Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Feiszt György: 1848 utóélete. – Tábomokportrék a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban
Ez az ünnepély, az országos gyász eme őszinte megnyilatkozása, örvendetes jele annak, hogy ma mcis idők járnak. Nagy halottaink megdicsőült szellemei ránk tekintenek új hazcijukból. és megelégedve látják, hogy a nemzet, melynek szabadságáért ők életüket adták, nem veszett el, sőt megizmosodott. Az ő vérük megtermékenyítette a haza földjét, egymásután keltve életre azokat ki dolgoznak a hazáért. Áldásos munkájuk nyomán új élet fakad; megtestesül az eszme és föltartóztathatatlanul ragadja magával azokat, kik az imént még közel voltak a kétségbeeséséhez. A sokat szenvedett haza keblére öleli gyermekeit, s ezek most inkább, mint valaha érzik a költővel: „A nagy világon e kívül, Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen soros keze Itt élned s halnod kell. ” A jelenlévők a szónoklat hatása alatt lelkesen megéljenezték a tudó profesz- szort. Az énekkar elénekelte a „Talpra magyart". Utána Pintér Lajos 8. osztályos tanuló elszavalta az „Aradi vártanúk” című Palágyi Lajos verset. Ezt követően Dallos József irodalom tanáir ünnepi imádságot olvasott fel: Örök Isten. Ki ezred éve büntetetd a magyart, ki idegen népek csapását küldötted reánk, s megostoroztál bennünket múltunk s jövőnk minden bűnéért. Te ki Arad mezején haragvó jobb kezeddel ama szörnyű sebet vágtad a nemzet lelkén, a megengedted, hogy a nemzet hősei, dísze, virága bakókézre jusson . Irgalmazz Uram, magyarok istene e népnek, mely „megbűnhődte már a múltat s jövendőt " s engedd, hogy Arad legyen az utolsó gyászjel, az utolsó vérpad, melyen a magyar szabadságért, a magyar nemzet függetlenségéért az utolsó honfivér ontatott. Engedd meg. hogy elérkezzék az a szebb jövendő, melyet a megváltók vére kiérdemel. Sújtsd le büntető karddal a nemzet ellenét, mely kcir- öivendve szemlélte az aradi Golgota gyásztörténetét. Engedd meg uram, hogy a szent vértanúk, kiknek árnya ama gyászhelyről egyenesen magas színed elé került, ott fenn egedben boldogok lehessenek. O! De boldogok ők csak úgy lehetnek, ha boldognak látják a magyart. Vértanú lelkűk visszaszállna még az üdvösségből is, ha azt tudnák, hogy a nemzet, melyért meghaltak, szolga és rab maradt. Mutasd meg nekik a boldog, a szabad Magyarországot a jövőben, hadd teljék el boldog megelégedéssel egedben üdvözült szellemük. Áldd meg őket haló porukban, áldd meg ama hősök szent seregét, mely e honi földben porlad. Ifjú szíveinkben pedig gyújtsd fel a valódi honszerelem lángját, hogy lelkesedve ama magyarok példáján megtanuljuk, hogyan kell a béke napjaiban a hazáért élni, veszély idején pedig küzdeni, s ha kell meghalni. Ámen.« Az énekkar ezután a Szózatot énekelte. Az ünnepség végén a közönség megtekintette az épület lépcsőházában elhelyezett, az aradi vértanúkat ábrázoló remek kivitelű szobormintákat, melyek Zala György mesterművei. A szombathelyi helytörténészeket már régóta foglalkoztatta a kérdés, hogyan, mi okból és mikor kerültek a Premontrei Gimnáziumba az Aradon kivégzett tábornokok gipsz reliefjei? A kérdésre sokáig azért nem sikerült választ 58
