Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István világiaknak csak kisebb adományokat tettek. Ehhez az elvhez királyi utódaik is tartották magukat. Nagyobb adományozásról csak zavaros idők alatt: az Árpádház kihalása és az Albert király halála utáni időkben tudunk.81 Sajátos helyzet alakult tehát ki: a sziget területén voltak olyan földek - mintegy szigetként a szigeten amelyek nem tartoztak a nagyszigeti uradalomhoz és valószínűleg annak ispánja sem parancsolt felettük, emellett azonban az ispánságnak mindig voltak váltakozó nagyságú és összetételű külső birtokai, amelyek Fejér megyének a Duna jobb parti vagy solti részén, vagy Pest megyében feküdtek, mégis az ispánsághoz tartoztak. A 14. század elején kezdődő folyamat hasonló volt ahhoz, ahogy más királyi uradalmak területén fekvő földeket eladományoztak. III. András a német Eglolfnak, a királyi hajítógépészek mesterének („magister machinariorum domini regis”) adományozta Ábrahámberke vagy Cseketelke földet tartozékaival együtt, az új birtokos 1303-ban ennek felét eladta Ercsi Jánosnak.82 Kőszegi Henrik szlavón bán és tárnokmester 1306-ban visszaadta Walter budai bíró fiának, Endrének Besenyőt és Őrszigetet, melyet Walter gyilkosai foglaltak el tőle.83 A Becsegergely nemzetség 1308-ig birtokolt a szigeten, akkor azonban a család egyik nőági rokona, Csata fia Imre zálogba vette tőlük Becsét, mely később végleg az övé és utódaié lett. Imre - a későbbi Töttös család alapítója - aki új birtokáról Becseinek nevezte magát, e vidéken komoly birtokgyarapításba fogott: vásárlással szerzett földeket a Duna túlpartján, a Fejér megye solti székében fekvő Peregen (ma Kiskunlacháza területén), továbbá Pomázon, Felhévízen, a pilisi Aszófőn, a solti Szalkon és Inakfíapéterföldén.84 85 Az adományozásnak és a birtokosváltásnak azonban a politikai helyzet konszolidációjával vége szakadt. Miután I. Károly megerősítette uralmát, többé nem adományozott a nagyszigeti ispánság földjeiből. Fia, Lajos király még ezzel sem elégedett meg; ő már a sziget csaknem teljes egészének királyi birtokká alakítására törekedett. 1347-ben az uralkodó egy csepeli hospesnek érdemei fejében nem a szigeten hasított ki birtokot, hanem nem messze ettől, a Fejér megyei Labdásvarsányon, a Kajászó völgyében.83 Az igazi fordulatot azonban egynéhány hónappal később történt csere jelezte. Becsei Imre fiainak, Töttös ajtónállómesternek, pilisi ispánnak és Vesszős zólyomi ispánnak le kellett mondaniuk apjuk Csepel-sziget környéki szerzeményeiről, pedig a király 1344-ben még megerősítette őket becsei birtokukban. Becsét az ottani Szent István vértanú, Pereget pedig Szent Imre tiszteletére emelt kőtemplommal együtt elcserélték a királlyal barsi és honti birtokokra. A királyi cserék indoklásának 81 Györffy (1963-) IV. 191., Tringli (2001) 184. 82 DL 86895. 83 CD VIII/1. no 96. (199-201). 84 DL 86906, DL 86920, DL 86936, DL 86937, Zichy I. no 184. (156-159). 85 DL 61888. 390
