Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

Eőssy János és leánya 1690-ben részbirtokukat eladják László Ferencnek, 4. László Ferenc 1693-ban átadja nemesi telkét a Losonczy családnak, 5. Laczkó Imre egész jussát 1703-ban eladja a peremartoniaknak, 6. Molnár Tamás egy puszta telket 1713-ban elad Virágh Pálnak, 7. Keresztes Anna és Judit három peremartoni nemesi telket a Kakas malommal együtt 1668-ban elad a Tóthyaknak, 8. A Török család kilenc nemesi telkét három malommal és a hajmási pusztával együtt eladja Buzgó Györgynek.

13 A bemutatott és jóváhagyott oklevelek alapján a király új adományba adta Peremartont 18 nemesnek, egyúttal elrendelte a birtokba iktatásukat is. A beiktatást a veszprémi káptalan kiküldöttje és a királyi ember 1715. január 7-én hajtotta végre a szomszédok és a határos birtokosok jelenlétében. A beiktatás egész Peremarton birtokába történt, az új adományosok által megszerzett Buzgó, Keresztes, Laczkó, László és Török jussokba is. A peremartoni nemesek beiktatásának ellene mondott a veszprémi káptalan, a püspök, a fiskus képviselője, Boronkay János és Sándor berhidai közbirtokosok és 12 peremartoni birtokos az Esze, Eőssy, Kenessey, Kovács, Molnár, Török családokból.

14 A beiktatásról készült jelentésben külön említenek hat adománybirtokost (Molnár János, Kovács János, Kovács Mihály, Kovács Tamás, Szalay Péter, Lőrincz János), akik az általuk bírt fél-fél nemesi telekhez megkapták a királyi egyetértést azon szerződés alapján, amelyet Losonczy Farkas Jánossal és a többi közbirtokossal kötöttek. Eszerint bizonyos pénzösszeggel hozzájárultak az új adományozás költségeihez, ezért cserébe a közbirtokosok bevették őket maguk közé, a fél telkeikben őket igaz és kétségtelen közbirtokos társaiknak elismerték. Az adománybirtokosok 1715. február 21-én felosztották maguk között Peremartont. Az osztályról szóló egyezséget 11 személy írta alá, akik magukat condonatariusoknak nevezték. Az egyezség bevezetőjéből kiderül, hogy az osztállyal olyan ügyet szándékoztak lezárni, amelyben már többször határoztak, és megkísérelték a rendezését („ezen matériában sokszori dispositio mutálódott"). Az egyezségben visszaléptek a korábbi szóbeli kompromisszumoktól és más szerződéses kötelezettségektől, hogy új szerződésre lépjenek. Az új szerződést barátságos rendelkezésnek, egyezségnek, szerződésnek nevezték. Az osztályban először az új adomány elnyeréséért legtöbbet fáradozó Losonczy Farkas Jánosnak egy, Virágh Pálnak és Szalay Jánosnak fél-fél telket juttattak. Ezután 10 Vi telek felosztásáról döntöttek, amelyeket Losonczy Farkas János, Virágh Pál, Csonka János, Szalay János, Uzdy János, Veszprémi Péter és István, Tóth János, Bakos Mihály és Vázsonyi Mihály kapott meg. A „közfalu szükségére" maradt három ház, köztük az eklézsiáé. Ezenkívül egy-egy helyet juttattak a nótáriusnak, a csordásnak vagy lópásztornak és a disznópásztornak. Végül maradt még hat hely, amelyet nem osztottak fel. A felosztás során olyan telkekről döntöttek, amelyeknek voltak lakóik, birtokosaik, de nem voltak nemesek vagy nem tartoztak az 1715. évi adománybirtokosok közé.

15 A peremartoni nemesek közül többen nádori egyetértést szereztek a birtokjogukat igazoló oklevélhez, és új adományban részesültek, ezáltal csatlakoztak az adománybirtokosok csoportjához. Pálffy Miklós nádor az 1717. február 26-án kiadott beiktató parancsa szerint a konszenzusát adta egy 1715. április 30-án megkötött adásvételhez, amely-