Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
A helység elöljárósága a falu értékeit, jogbiztosító iratait a helység ládájában tartotta. Uzdy János peremartoni adománybirtokos és esküdt 1715. november 11-én a tanúkihallgatásakor azt vallotta, hogy nála van a falu ládája, ,,a' harmadévi törvénybíró adta oda, de micsoda levelek vadnak benne, micsodák nincsenek, írást nem tudván ezen fatens, nem tudgya". 37 Virágh Péter 1758-ban atyja adóssága miatt perben állt a helység bírájával. Ekkor a bíróság előtt elmondta, hogy apja adósságát, mint másokét is, akik a falu adósai voltak, a falu könyvében feljegyezték: „azon könyv az akkori időben edgyik nótárius idejétül a' másikig, és edgyik bíró idejétűl a' másikig a' falu ládájjával hordoztatván, azon könyvben sok adósságok voltak írattatva." A falu könyvében az adósságokat Virágh szerint nem vezették pontosan: „sokszor hallót néhai Ferencz Istvántul, Balogh Istvántul és több akkori életben lévő öregektől, hogy úgymond ezt a' könyvet nem méltó tartanunk, csak tüzes kemenczét érdemlene, mivel a benne lévő sok adósságok közöttünk háborúságot szereznek." Veszprémi Péter 1715-ben tett tanúvallomása szerint szerint a falunak volt borbírája és malombírája. Uzdy János szerint a malom és a kocsma jövedelmét részben a prédikátor fizetésére, részben az adománylevél megszerzésére fordították. A falunak 1715-ben volt pincéje, abban tartották a malomvámot is. 38 Az elöljárók dolga volt a belső telkek megosztása, elsősorban akkor, ha a felek nem tudták maguk között elrendezni. Telekosztást végeztek 1733. május 9én, amikor Losonczy Farkas Pál egy udvartelkét - „helységnek böcsületes actualis bírái és esküitek két részre hasítván, csupán és tulajdon képpen az már kiczégérezett curialis fél helyet" - földek, rétek nélkül Nagy János kovácsnak eladta, hogy házat építsen rajta. Ebben az esetben egy több család által lakott, szűkös belső telek megosztásához kellett az elöljárók „szakértelme". Ilyen esetben a telek megosztását elvégzőknek a gyalogosan és szekérrel való ki és bejárást, esetleg a kúthasználatot kellett biztosítaniuk. 39 Az elöljárók előtt köttettek meg az adásvételek 40 , legalábbis egy részük, mert Peremartonban a fennmaradt adásvételek többségét a condonatariusok intézték, ilyenkor ők is használták a falupecsétet. A helység kommunitásának használatos pecsétjével („sub usuali sigillo communitatis possessionis") azonban nem az adásvételt hitelesítették, hanem a Losonczy Farkas János részére adott meghatalmazást, amellyel 1715. február 14-én megjelent a veszprémi káptalan előtt és a maga és condonatarius társai nevében bevallást tett, bemutatva egy fél nemesi udvarteleknek nemes Kovács Szentmihályi János részére való eladásáról szóló eredeti oklevelet. 41 Ugyanígy járt el a Szíjártó János és Lőrinczi Péter részére történt bevalláskor is. 42 Az adásvételt régi hagyomány szerint áldomásital követte, mint 1732. december 31-én, amikor Horváth Mihály és hitvese, Szíjártó Panna egy udvartelket eladtak Karanczy Pálnak és hitvesének, Markó Pannának. Az adásvétel végén felsorolták a jelenlévőket: a főbírót, esküdteket és másokat, akik az „alkuban" és az „áldomás italban" jelen voltak. 43 Az adománybirtokosok 1715. évi osztályakor a Simon-féle házat a csordás- vagy lópásztor, a Sánta Szabó-féle házat a csordás- vagy disznópásztor számára rendelték. 1759 előtt Berhida és Peremarton közös pásztorokat tartott. Egy 1791 decemberében elvégzett tanúkihallgatás alkalmával volt peremartoni lako-
