Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

ben 17 peremartoni adománybirtokos fél nemesi telket, egy zsellérházat két hold irtásfölddel és egy réttel 50 forintért eladott Sebestyén Andrásnak, Sebestyén Ferencnek és hitveseiknek.

16 A nádori egyetértést megszerezve iktatták be 1717-ben Puskás Jánost, hitvesét és Molnár Istvánt fél nemesi telekbe, amelyet 17 peremartoni adománybirtokos 1715. április 30-án 40 magyar forintért eladott nekik.

17 Bekerültek az adománybirtokosok közé a Parragh és a Gyallody család leszármazottai is, akik 1715. február 14-én 40 magyar forintért megvásárolták 17 adománybirtokostól azt a fél nemesi telket, amelyet korábban Bene János, majd Gyallody János bírt. Az adományozottak - Kovács Szentmihályi János, Parragh Zsuzsanna, Molnár István, Gyallody Éva és Gyallody Katalin - beiktatása 1717. december 29-30-án történt.

18 1717. május 26-án az adománybirtokosok egy nemesi házat külső tartozékok nélkül 25 rhénes forintért eladtak Molnár Istvánnak és Jánosnak, akiket az 1717. augusztus 29-i nádori parancsra 1717. december 29-én beiktattak a ház birtokába.

19 Végül a nádor 1717. szeptember 9-i beiktató parancsában elrendelte Molnár Mészáros Márton és Miklós, továbbá Esze István, Mihály és György beiktatását azoknak a nemesi telkeknek a birtokába, amelyeket elődeik még 1626-ban kaptak az akkori peremartoni adománybirtokosoktól. A beiktatásuk 1718. február 15-én megtörtént. Ezekkel az új adományozásokkal és birtokba iktatásokkal a peremartoni adománybirtokosok és közbirtokosok csoportja feltöltődött, s az 1715. évi új adománynak ellentmondók közül többeknek az ügye rendeződött. A Peremartonban lakók egyik csoportját az 1715-ben adományozásban részesült 18 személy és a hozzájuk az adománybirtokosokkal kötött egyezségeken és nádori adományozásokon keresztül csatlakozó személyek alkották. Velük szemben állt már 1715-ben azoknak a csoportja, akik Peremartonban saját házukban és telkükön laktak, amelyet az 1715. évi adománylevél kiadásáig zavartalanul birtokoltak. Az 1715. évi adományozás pillanatában elvesztették birtokukat, aminek természetesen ellenálltak, megakadályozva azt, hogy az adománybirtokosok rátegyék a kezüket a birtokukra. Losonczy Farkas János és adomány birtokos társai ezeket a birtokosokat olyanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek elegendő bizonyítékkal a birtokláshoz, „valamely rész jószágot nem jó úton módon bírtak ekkoráig", ezért rögtön pert indítottak ellenük.

21 A peremartoni alperesek folyamodványára és Pálffy Miklós nádor parancsára 1715. november 11-én a nádori és a káptalani kiküldött tanúkihallgatást végzett Peremartonban. A kihallgatott tanúk között voltak azok a nemesek, akik Peremartont 1714-ben új adományba felkérték az uralkodótól. A tanúknak eskü alatt kellett válaszolni nyolc kérdésre, amelyekben megfogalmazódtak a Losonczy Farkas János és társai elleni vádak, miszerint Peremarton birtokába úgy jutottak, hogy többeket kisemmiztek és kijátszottak. 1. Losonczy és társai éjszakai gyűléseket, alattomos gyülekezeteket tartottak, amelyeken megbeszélték Peremarton új adományba való felkérését és felosztását. Az adománylevélből kimaradt peremartoniakat ugyan biztosították arról, hogy ha a beiktatásnak nem mondanak ellent, akkor megtartják őket a jószágaikban, ennek ellenére a beiktatás után csakhamar felosztották maguk között Peremartont, majd készpénzben ki-