Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
VAGI H1RLA1 gőzhajó-társaság állal a városnak nyújtott garanliák hogy annak összes költségeit és minden járulékait a kölcsönösen megállapított időtartam alatt a városnak megfogja tériteni Ebből a föltételből önkényt folyik, hogy a város hosszabb rakpartot nem épit, mint a mily hosszú a gőzhajótársaság kívánalmainak megfelel. Hosszabbat építeni véleményünk szerént azért sem volna ma ajánlatos, mivel nekünk a helyi piac vásári érdekeivel is kell számolnunk. És pedig nem csak az eddigi kívánalmak keretében, hanem az alakulásokhoz mérten a melyeket úgy a mi, valamint a szomszédos községek mezőgazdasági iparának el- maradhatlan fejlődései megkövetelnek. A Duna karaj központi részeiről nekünk a gyümölcs és élelmicikkek kereskedését kiszorítanunk nem lehet. Ennek a kivánalmaknak kellő kidom- boritása pedig mélyreható tárgyalásokat igényel. Mivel mi ezen szomszédos forgalomtól a közel jövőben sok üdvös dolgot i reményiünk városunkra nézve, különösen ha a józanul számitő vállalkozási szellem megkörnyékez bennünket. Mindezen szempontoknál fogva oda konkludálunk, hogy a Vác városa hosz- szabb rakpart építkezésekbe ne menjen bele, mint amennyire a Dunagőzhajó- társaságnak szüksége van és erre nézve is csak akkor ha a biztosíték a költség fedezetére nézve a lehető legszilárdabb lesz. Rettentően igaza van: Baáry Anzalin néked erkölcsi kötelességed a nehezebbet választani. * * Mikor a szürke Normán türelmetlenül kapálódzott felnyergelve az ajtó előtt hátán a jókey sapkás Baáry Anzalinnal, Sip- kius nem álhatta meg, hogy oda ne szóljon. A vármegyei hajdának ki a lovat elé vezette. Nem tudom mi lelte a sirt de úgy nézki mintha egy éjtcaka alatt huszonöt esztendőt vénült volna. Anzalin csak a Szentkereszthy kastély előtt állott meg ! Egy egész századnak tetszett, mig a ko- morna vissza jött azzal a hirrel, hogy a méltóságos báróné a kis szalonban várja a méltóságos urat. Már az ajtó előtt hallotta azt a rekedtes fuldokló hangokat, amik egy tuberkolózi- sos beteg mellét szokták elszoritani. Az ablak elé tolt zöldbarna, hosszú széken feküdt Klára. Mélyen besüppedve a csipkés vánku- sok közé. Tigris bőr takaró volt vetve a zöld vastag paplany fölé, s dacára a rekkenő kánikulai hőségnek erőssen fütve. Az egész lég áthatva a fehér jázminok és vörös szegfűk erős, buja illatától, amik szanaszét hevertek a szőnyeg-en, s a teremben minden asztalon és kandálló sarkon. Valami finom orvosság illat is segitett 0 SARKOK. Az aradi vértanuk. Ej félt ütött az óra a toronyban — Kitárul im ! a sírbolt ajtaja S kilép a. sirboltajtón gyászruhában A szent magyar szabadság angyala. Vértől piros kard fénylik -jobb kezében, Balján egy széttört rabbilincs csörög . . . Sötét felhők közt villámok czikáznak Azért süvölt. az égbolt menydörög. És hosszú sorban jönnek ott utána Halvány arcokkal síró özvegyek. Szerelmes, fájó szivük drága gyöngye Miként egy-egy aranycsepp úgy pezseg . . . A meghalt kedvesért úrnak, zokognak, Kik ott pihennek már a. hont alatt S mint vértamik a nemzet Golgotáján Az édes szent hazáért haltanak. S im végül ott tizenhárom vitéz jő — Dicsfény övedzi nékik homlokát, Átokra nyílt mndegyik ajka és úgy Átkozzák a hazának zsarnokát. Iszonytató az átok mely az éjben Végig csendül mint zúgó harson S elhangzik bérceken völgyön keresztül Es nincsen vége, nem lészen soha . . . / „ Boldog légy oh, magyarnak szép hazája ; Boldog s szabad, légy oh, dicső honunk ! Rózsák virulnak a véres göröngyön Amely alá temetve szívporunk . . . De nincs nyugalmunk inig a honfi átok Végig nem csendül a nagy éjszakán S meg nem fogamzik szent magyar hazánknak Hős nemzetünknek hóhér gyilkosán ! Átok fejért a hon zsarnokának ! Átkot kiáltson minden honfi ajk. Átkozza el örökre