Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
I. Intézménytörténet - Somfai Balázs: Néhány szó a pápai fióklevéltárról (Történeti előzmények, jelenkori fejlemények, távlati elképzelések)
Külön történetet képez a várostörténeti monográfia mozgalmának históriája. A két politikai rendszer mezsgyéjén kibontakozott helytörténeti kutatói-publikációs tevékenység végül egy majdnem teljes évszázad késedelmét pótolta be, bár korántsem hiánytalanul. A Tanulmányok Pápa város történetéből című kiadvány eddigi két kötetének számunkra legélesebb tanulsága az, hogy a levéltári források kellő felderítése, szükséges feltárása, értő elemzése, egyszóval a valóban igényes feltáró-feldolgozó munka nélkül nincs időtálló teljesítmény, és ez tovább fokozza a szakszerű levéltári munka iránti társadalmi igényt. A megyei levéltár pápai fióklevéltárának létrejöttével kialakult helyzet A korábban már említett megyei iratközpont személyzetének és részben anyagának a Széchenyi István u. 20. alatti címhelyre való 2006. június végi átköltöztetésével lényegében meg is született a megyei levéltár legelső közzététele a Fidesz városi lapjában, még 1989-ben, sőt, az 1683-as fogadalmi kép első színes közlése az Elet és Tudományban (1985/8). És még régebben, az akkor mindenki által legkorábbiként elfogadott okleveles városnévemlítés 750. évfordulóján - országosan is egyetlen cikként - Pápa város köszöntése az Élet és Tudomány 1975. évi 52. számában, mely lap akkor a legnépszerűbb, igényes közművelődési periodikája volt az országnak. Úgy látszik, ötleteimre, munkámra számított a hatalom is. így készült el az a pár perces városcímerismertető monológom is, amely 1994. október 3-án került adásba a városi TV-ben, jelenleg levéltárunk honlapján tekinthető meg (az Archi-Vízió rovatban). Személyes készségemet és hivatásom követelményeit mindig össze tudtam hangolni, bizonyára ezt méltányolta városunk akkori polgármestere is, amikor az általa kreált Helytörténeti Bizottság elnökének tett meg 1994-ben. Nyolcéves működése során ez a bizottság számos, várospolitikailag jelentős feladatot kapott és oldott meg színvonalasan, leginkább az emlékhelyek méltó megjelölése, a különféle közösségek emlékjelállító igényeinek megfontolása terén; a bizottság eredményessége és mai hiánya egyaránt érzékelhető. A felsőbb igény és az egyéni buzgalmamból felkínált megoldás találkozott a város saját ünnepnapjának meghatározásában, az emléklapok és a polgármesteri jelentés mint írásos műfajok aktualizálásában, vagy a 2000/2001-es ezredforduló megünneplésének értelmes előkészítésében; kár, hogy a ritka pillanat tartós megörökítése elmaradt, pedig volt rá ötletem, amely, ha megvalósul, messze földön egyedülálló jelenség lenne. Fellépéseimmel, cikkeimmel, munkaanyagaimmal, a kiállításokkal, mások művei lektorálásával, mint jó levéltáros, mindig a szakmát és a felnevelő városomat kívántam szolgálni. Mindennek elismerése lehetett a Pro Publico - A Közjóért nevű díj, amelyet nagy örömmel vettem át 2005-ben a polgármestertől. Mások érdemeit nem csorbítva, megjegyzem, hogy a pápai meteorológiai adatokat hiányolva a Magyar Rádió műsorából, bátorkodtam levelet intézni a Kossuth-adó főszerkesztőjéhez, még 2002 elején, és lám, hamarosan visszakerült Pápa a rádió hangzó térképére. Úgy vélem, hogy jókor és jó helyre írtam. Ám a rádió déliharangszó-közvetítésével már nem jártam eredménnyel. Több változatú szövegajánlatommal tíz éven át próbálkoztam, ők tíz évig várakoztattak, végül leráztak. A Nagytemplom 250 éves Oregharangjának békehozó szava így nem jutott el a hallgatókhoz, bár a kísérőszöveg megjelenhetett a Pápa és Vidéke 2009. karácsonyi számában. Sokatmondó sikertelenség! 47
