Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

VÁCI II IK LAP egymáshoz fűzi ? Csak a vallásos meggyő­ződés ? Nem. Sokkal inkább a sérelmek, a melyek nincsenek ugyan összekötve a val­lással. de a melyek megoldásra várnak. A keresztény tanokat át kell vinni a közé­letbe, hogy azok áthassák a társadalmat s az alkotmányt egyaránt. Oda kell töreked­nünk, hogy ez a keresztény irányzat, úgy mint a múltban, a jövőben újra törvényal­kotó erőt nyerjen. Újjá kell szervezni az országot keresztény alapon s a keresztény államot, mely Isten kegyelméből még fenn áll, védelmeznünk erősítenünk kell. Leg­főbb kötelességünk ez legyen. Hangsúlyozni kívánja, hogy mikor a kath. egyház jogait reklamáljuk s védelmezzük, éppenséggel nem akarunk véteni ama kö­teles türelem ellen, a melylyel a többi ke­resztény felekezetnek tartozunk s a me­lyekkel együtt, teljes lélekkel óhajtjuk a magyar állameszme diadalát. Szervezkedjünk tehát mindenütt országo­san. Ne maradjunk ezeken a termeken be­lül, de menjünk ki a nép közé s teljesít­sük kötelességünket, a melyekkel hazánk­nak és egyházunknak tartozunk. Valljuk őszintén, nyíltan, szóval és tettel egyaránt a világ előtt, hogy hatholikusok vagyunk, A közélet minden viszonyaiban érvénye­sítsük katholikus meggyőződésünket. Buz­dítsuk egymást kölcsönösen s ha észrevesz- szük, hogy egyik társunk lankad, serkent­sük, támogassuk őt testvéri érzülettel. Mert csak igy, egyesült erővel győzedelmesked­hetünk az ellenünk szövetkezett ellensége­ink fölött. Ne kíméljünk fáradságot, áldo­zatot. munkát. Járjuk be az országot s gyűjtsük össze az elvtársakat, hogy az ed­dig elszigetelten működött kath. erők egy hatalmas, tömör, áttörhetlen falanxot ké­pezve, állhassanak szemben az ellenséges haderővel. Paloták és gunyhók egyaránt viszhangozzanak a riadótól. És lelkesítsen bennünket mindenekfölött az igaz hazasze­retet és vallásos meggyőződés tiszta lángja! Ezen beszéd végesztével Schuszter váci püspök feláll s áldólag terjeszti ki kezeit a szónok fölött. A gyűlés további programja ezután gyor- i san lefolyt Fodor Imre tanító egy költői { szárnyalásu Prológot szavalt, melyet Flu- dorovics Zsigmond kegyesrendi tanár ez alkalomra irt. Kiss Ernő kegyesrendi ta­nár s az uj kör titkára pedig felolvasta je­lentését a kör alapításáról s jelenlegi ál­lásáról. Ez adatokból tudjuk, hogy a kör­nek immár 223 tagja van, nevezetesen 17 alapitó, 204 rendes és 2 pártoló tagja. Végül Schuszter Konstantin váci püspök „Istennel kezdettük, Istennel zárjuk !“ sza­vakkal megáldotta a jelenlevőket s az uj körre Isten áldását kérte. A kath. gyűlés ezzel véget ért. A bankett. A vendégek erre átmentek Gsávolszky József apátkanonok házába, a hol megte­kintették a kör helyiségeit. Ezalatt a kú­ria nagy termében megterítettek lakomára, a melyen mintegy 200-an vettek részt. A pezsgőnél az első pohárköszöntőt Ko- váts Ernő iparbanki igazgató mondotta XIII. Leo pápára, a királyra, királynőre és a megyei püspökre. A pohárköszöntöt a je­lenvoltak állva hallgatták végig s lelkesen megéljenezték. Csősz Imre kegyesrendi tanár szólt ezu­tán, nagy szónoki hévvel éltetve Lévay Imrét, a kegyesrendiek tartományfőnökét, mint a budapesti kath. kör megteremtőjét és gróf Esterházy