gyilkosunkat A vérszopó hiénát és cudart . . . még kellemetlenebbé, és izgatottá tenni a beteg szoba levegőjét. Anzalin leült a hosszú szék előtti gugra ahová az asszony egy fáradt mozdulattal helyet mutatott neki. Mennyit hanyatlott, mennyit érett a sir felé, gondolta Baáry amint a finom áttetsző orcimpakat, és erősen kihegyesedett profid nézte. Klára csodálstossan nagy és tulvilágian áttetsző szemeivel belemélyedt a férfi tekintetébe, s a halálossan beteg asszonyok csodálatos tisztalátásával szólt: Eljött, hogy lásson utoljára, még egy napom van, ez a levél kinyitotta előttem az ajtót olvassa. A kezeiből kihullott levelet Baáry gépies mozdulattal vette át. Krisztinától jött ez volt benne. Édes angyalom ! Itt hagy téged a te kis mamád elmegy messzire ahol a madár sem talál rá soha. Egyetlen kincsemet rád hagyon, tedd olyan boldoggá amilyené Krisztina nem tudta tenni Junius 25. Radvány szent Miklós. Ne keressetek engem sehol, meg is ástam magamnak a sirt, bele is temetkeztem csak az angyal trombita szavára fogok ki- szálni belőle, a nyugalommal és feledéssel tartoztok az Krisztina szellemének. Baáry Anzalin előtt érthetetlen khaosz ként vibráltak a szavak. Átok fejére a hon zsarnokának. Átok reád te hóhér zsarnokunk ! S amíg csak egy kis porszem lesz porunkból Átkozni téged szűnni nem fogunk ! Átok fejére a hon zsarnokának ! Ki nem úgy harcolt vélünk a csatán, Mint hős a hőssel, ámde mit a hóhér Hóhér kötéllel győzök a hazán, Ne llgyen elfelejtve a gyalázat Tanulja meg az ifjú nemzedék, Hogy ott a Golgotán Arad mezőjén Kötéllel fojtották meg nemzetét! Ha majd a népek szent csatára szállnak S „ Világszabadság !“ jelszavuk leend: Feltámadunk mi sírunk éjjeléből S tizenhárom hős ott elöl menend! Meg jő majd véres számadásuk napja Felcsendülnek megint a harsonák S Kossuth lesz újra majd a mi. vezérünk — Reszkessetek ti véres koronák ! . . . — Báímtffy Bálint Helyi és vidéki hírek. — líöígyölés. Vác város képviselő testületének a mai nap délelőttjén tiz és fél órakor közgyűlést tart hat számra terjedő tárgysorozattal, melynek legfőbb tárgyát képezi 0 Felsége a magyar király köszönő irata Albrecht királyi herceg halála alkalmával hozzá intézett részvét feliratokra. — Résrvénybeíizetés. A „ Váczi Helyiérdekű Gözhajózási Részvénytársaság“ igazgatója arról értesíti a társaság részvényeseit, hogy a részvények utolsó részletének (minden részvény után 10 írtnak) esedékességéül 1895. évi május 15-dikét. befizetési helyül pedig a „ Váczi Takarékpénztáru jelölte meg, mely az utolsó részlete az „Ideiglenes elismervény “ - e n fogja nyugtatvá- nyozni. — On henger lemez gyár. Az ónhenger gyárba dijnokot keresnek. Nem ette ki a levél értelmét csak meg- kövesülten bámult maga elé ! Az asszony lehunyt szemekkel feküdt a hosszú széken. Olyan csodálatosan hasonlított egy gyönyörű halotthoz. Csak a fehér csipke bodrozat emelkedett néha subtilis rezzenéssel a mellén. Nagyon apró nagyon csontos kezei a megnyúlt ujjakkal hasonlítottak valami madár karmokhoz amint bele voltak mé- lyedve a kerevet plüch díszítményébe. Nem volt ezen a betegségen semmi poe- ticus, semmi költők által megénekelt virág- hervadáshoz hasonlító regényesség ! Az élet nagy komoly realitása a megsemmisülés és enyészet egy idegborzasztó ecce homója. És a beteg tudta, fájt sirt bele a lelke i hogy az ember most ilyen szemmel látja őket aki egész életének eszmény képe volt Szeretett volna egy egész hosszú életet oda áldozni azért az impressziójért amit most ennek az embernek a leikébe vélt vésni s megjelenése altat. Krisztina távozása, és a hátra hagyott levél iszonyúan megrázta szegény beteg szervezetét. Imádta azt az asszonyt, oda tudta volna érte adni egész életét, hogy boldognak lássa. Nem tudott szólni. A nagy lelki izgalom végkép kimerítette.
