a divat parancsának és pakol. Elérkezett a főszezon ideje s fontos dolog, hogy e tekintetben is úgy cselekedjünk, mint a magas körök szabályai megkövetelik. A szegény szatócs felesége sem megy az elő, vagy utó idényben, mert ez nem divat. Feszíteni csak a főidényben lehet, a kánya bánja, ha e mellett üres is a zseb. * Llölgyek, urak előre, előállottak a kocsik, nyitvák a vasúti kupék ajtai. Hadd fogyjon a naftalin s főkép az illatos molyellenes szer. A hazai iparnak is haszna van az ilyen divatos nyári mozgalomból. Éljen és viruljon a fürdőzési és nyaralási kedv! . . . Csip. — Július 17. Jövő héten, csütörtökön lesz ötvenharmadili évfordulója annak a szomorú csatának, melyet az akkor már visszavonuló magyar szabadságharcosok az orosz hadsereggel vívtak meg. Az elvesztett csata mellett majdnem pusztulásra lett szánva az 3 ősrégi városunk is. Kegyeletes emlékül minden évben mise van a Hétkápolnánál. Ezt az idén is megtartják reggel hét órakor, mely után a város a honvédszoborra koszorút helyez. Lesz ünnepi szónoklat is. Legyünk ott számosán s lélekben áldozzunk a szabadságharc félisteneinek ! — Schaffgottsch grófné betegsége. A püspök nővére, Schaffgottsch grófné súlyos betegen fekszik Bécsben. Belső baj döntötte ágyba s az orvosok elkerülhetetlennek tartották az operációt. Ezért grófpüspökünk Matze- nauer Oszkár szertartóval az osztrák fővárosba utazott s mindaddig ott fog időzni, mig a grófné állapota jobbra nem fordul. — Anyakönyvi felügyelő. A belügyminiszter Kampis János dr. belügyminiszteri segédtitkárt a Pestvármegye és Esztergomvár- megye területére Budapest szgkhelylyel szervezett anyakönyvi felügyelő kerületbe, állami anyakönyvi felügyelővé kinevezte. — Tíz év után. Azok, kik 1892-ben a helybeli főgimnáziumot végezték s tették le az érettségit, megfogadták, hogy tíz év múlva találkoznak. Érzelem melegsége tekintetében alig érte el egy találkozó is a keddi találkozót. Tíz év előtt 26 an voltak az osztályban, ebből három meghalt, többen kimentették magukat. Megjelentek : Guttmann Sándor váci székesegyházi karkáplán, Jancsovits Ferenc aradi főreáliskolai tanár, Kados Aladár székes- fővárosi tanár, Kiima Lajos besztercebányai főgirnn. tanár, Laux Rezső zalaegerszegi főgimn. tanár, Matzenauer Oszkár püspöki szertartó, Nuszpel István ujhartyáni plébános, Párducz János nagykosztolányi állomásfőnök, Paull Ernő kispesti hitoktató, Schlesinger Mór fővárosi hírlapíró, Terlanday Rezső ceglédi káplán és Bercsényi Dezső a Váci Hírlap szerkesztője. Többen a volt iskolatársak közül kimentették magukat: Gabona Lajos már- marosszigeti alj árás biró, Kollmann János budapesti vasúti tisztviselő, Kontur László váci hittanár és könyvtárnok, Podhorányi Adolf káplán, Seregélyes Ferenc vasúti tisztviselő és tatai lapszerkesztő ; hárman elhunytak : Kubizna István, LesJcó Mihály és Péz Dezső. A találkozót még kedvesebbé tette az, hogy két szép asszonynyal növekedett a baráti összejövetel, mert Jancsovics Ferenc és Kados Aladár nejeikkel jelentek meg. Minthogy a kegyes- tanitórend templomát renoválják, a fehérekhez vonultak, hol énekes nagymisét mondott Matzenauer Oszkár, Paull Ernő orgonáit, mig a többi iskolatársak énekeltek. Igen megható és felemelő jelenség volt az, hogy a mise végén igazi áhitat tál énekelték el a himnuszt, melybe belevegyült az ájtatos közönség éneke is. Mise után volt tanáraikat keresték fel, de csak Randweg Mihály magisztert üdvözölhették, ki szívélyesen emlékezett vissza tiz év előtt volt tanítványaira. A város megtekintése után a Kúrián kedélyesen töltötték el az ebédet, majd délután a kis Fürge a baráti társaságot felvitte a Búidba. Késő estig együtt voltak az iskolatársak s boldogan emlékeztek a nem is oly rég múlt időkre. A találkozónak különben maradandó emléke is lesz: az iskolatársak nagyobb alapítványt tettek, melynek kamatait a váci főgimnázium amaz idegen ajkú növendéke nyeri, ki a magyar nyelvben a legnagyobb előmenetetl tanúsítja. — Esküvő. Dr. Oberländer József ügyvéd kedden vezette oltárhoz Apostagon Hetényi Margit kisasszonyt. Az ifjú pár augusztusig nászuton lesz. — A város kövezése. A város utcáinak kövezéséhez szükséges kocka és fejkövekből nagyobb bevásárlások történtek e héten. k