Miklós Móricot, a kath. eszme egyik legkiválóbb vezérfiát, kit harc­ban mindenha követni fog minden igaz katholikus. Azért vagyunk katholikusok — ugymor,d — hogy küzdjünk az igazságért. De küzdjünk okossággal, az evangélium erejével és szellemével. A kitűnő szónok beszéde nagy lelkesedést keltett. Marto- vich Lázár kanonok klasztikus műveltség­től áradó pohárköszöntője az összes toasz- tok fénypontját képezte. A társaság késő éjjelig a legjobb han­gulatban volt együtt s jó cigányzene mel­lett kedélyesen töltötte el az időt. Zrínyi Miklós. — Hősiével. — (Megh. 1664. nov. 18. Elhervadt-e talán már rég a hála virága És fedi érdemlett híremet a feledés ? Emlékeztek-e még rám, hirkoszoruzta nevemre? Szép Muraköznek én hős kapitánya valék ! A Csáktornyái várban ringott gyermeki bölcsőm, És a koporsóba itt szegezék szivemet. Áll még — látom — az ősvár. tornya az égre tekintvén, Oly szomorúan int bús tetején a kereszt. Szivárvány lebegett hajdanta felette az égen S gyöngyös aranysugár fénye reá ragyogott. A csata körtje riadt és szálltunk védni hazánkat! A törökök vérét itta a szőke Mura! Meglengette az alkonyi szél a nemzeti zászlót És a vonóhidon felrobogott paripám. Ott nyargaltam elől, a győzők büszke vezére S hősi borostyánnal feldiszitém a vitézt. Nem kértem soha én a babért diadalmi jutalmul, Én a hazát híven, hőn, lobogón szeretőm ! Mert ki hazáját hordja szivében : drága jutalma, Hogy tetemét áldják a szerető unokák. Én a hazát hordtam dobogó hű honfi szivemben, Isteni szentség volt keblem előtt a haza! S hogy ha a béke mosolygott a haza édes ölében : Ősömről fontam dalnoki rózsafüzért S a magyarok Leonidásáról zenge az ének És daliák ajakim a haza vértanúját. Honszeretet könyvét Írtam meg néktek örökre, Nagy tettekre hevit benne a sárga Írás. Felbuzdit titeket a hazáért élni dicsőén S majd a halál ágyán zengeni drága nevét! Ármány szőtte a hálót s védők fészke : Zerinvár, Romba omolt az irig Montecucolli miatt . . . S én Hursancnak erdeje mélyén haltam a honért, Póka vadász amidőn rám repité a golyót . . . Ott végső leheletben sóhajtásom a hon volt, Mert haza volt mindig mely hevité szivemet. Nem kívánok e tetteimért mivel, jó unokámtól. Márványból faragott, hálaemelte szobort Ámde ha nem hervadt el még a hála virága S honfi kebelben a hol angyali képe ragyog: Zárd, unokáim! koszorús nevemmel hű honfi szivedbe S nyomdokimon járván, — égve szeresd a hazát! Bálintffy Bálint. Helyi és vidéki hírek. — Uj alispán jelöltek. Földváry Mihály elhalálozása folytán üresedésbe ju­tott alispáni székre eddigelé mint értesül­tünk ketten aspirálnak. Tahy István és Benicky Lajos megyei aljegyzők. A váro­sunkba lakó törvényhatósági tagok e kettő között teljessen meg vannak oszolva. Ma nehéz volna megállapítani, hogy melyik fog vidékünkről többséget nyerni, — Költségvetés. A magyar Aszfalt részvény társaság Budapestről 1895. évi január 14-ről a Városház-tér tervezett ren­dezésevei kapcsolatos aszfaltburkolási mun­kákról a városi tanácsnak a következő költségvetést terjesztette elő. 1. Piackörüli sétány a) mintegy 440 méter kockaszegély betonalapozása és cementtel kiöntése a 40 kr. Összesen 176 frt, b) 880 aszfaltbur­kólát 3. íO krjával 3300 frt, összesen 