Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Az aradi vértanúk. Éjfélt ütött az óra a toronyban, Kitárni im, a sírbolt ajtaja S kilép a sirboltajtón gyászruhában A szent magyar szabadság angyala. Vértől piros kard fénylik jobb kezében+ Balján egy széttört rabbilmcs csörög. . . Sötét felhők közt villámok cikáznak. A szél süvölt, az égbolt menydörög ! Es hosszú sorban jönnek ott utána Halvány arcokkal síró özvegyek, Szerelmes, fájó szivük drágagyöngye Miként egy-egy aranycsepp úgy pereg. .. A meghalt kedvesért sírnak, zokognak, Kik ott pihennek már a hant alatt S mint vértantik a nemzet Golgotáján Az édes szent hazáért holtának S im végül ott tizenhárom vitéz jó — Dicsfény övedzi nekik homlokát. Átokra uyilt mindegyik ajka és úgy Atkozzák a hazának zsarnokát. IszonytaJó az átok, mely az éjben Vérié' csendül mint zueó harsona S elhangzik bérceken, völgyön keresztül Es nincsen vége, nem hiszem soha! Boldog légy oh magyarnak szép hazája, Boldog s szabad légy oh, dicső honunk ! Rózsák virulnak a véres göröngyön, Amely alá temetve szivporunk . . . De nincs nyugalmunk míg a honfi átok Végig nem csendül a nagy éjszakán S meg nem foganzik szent magyar hazánknak Hős nemzetünknek hóhér gyilkosán ! Átok fejére a hon zsarnokának. Átkot kiáltson minden honfi ajk Átkozza el örökre gyilkosunkat, A vérszopó hiénát és cudart. Átok fejére a hon zsarnokának, Átok te hóhér zsarnokunk ! S amíg csak egy kis porszem lesz porunkból, Átkozni téged szűnni nem fogunk ! ki akarta szenvedését szóljon Erika, s ha száz élete volna, kevés neki, kárpótolni önnekegyetiee bús tekintetét. Laci hevesen ejti ki és szavakat, s lesi a választ ajkairól. — Köszönöm édes rokon az irántam táplált jó indulatát, sohase csináljon egy kellemetlen percet sem magának, magam sem tudom miért vagyok oly levert. Azt hiszem kimerültem, s hol nap ismét a régi leszek. — Igen legyen ismét a régi, meg fogja gyengéden kezét ajkához vnnja. Erika nem ellenzé, szivét rettenetes fájdalom párja át, de büszke lelke fölül kerekedik érzelmén. — Tegnap viszonzást Ígért nekem. Igaz, nem illő dolog erre emlékeztetni, mert bár mely lovagias férfi helyenben nem tett volna mást, de engedje, hogy kérésemnek eleget tesz, rz én kérésem oly szerény mégis oly nagy. Adja nekem szivét, engedje ezt a kis kezét örökre enyémnek mondani. Szemeit sóvárgón függeszti reá, s várta az üdvözítő igét. Erika keze reszketett az övében, pillanatig hevesen küzdött ön magával azután síig hallhatólag rebegé. — Én teljesítem kérését csak a többiek egyezenek bele. — Azon semmi kétség, szól -Várkonyi örömteljes hangon, azt bízza reám, én elintézek mindent. Ugye nem soká kell várÁtok fejére a hon zsarnokának! Ki nem úgy harcolt vélünk a csatán Mint hős a hőssel, ámde mint a hóhér Hóhérkötéllel győzött a hazán . . . Ne légyen elfelejtve a gyalázat, Tanulja meg az ifjú nemzedék, Hogy ott a Golgotán, Arad mezőjén Kötéllel fojtották meg nemzetét! . . . Ha majd a népek szent csatára szállnak S „ Világszabadszág /“ jelszavuk leend: Feltámadunk mi sírunk éjjeléből S tizenhárom hős ott elöl menend! Megjö majd véres számadásunk napja, Felcsendülnek megint a harsonák, Kossuth lesz újra majd ami vezérünk .. . Reszkessetek ti véres koronák ! . . . BalintfFy Bálint. Helyi és vidéki hírek. — Arckép leleplezés. Dr. Schuszter Konstantin püspök arcképét holnap leplezik le a kegyesrendiek gimnáziuma nagy termében. — «500 koronával jutalmazva. Balti ay István fegyház-igazgató a különféle szabadságvesztésre ítéltek egy igazgatás alatt való elhelyezéséről szakszerű, tömör értekezést irt meg, melyet az igaz- ságügyi-miniszter 300 koronával jutalmazott. — Vác vendégei. A horgony hengermű fe'lavatási ünnepségére a nagy ipar és kereskedelmi világ első rendű matadorjai adtak egymásnak találkozást. Ilyen vendégnek hez még kevés vidéki városnak volt szerencséje. Képviselve voltak a fő és székvárosok nagy kereskedőin kívül. Szilézia, Galicia és Morvaország első rendű horgany hengermű tulajdonosai, több nagy üzletek igazgatói. Jelesül megfordultak ez alkalommal Vácon Keil Henrik, Keil Ede, Keil Viktor, mütu- lajdonosok. Hitzigrád igazgató, Henkel gróf meghatalmazottja, Hóhauzen sziléziai hor- gannymüigazgató, Müller igazgató Privorz- bol, Fuchsz kezelő Galíciából, Boch igazgató Bécsből, Perl