Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Ismét az egyetemen

tartott volna, így csak megfigyelői státusban maradtam. „Nézőként" rendőrök is jelen voltak, de tevékenységük abban merült ki, ha az egyetemistáknak sikerült foglyot ejteni, azt megőrzésre átvették, és helyet biztosítottak számára a meseautóban. A hosszan elhúzódó csatának egy század katona vetett véget. Pattogtak a vezényszavak, s élő falként kiszorították a tömeget a „csatatérről".

Negyedéven már technológiai tárgyakat tanultunk nagy részletességgel, részben meghívott üzemi előadókkal. Elektrokémiai és elektrotermikus gyártási folyamatokat a klór-alkáli elektrolízistől, a rézraffi- náláson keresztül az alumíniumkohászatig. Itt azonban valami hiba csúszott a felsőbb tervezésbe, mert a szakunk anyaga jelentős mértékben átfedett a kohómérnökökével, míg például az izzólámpagyártás a villamosmérnökök területébe ütközött. S valóban, később a gyárakban főleg kohómérnökökkel keveredtünk és konkuráltunk.

A technológiai tárgyakat szerettem, mert életszagúak voltak. Bár köztük is akadt bőven magolni való, mégsem voltak ellenszenvesek, mert érezhető volt, hogy hasznát vehetjük. Legalább ilyen jók voltak a heti tizenhat órányi laborgyakorlatok. Részben az üzemek által feladott létező problémák megoldását szolgálták. Gyártástechnológiai optimalizálási feladatok voltak, vizsgálatukhoz a technológiát gyakran modellezni kellett. Jelentős területet képezett a korrózióvédelem, amit a NEVIKI tudományos osztályvezetője, Bácskai Gyula adott elő. Akkor még nem gondolhattam, hogy évtizedek múlva az örökébe lépek. Jól éreztem magam az egyetemen, a tanulmányi átlagomat is tartottam.

Sakkban viszont ismét csütörtököt mondtam. Az Országos Elődöntőre még bejutottam, a Középdöntőre második éve nem. A kudarcért a pécsi Gecsei István-emlékversenyen kárpótoltam magam. Hajtun József és Lengyel Levente mögött harmadikként végeztem, megelőzve Flesch Jánost, Jeney Ferencet, Négyessy Györgyöt és a pécsi élmezőnyt.

Negyedév után a Csepeli Fémművekben voltam üzemi gyakorlaton. Érdekes feladatot kaptam: -Réz elektrolízis során az áramsűrűség hatása a leváló réz minőségére.- Ha azonos méretű elektródok között az áramerősséget változtatom, az legalább harminc-negyven kísérletet igényelt volna. Eszembe jutott Piusz gyakran használt kitétele: „A vegyész a leglustább állat a világon, többet gondolkozik és kevesebbet dolgozik." Ehhez igazítottam a megoldást, sorbakapcsoltam valamennyi üvegkádat, és az elektródok felületét változtattam. így egyetlen kísérlettel megkaptam az optimumot, azt, hogy milyen áramsűrűséggel lehet egyenletes jó minőségű, jól tapadó bevonatot kapni, és milyennel

131