Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A keszthelyi Helikon

Az 1960-as Helikon nemcsak/a másodig frontáttörés volt, amikor a megyei után a kőszegiek a - most már erős - országos középiskolás mezőny élvonalába, annak élére kerültek. Helikoni tapasztalatok birtokában már ők voltak az igazi fesztiválhangulat forrásai a szekszárdiakkal, a nagyatádiakkal, a dombóváriakkal együtt. Szinte a szellemi központ szerepét töltötték be, megfordult szállásukon Veres Péteren, Hidas Antalon kivül több újságiró, a rendezőség több neves vezetője és tagja. Mindezekről meleghangú sorok beszélnek az emlékalbumban, amelyek közül a legrövidebbet lássuk, Veres Péterét: „Kedves fiúk! Ez messzevezető út, ez nem közhely. Ez egyben ősi és modern. 29 „Bartóki". Szivenragadóan szép es elementáris. Magyar." S hogy a helikoni atmoszférának milyen meghatározói voltak a kőszegiek, arról tanúskodjék egy másik bejegyzés, dr. Eényi Andrásé: „A táncokat sajnos, nem láttam, de Badacsonyba menet a l-e jón - láttam dalos, szép nevetéseteket, s igy már azt is tudom, hogy milyen gyönyörű a táncotok. Az öröm egy formája ez is, s a ti örömötök a halhatatlan élet forrása annak, aki tud inni belőle." /Nem véletlenül minősítette dr. Horváth József, a Helikoni Ünnepségek felelevenitője és fő mozgatója „művészetben és emberségben egyaránt a keszthelyi Helikon eszmeiségét legkiválóbban tolmácsoló" együttesnek a kőszegieket - 1962-es bejegyzés az emlékalbumban./ Sokan azt hitték, hogy a fesztivál teszi ilyenné őket, holott ők tették ilyenné a fesztivált. Az első évek jellemzője volt ez, amit talán úgy lehetne érzékeltetni, hogy az volt a rendkívüli, ha nem énekeltek. Néhány év múlva már változott a helyzet: "felszólitásra" nem kezdtek nótázni. Eleinte sem: csak amit később annak éreztek sokan, jel volt, hogy most megint "rá lehet kezdeni", (s mivel szinte minden osztályból voltak táncosok vagy zenészek, a népdal szeretete a diákság jó részét áthatotta. Felejthetetlenek azok a szalagavatók, érettségi bankettek, amelyek 1960 körül zajlottak az iskolában. Ahol a hangadók az együttes tagjai voltak, ott az egész osztály együtt énekelte - a "kőrösfőivel" kezdve a táncosok repertoárját, pl. az 1959-ben végzett IV./a. osztály.) A kemény munka, felkészülés, a szereplés feszültsége után ez az öröm jellemezte az együttest végig a Helikonon, ezt vitték magukkal Velembe, s onnan az új tanévbe. Két fejlődési elem találkozott itt össze, a közösség sodrása és a művészi alkotómunka fölötti öröm, az erre való rácsodálkozás a Pesovár Ernővel való együttdolgozás révén. Ha az 1956-os tavaszi siker után nyilvánvaló lett, hogy ehhez szakmailag az egész együttesnek is fel kell nőnie, úgy ez most más szinten 20