Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - ADATTÁR - Varsányi Péter István: „Október 6-án megfogadjuk ..." - Centenáris ünnepségek Vas megyében 1949-ben -

kájukat. A magyar dolgozók és a magyar ifjúság előtt biztos jövőt tár fel az ötéves terv. Mi a magunk erejéből építjük a nép országát, baráti kapcsolatban a Szovjetunióval és a körülöttünk lévő népi demokráciákkal. Mi nem juthatunk arra a sorsra, amelyre az áruló Tito kárhoztatta a jugoszláv dolgozókat. Mi nem felejtjük el 1848 nagy hőseit, 1849 mártírjait, őrizni fogjuk emléküket, emlékezetünkbe véssük a szabadságharc tanulságait, de október 6-át nem tekintjük többé komor gyászünnepnek, csupán komoly figyelmeztetésnek, hogy még elszántabban védelmezzük szabadságunkat, még szorosabban zárkózzunk nemzetünk nagy vezetője: Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja köré. Amit 1848-49-ben nem tudtunk elérni, azt 1949-ben a Népköztársaság megvalósulásának utódai megvalósították. A magyar ifjúság akkor tiszteli legjobban az októberi vértanúk emlékét, ha dolgozik, ha tanul, ha felkészül a terv végrehajtásának nagy feladataij-a és követi Rákosi Mátyás iránymutató szavát. "* 1949. október 6-án a helyi sajtó nem tulajdonított különösebb jelentőséget az aradi tragédia 100 évfordulójának. A Vasmegye című napilap vezércikkében inkább az időszerű (terv)kölcsönjegyzés fontosságát taglalta, mivel az szerintük „... soha nem volt ennyire még a nép ügye, mint ma". A nemzeti gyász napjáról csupán a harmadik oldalon emlékezett meg egy szerkesztőségi cikk, amelynek kétségtelen és kivételes érdeme, hogy egyáltalán leírta a megye nagy mártírja, Batthyány Lajos (1807-1849) miniszterelnöknek a nevét.

0 (Révai József kultúrdiktátor jelölte ki a „forradalmi szentháromság"-ba tartozók körét. Kossuth, Petőfi, Táncsics személyén kívül más nem nagyon jöhetett szóba, a „Habsburgokkal paktáló" Batthyány semmiképp.

7

) A minisztérium beszédvázlatához hasonlóan, a politikai aktualizálás ebből a cikkből sem maradhatott ki. 100 évvel azelőtt a cári Oroszország segített leverni a magyar szabadságharcot - írták -, 1944— 1945-ben ugyanannak a népnek a katonáitól, a szovjet hadseregtől kaptuk azt vissza. „Amikor a szabadságharc vértanúira emlékezünk, egyúttal emlékezünk a nagy szovjet nép hőseire, akik a lángeszű Sztálin vezetésével megmentették a világot a hitleri zsarnokság uralmától."* Ok azóta sem pihennek: mindent megtesznek - a „világ békeszerető népei élén" -, hogy ne következzék be világméretekben az a katasztrófa, „... ami a magyar népet sújtotta Világosnál"? Október 6-án, lévén tanítási szünet, az iskolák délelőtt rendezték megemlékezéseiket. A kormányzat azonban nem akarta az abban kínálkozó agitációs lehetőséget az iskola falai közé zárni. Arra ösztönzött, hogy hívják meg a társadalmi, a helyi közigazgatási szervezeteket, a rendőrséget - különben is: 1949 februárja óta még a szülői értekezletek pontos idejét is be kellett jelenteni a területileg illetékes rendőrhatóságnál

10 - és természetesen a szülőket. A vendégek - vagy az elnökség tagjai - közt a legtöbb helyen a területi MDP vezetősége társaságában ott találjuk a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DEFOSZ), a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), az Egységes Parasztifjiisági Szervezetek Országos Szövetsége (EPOSZ) és a köz80