Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Ismét az egyetemen

Szomorú élmény figyelmeztetett rá, hogy a vegyipar nem gyerekjáték. Mindössze két hete voltam ott, amikor felrobbant egy acetilénfejlesztő harang. Repültek a közfalak. Két munkás dolgozott a helyiségben. Egyiküket a légnyomás egy rugalmas acéllapra dobta. Az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. Másikuk a fejével egy lépcső éléhez ütődött, azonnal meghalt.

Időnként átmentem Almásfüzitőre, mert Kati ott vakációzott az édesapjánál. Ott és részben a vonaton hallgattam a rádióban a labdarúgó-világbajnokság döntőjét. A második gólunk után majdnem sajnáltam, hogy ilyen korán és egyszerűen eldőlt a mérkőzés. Különben is ellenük egyszer már győztünk a csoportmérkőzésen nyolc-háromra. Csakhogy ez nem ugyanaz a német csapat volt. Aztán jött az egyenlítés. Még 2:2-nél is bíztam benne, ha nehezebben is, de világbajnok lesz a csapatunk. Végül jött a hidegzuhany. Nekünk immár száz éve semmi sem sikerülhet. Egyesek nem értik, hogy miért pesszimista a magyar. Hát nincs rá a huszadik században elég okunk?! Nem ütnek-vernek minket minden területen?!

Az egész egyetemi időszakban a magyar és a helyi labdarúgás fontos szerepet játszott az életünkben. A Veszprémi Haladás kicsiben azt játszotta, amit nagyjaink. Szellemes, rövidpasszos kombinatív támadójátékot. Külön ízt adott a dolognak, hogy akik ezt művelték, személyes ismerőseink, barátaink, egyesek évfolyamtársaink voltak, akikkel utána meg is lehetett beszélni a meccset.

Ha már a labdarúgásnál tartok, egy valódi kis futballháborúról is beszámolhatok. A VTC-pályán egy zalaegerszegi csapat osztályozót játszott a Budapesti Kistexttel. Durva mérkőzés volt, ahogy ez ilyen tétmérkőzéshez „illik." Én csak a félidőben érkeztem a pályára, de amennyit láttam, inkább az egerszegiek voltak brutálisabbak, viszont a pestiek vezettek. Több autóbusznyi zalaegerszegi szurkoló közelében álltam. A mérkőzés utolsó perceiben hallottam amint szájról-szájra adják, hogy „Nem a mi pályánkat tiltják be", s ezzel berontott a pályára egy láthatóan szervezett csoport. A néhány rendezőt elsöpörték. A játékvezető és a Kistext játékosai menekültek az öltöző felé. Egy „szurkolót", aki éppen a játékvezetőt csépelte, a pesti kapus futtában leterítette, de ő sem úszta meg szárazon, elgáncsolták, és neki is jutott a verésből. A rendezőket viszont a Haladás adta, s az első meglepetés után felharsant a kiáltás: „Egyetemisták ide!" S rövidesen összeállt és felvonult a második falanx. Percek alatt látványos ütközet alakult ki. Apámmal voltam, s ha nekem magamtól nem lett volna annyi eszem, ő vissza130