építész Troppaubol Boch Antal cégvezető Privorzból, Schindler Kanom ? Már á tavaszt más felé is szeretném önnel megismertetni. A lányka pirulva hallgajta e sürgetést s nagynénjére utalt. Boldogae fűzé kezét karjára a grróf s haladt véle vissza a társaságba, midőn eltávoztak, Marossy is kilépett a függönyök mögül egy mellék ajtón távozzék. Azt hitte józan esze elhagyja őt azzal az eszmével tisztába volt, hogy Erika nem szeretni nem szeretheti Lacit. Szive azt súgta, ha ő fellép ő ér célt. Büszkesége tiltkaozott újból ellene. Ha őt szerette volna igazán nem adta volna oly könnyen szavát. Először elutazásra gondolt, majd elejté e tervét. Most azért is maradj Ha az ő szivét a kin mar- dossa, had lássa mitér ez az a büszke leány legyen élő szemrehányás az ő látása szivének ily gondolatok üldöztek Marossyt, kinzá önmagát, de büszke lelke nem tán- torodott meg. Nem kevesebb gyötrelmeket szenvedett azonban Erika is. A vendégek távoztával Várkonyi megkérte kezét, Kar- caghyér örömmel adták beleegyezésüket a frigyhez. Várkonyi gróf szemei örömkönnyben ragyogtak midőn magához öleié a leányt. Boldog megelégedett volt nindenki csak Erika érezte, hogy szive haldoklik kijátozá utolsó kártyáját is, mint fogja uj életét elviselni még nem tudta, de erre nem is gondolt Erre az eljegyzés megtörtént, az eljegyzési kártyátak szétküldettek. pitány, jeles afrikai utazó Bécsből. Ezenfelül több bécsi és budapesti nagykereskedő. A gyár tulajdonosai fejedelmi bankettet adtak a vidéki és váci vendégek tiszteletére, melyen Kiel Henrik, Gajáry Géza, Hitzigrad, Pécs Ferenc és dr. Ereysinger tartalmas tósztókat mondottak. A gyár munkások a mű helyiségeiben részesültek ellátásban. Városunk jóhirnevét e tekintélyes vendégek külföldre messze vidékekre elfogják vinni és remélhetjük, hogy ezen a réven az ipari vállalkozás nem egyszer fogja még Vácot felkeresni. — Értesítés. A felsővárosi olvasókör a Büki szieetre tervezett kirándulása, ma vasárnap tartatik meg. A meghívók ezon alkalomra is érvényesek. A rendezőség. — A siket némák intézete f. hó 24-én fogja megtartani évzáró vizsgálatát, melyre valamint az ilyenkor szokásos női kézimunka-kiállításra az érdeklődő közönséget tisztelettel meghív.a az intézeti igazgatóság. — Jíyári mulatság. A váci I. általá- nns Ipartársulat nyári mulatsága julius 7-én tartatik meg a kies Büki szigeten. Belépti dij személyenként egy korona, gyermekek ingyen, a csavargőzösön gyermekjegyek kiadatni féláron. — Ami jutányosán kapható. Egy használt, de jó karban levő hét oktávás zongora azonnal megvásárolható. Értesülhetni Bocskay Nándorné varrodájában, Fehérhajó épületében. — Tanfolyam. Sik Lipót tánctanitónk nyári tanfolyamát f. évi juÜus hó első napján nyitja meg a Pannónia szálló nagy termében. — líj ház hi rtokos. Szekeres István, ki tőlünk egy év előtt Érsek-Újvárra távozott, de azért mindig hű emlékezetben tartott bennünket: értesülésünk szerént megvásárolta Urbanovits Nándortól, mint jelenlegi birtokosától a Krenedits-féle főutcai sarokházat. Amint egy részt örülünk, hogy városunk hű gyermeke visszatér az ősi barázdákhoz épp annyira sajnálnánk, ha ezen Marossy gróf is kapott, s ő sem maradi ela többitől, személyesen kívánt nekik tartós boldogságot. Teljesen nyugodt volt, csak száj szegletei rezegtek, midőn gratulált. Várkonyi boldogan, Erika nyugodt méltósággal fogadá a/t, kiállt a rászegzett mély tekintetet, mely leikébe akart hatolni. Kissé halványabb volt a szorotnál, de ezt természetesnek találja mindenkioly fiatal, csaknem gyermek volt még. Megnyupvásra kényszeríti szivét azzal biztatván magát, hogy Laci oly jó fiú; annyira szereti öt; mindent kedvére hagy a nemes lélek. S ha az esküvő meglesz elutaznak messzire nem fogj^. látni azt a másikat. Férje szerető karjai közt elfeledi őt. Csak azt nem tudta, hogy a szerelem oly csecsemő, mely ha felébred álmából óriássá nő könyörtelenül követeli jogait. Ártatlan lelkét, ily gondolatok foglalták el, bízott önmagában eré- lyóben. Várkonyi gróf minden szabad idejét mennyasszonya körében tölté. Elleste még a gondolatát is, határtalan tisztelettel párosult szerelem és rajongással vette őt körül, s körében feledé azt a másikat. így múltak a napok. Marossy gróf felhagyott hóbortjaival barátainak azt mondá, unja már ezt is.
