Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

I. Intézménytörténet - Somfai Balázs: Néhány szó a pápai fióklevéltárról (Történeti előzmények, jelenkori fejlemények, távlati elképzelések)

társadalmi fejlődés érdekében a pápai református közösség, leginkább azzal, hogy lélekben soha nem adta fel az emblematikus Kollégium feltámasztásának eszméjét.6 És nem keveset tettek a társadalom felszabadulása, a lokálpatrióta tudat és érzés táplálása érdekében az olyan hivatalok, intézmények, iskolák is, amelyekben a célszerű cselekvés járható útját megtaláló, adott esetben e lépés veszélyeit is vállaló személyek szolgáltak.7 A szerves történelmi szellem éltetésében, a városi polgári lét gondolatának fenntartásában, a pápaiság jellegzetes tudatának ébrentartásában a város múltja iránt, a levéltárügy iránt elkötelezett személyek is megtalálták helyüket.8

Táblaavató beszédében legutóbb újabb érdekes részlettel gyarapította a hallgatóság ismereteit a kör 1970-es évekbeli előzményeiről Huszár tanár úr, a Jókai-kör fő szervezője és máig lelkes éltetője: Huszár 2011.

6 A református kollégium intézményegyütteséből elsőnek a gimnázium újraindítására került sor 1991. szeptember 1-jén, lélekemelő ünnepélyességgel. Ld: LŐCSEI 1991.

7 Csak a kiadványok területén, bátran említhetem Heitler László 10 könyvecskéből álló, 1966-tól 1975-ig megjelent sorozatát a város nevezetességeiről, amely a Magyar Hirdető pápai kirendeltsége révén látott napvilágot; Rácz Istvánnak és Szalai Antalnak a történetiség érdekében kifejtett tevékenységét, pl. az Emléktáblák, emlékművek, síremlékek Pápán és a pápai járásban dmű úttörő jelentőségű kötetüket (RÁCZ-SZALAI1974.), amellyel minden kötelező aktuális politikai felhanggal együtt is az időtálló célokat szolgálták; a Népfront égisze alatt 1970-ben és 1974-ben kiadott, külsőségeiben szerény, két pápai járási honismereti tanulmánykötetet; a városi könyvtár hasznos ajánlóbibliográfiai füzeteit; az iskolai évkönyvek jubileumi emlékkötetekkel induló sorozatait; az üzemtörténeti összeállításokat; szakemberek, főleg tanárok és lelkes amatőrök nagyszámú hírlapi cikkét - a felsorolás hosszan lenne folytatható.

8 Legyen szabad itt futólag megemlítenem azokat a közérdekű eredményeket is, amelyeket a családi indíttatás, a jó iskolák, a személyes meggyőződés és a munkahelyi támogatás szerencsés találkozása bő három évtized alatt számomra eredményezett! Hogy a legjelentősebbel kezdjem: szüleimnek a város polgári közegében félévszázados pedagógiai és népnevelői szolgálata révén kivívott töretlen elismertsége nélkül soha nem szerezhettem volna meg a levéltár részére a Kluge-család roppant jelentőségű családi-üzemi levéltárát, az ős-pápai Martonfalvayak töredékében is fontos levéltárát, a már évtizedek óta Amerikában élő Horváth Elek lapszerkesztő értékes pápai hagyatékát és számos kisebb-nagyobb pápai gyűjteményt, iratanyagot pedagógustól, iparostól, intézménytől. Az iratfelderítés nem úri passzió volt, sokszor padlást, pincét, sufnit kellett hozzá megjárni, forrósággal, kosszal, madárpottyal nem sokat törődve. Az indíttatás fontosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a kezdetben széles társadalmi elismertségnek örvendő utcanévbizottság tevékenységébe legidősebb bátyám, Somfai György, egy villamosmérnök vont be. Meggyőződésem, hogy az országos körültekintéssel megalkotott utcanévügyi szabályzatnak a révén, az egész városrészeket átfogó utcanévrendezés által és az új településrészleteket érintő, felkérésekre kidolgozott, mintegy húsz módszeres szakvéleménnyel csakis a város érdekeit szolgáltuk, még ha hivatalos elismeréssel nem is találkoztunk mindig. De említhetem János bátyámat is, aki vegyészmérnök létére a városbeli középfokú tanintézetek történetének avatott kutatója, vagy az építőmérnök András testvéremet, aki még gimnazistaként készítette el azt az egyedülálló Bakony— Balaton-domborútérképet, amely ma a megyei levéltár főemeleti csarnokának éke. Saját kezdeményezésem volt a város 400 éves pecsétlenyomatban fennmaradt középkori címerének

46