3416 frt. 2. Piac-tér c) mintegy 2350 méter aszfaltburkolat a 3.70 kr. összesen 8812 frt 50 kr. Összesen számítva 12.288 frt 50 kr. — Jeles ipartermék. Iparunk egyes ágazataiban csodálatos fejlettségre teszünk szert. Kocsi és keretgyári iparunk ma-már a haza határain túl messze elismerést arat­nak. Kedden volt alkalmunk megszemlélni Lővinger József keretgyárában a munkácsi püspök által megrendelt óriási keretet megszemlélni, melyhez hozzá foghatott még Vácon nem készítettek. Az óriási keret da­rabokban lesz. Munkkácsra szállítva, ott ál­lítják egybe. Kifogástalan szép munka az egész. Egyátalán meglepetéssel bámultuk, hogy ezen fegyházi iparág mily tökéle­tességre lett vive értelmes vezetők által. — Alaptalan rémület. Egyes kép­viselőket szörnyű ijedelem szállott meg, hogy az országgyűlést feloszlatják és uj választásokat ejtenek meg. Ez határozot­tan nem fog megtörténni. Egy ilyen idoko- latlan uj választás egyebet sem eredmé­nyezne 400—500 család tönkretételénél. A kormányzati vezetés eszélye pedig annak az iránynak nem tarthat, hogy indokolat­lanul éppen a leghazafiasabb családok le­gyenek ilyen áldatlan rázkódtatásoknak kitéve. — Megejtett fegyelmi vizsgálat. Lapunk múlt számában jeleztük volt, hog-y egy városi alkalmazott ellen makacs en­gedetlenség alapján a fegyelmi vizsgálat és felfüggesztés lön elrendelve, amik a hét folyamán, teljesítve is lőnek. Örömmel je­lezzük, hogy az illető őszinte töredelemmel megbánta eimekonokságoól kifolyó visel­kedését. ennélfogva a fegyelmi eljárás ellené­ben meg lesz szüntetve, és hivatalos mű­ködésébe visszahelyeztetik. — Bravur lovaglás. Két helybeli kitűnő lovagló szerdán, délután Tragor Ig­nác első emeleti lakásába fellovagolt. — 4 fegyliázi munkatermek. A hét folyamán nyílt alkalmunk tüzetesen megszemlélni az összes fegyházi munkater­meket, melyekben több. mint ötszáz ember folytonosan, a legnagyobb szorgalommal dolgozik. Óriási az a termékenység, melyet annyi munkás kéz a legkitűnőbb dfsciplina mellet végez. Hamarjában fel sem lehetne azon értéktermelést számítani, melyet ezen kitü­nően fegyelmezett munka termel. Az összes munkatermekben mindenütt a legnagyobb rend, a legfokozottabb munkásság, és pá­ratlan fegyelem ragadja meg a szemlélőt. Elmondhatnék, hogy a szocializmus itt a legideálisabb magasságra van emelve. Min­den ember annyit ér, mennyit értelme és szorgalma képvisel, miután pedig az ember­nek dolgozni kell, ki van zárva a tétlenség és mindazon bűnök, melyek ebből származ­nak. És minden ember élvezi itt szorgal­mának gyümölcsét már a munkatermekben, az által hogy a rendes és megcsonkithatlan táplálkozás mellett némi élvezeteket enged­het meg magának, az évek lefolyása után pedig akként, hogy megtakarított fillérei­ből egy kis tőkepénzt gyűjt magának, mely­ből módja és alkalma nyílik valamely jö­vedelmező üzlethez jutatni. A munka rend és takarékosság áldását sehol nem lehet oly élénken szemlélni, mint e rendkívüli ügyességgel vezetett munkatermekben. Az­előtt felszuronyozott puskákkal jelentek meg a fegyház hivatalnokai a fegyencek között, mégis akárhányszor megtörtént, hogy a neki vadult tigrisek egyike, vagy _ ___________ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom