Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
A peremartoni nemesi társadalomban a legjelentősebb birtokosok által vezetett közbirtokosság és a falu önkormányzata nem fedte egymást. A Losonczy és a Virágh család tagjai nem vettek részt a falu önkormányzatában. Ezt igazolja a falu bíráiról végzett adatgyűjtés. 29 A helységek elöljárói nem tudtak minden nemesembernek parancsolni. 1719-ben a vármegye figyelmeztette a berhidai és a peremartoni nemeseket, hogy a jó rend megtartása végett elöljáróiknak engedelmeskedjenek. Voltak a helységekben olyanok ugyanis, akik a nemesi előjogaikkal visszaéltek, elöljáróiknak nem engedelmeskedtek. Emiatt a vármegye megparancsolta a berhidaiaknak és a peremartoniaknak, hogy őfelsége és a vármegye szolgálatában elöljáróik parancsa szerint vegyenek részt, különben kiérdemelt büntetésben lesz részük. 30 A Losonczyaknak és a falu önkormányzatának a viszonyáról Losonczy Farkas János 1715-ben azt vallotta a tanúkihallgatásakor, hogy a falu jövedelmeiről nem tud semmit, mert vele nem szoktak azokról semmit sem közölni. 31 1733-ban a peremartoniak két csoportja között a falubeli jövedelmek felosztása miatt villongás támadt. Február 28-án Kiss Sándor főszolgabíró és Nagy György vármegyei esküdt a peremartoniak mindkét csoportját meghallgatta az ügyben. A falubeli jövedelmeket kezelő csoport biztosítékot adott arról, hogy a kocsma, mészárszék, malom és minden egyéb közjövedelemből nem fogják kirekeszteni a régi adománybirtokosokat, és a közjövedelmek felosztásában igazságosan fognak eljárni. Ahhoz is hozzájárultak, hogy a régi adománybirtokosok közül ketten-hárman, akik „érdemessebbek", részt vehessenek a gyűléseken, az elöljárók számadásainak ellenőrzésében és a közjövedelmek felosztásában. 32 Az önkormányzati elöljárók és a közbirtokosok csoportja elkülönült egymástól az 1750. december 10-én kiadott erdészeti statútumokban is. A bevezető szöveg szerint a statútumokat az adománybirtokosok vagy közbirtokosok („nemes peremartonyi donatariusok és compossessorok") adták ki, de két csoport írta alá, egyfelől az adománybirtokosok vagy közbirtokosok Losonczy Farkas Jánossal az élen, másfelől a helység jegyzője, törvénybírája és esküdtjei. A statútumokkal a tilalomban tartott és nevelt erdő védelmét kívánták biztosítani, tartalmazták a favágás és hordás tilalmát, az erdő tisztogatásának módját, és rendelkeztek egy erdőőrző tartásáról. Akinek póznára volt szüksége, annak a helység bírájánál kellett jelentkeznie, aki a kérést továbbította a közbirtokosok felé. Az erdészeti kihágásokért kiszabott büntetés beszedése a bíró kötelessége volt. 33 1744-ből és 1746-ból maradt fenn adat a peremartoni kisbíró működéséről (Veszprémi György és Bakonyi János). 1741-től 1746-ig Angyal Pál, 1750-ben Nagy Ferenc, 1754-ben Veszprémi István volt a falu jegyzője vagy nótáriusa. Az adománybirtokosok 1715. évi osztályában a Molnár János-féle telket és házat a nótárius számára rendelték. A korabeli adásvételekből ismert, hogy a peremartoni nótáriusház az adománybirtokosok által 1716-ban Németh Bognár Jánosnak eladott zsellérháztól délre helyezkedett el. 34 A szomszédságában volt az 1717-ben említett iskola (schola communis) 35 és az 1740-ben említett oskolamesteri ház. 1740-ben külön említették a kommunitás házát, amely az oskolamester házával együtt közrefogta azt a negyed telket, amelyet nemes Pilisi József és Szentmihályi Zsuzsanna eladott agilis Kovács Horváth Mártonnak és Kosolya Katalinnak. 36
