Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Tanintézetek, kulturális intézmények irataiból
Tanintézetek, kulturális intézmények irataiból Október 24-én89 Sós elvtárs gondnokunknak, mint a község párttitkárának jelenlétében beszéltem a szigligeti tanács elnöknőjével és javasoltam, hogy hívja össze rendkívüli ülésre a községi tanácsot, hogy a faluban keletkezhető nyugtalanságoknak és egyesek erőszakoskodásainak elejét lehessen venni. A tanács mégis a falu tekintélyesebb polgáraiból áll, akik kellő előkészülettel megakadályozhatnak esetleges pusztításokat. A tanácselnöknő azzal hárította el a javaslatomat, hogy a községi tanácsot csak felsőbb utasításra hívhatja össze, majd néhány nap múlva - másoktól tudtam meg - el is hagyta a falut anélkül, hogy a tanácstagokat a rend biztosítására tervszerűen utasította volna. Ennek annál is inkább szükségét éreztem, mert éppen szüreteltek s elég sok italos ember volt a faluban, s attól tartottam, hogy uszításra esetleg megrohanják az alkotóházat, kifosztják, vagy megrongálják, esetleg a vendégeket, köztük nőket is, párttagokat bántalmazzák. Éjszaka ledöntötték a szovjet emlékművet, felforgatták a tanácsházat, az iratokat összevissza hányták, a berendezést is törve-zúzva. Mindezt látva, az alkotóház férfi vendégei úgy határoztunk, hogy minden éjszaka védelmi szolgálatot tartunk, egyik csoport éjfél előtt, a másik éjfél után. Ezt a gondnok, Sós elvtárs (egyben a község párttitkára is) helyeselte, miután őt már előre figyelmeztették, hogy vigyázzon magára. Előrelátásunk helyes is volt, mert október 29-én éjszaka 2 óra felé 6-7 tagú társaság állított be hozzánk, legtöbbjük részeg állapotban, és a pártirodát követelték. Közöltem velük, hogy az alkotóházban nem volt és nincs is pártiroda, s egyébként is, ha csak ezért jöttek, nem kellett volna éjszaka jönni, mert másnap reggel is megtalálhattak volna bennünket. Kb. félórai vita után eltávoztak a házból. Sajnos, személy szerint egyiket sem ismertük, illetve másnap 30-án reggel, az éjszakai látogatók egyetlen józan tagja fölkeresett és bemutatkozott, Nyirő Ferenc, és elnézést kért az éjszakai látogatásért, arra hivatkozva, hogy képtelen volt a berúgott embereket eltéríteni a látogatástól, és inkább ő is velük tartott, nehogy valami bajt csináljanak. Majd mint az Alap helyettes igazgatóját arra kért, miután a tanácsháza telefonját megrongálták, engedjem telefonálni az alkotóház telefonján Tapolcára, Gucsi Istvánnak, a „Tapolcai Járási Nemzeti Forradalmi Tanács” elnökének, hogy Szigligeten is alakítsák meg a forradalmi tanácsot, hogy ezzel is helyreállítsák a rendet és nyugalmat. Én ezt megengedtem, mert úgy tudtam, hogy Gucsi István a Járási Pártbizottság tagja, tehát Nyirő Ferenc helyesen cselekszik, másrészt helyeseltem azért is Nyirő Ferenc segítségkérését, mert hallottam, hogy a Földművesszövetkezet árubeszerzőjét leszúrták és a község strandját felgyújtották, tehát valóban sürgős a rend helyreállítása. Még aznap délben egy autóbusznyi fiatalember érkezett Tapolcáról, vezetőjük egy szigorló orvos (nevét sajnos nem tudom, annyit hallottam utólag róla, hogy őrizetbe vették), hogy Szigligeten is megalakítsák a forradalmi tanácsot. Amikor a tapolcai fiatalok megtudták, hogy Németh László is az alkotóházban van, 89 , Vagy 25-én, a másodpéldány alapján eldönthetetlen. 114
